Máshogy zajlott a háziasítás? Ilyen fontos szerepet játszott benne az alázat

Általában úgy gondolják, hogy a háziasítás kevésbé agresszívvé tette a kutyákat, és jobb szociokognitív képességeket adott nekik a farkasokhoz képest. De a szabadon élő kutyák gyakran agresszívebbek, mint a farkasok.

Bécsi kutatók szerint tanulmányok azt mutatják, hogy az ember által nevelt farkasok hasonlóan együttműködnek a gondozóikkal, mint a kedvtelésből tartott ebek. Ez szerintük arra utal, hogy a háziasítás nem vezetett csökkent agresszióhoz vagy fokozott kognitív képességekhez a kutyákban. Inkább a domesztikáció kevésbé félőssé és alázatosabbá tette őket.

A háziasítás története

Valahol 15 000 és 30 000 évvel ezelőtt egy mára kihalt farkasfaj elkezdte felkeresni a vadászó-gyűjtögető embereket a tábortüzeik körül. A találkozás eleinte kétségtelenül kényelmetlen volt, de az évek során egyre szívélyesebb lett. Ahogy az emberi települések mérete nőtt több száz és ezer év alatt, ezek a farkasok a mindennapi élet részeivé váltak, hiszen az emberek számára nemkívánatos hulladékok után kutattak. Utódaik az életkörülményeik alakulásával együtt változtak. Barátságosabbá és talán kevésbé ijesztővé váltak az emberek számára, mivel ezek az aranyosabb egyedek nagyobb valószínűséggel kaptak ételt. Végül, több ezer év alatt, amikor az emberi települések nagyobb falvakká fejlődtek, ezek az állatok emberi otthonokba költöztek. Ami egykor farkas volt, az most kutya.

Ez a kutya háziasításának időtlen, alapvetően evolúciós története. Több tízezer év alatt a farkasok jellemzői úgy formálódtak, hogy alkalmazkodjanak az ember alkotta környezethez. A folyamat során ezek az állatok kevésbé agresszívek lettek, és kifinomultabb szociokognitív készségeket fejlesztettek ki farkas rokonaikhoz képest. De ez valóban így lenne?

A háziasítás újragondolása

A Trends in Cognitive Sciences folyóiratban megjelent áttekintésben Friederike Range és Sarah Marshall-Pescini, a bécsi Állatorvosi Egyetem Konrad Lorenz Etológiai Intézetének kutatói megkérdőjelezték, hogy a kutyák valóban kevésbé agresszívek és fejlettebb szociális gondolkodást mutatnak-e, mint a mai farkasok. Ezzel megkérdőjelezték a kutyaháziasítás néhány alaptételét.

Először is megjegyezték, hogy a kedvtelésből tartott kutyákat és a vadon élő farkasokat összehasonlító korábbi kutatások nem célravezetőek. Ehelyett érdemesebb a farkasfalkák és a szabadon élő házikutyák falkáinak csoportdinamikáját megvizsgálni. (A szabadon élő kutyák a ma élő házikutyák több mint 70%-át teszik ki.) Ezzel az összehasonlítással a farkasfalkában kisebb az agresszió. Ezenkívül a farkasok „nagymértékben támaszkodnak egy összefüggő és funkcionális falkaszerkezetre, amely lehetővé teszi számukra, hogy sikeresen táplálkozhassanak, megvédjék területüket és neveljenek kölyköket” – írták a kutatók. Másrészt a falkában élő kutyák nem hajlandók annyira együttműködni, és gyakran egyedül táplálkoznak, vagy táplálékforrásokat halmoznak fel.

Farkasok vs. kutyák

A közelmúltban a kutatók farkasokat és kutyákat neveltek ellenőrzött környezetben születésüktől felnőtt korukig, majd tesztelték, hogyan reagálnak az állatok az emberekre és hogyan működnek együtt velük. Bár azt feltételeznénk, hogy a farkasok még mindig agresszívebbek, mint a kutyák, ez nem feltétlenül volt így.

„Egy [magyar] tanulmány, amely a farkas- és kutyakölykök önuralmát tesztelte, feltárta, hogy míg a farkasok 3 hónapos korukban gyakrabban próbáltak harapni, a későbbi életkorban nem mutatkoztak különbségek a harapási kísérletekben” – írták a kutatók. „Csak az erőforrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos tesztek során 16 farkasból négy következetesen mutatott agressziót az emberekkel szemben, míg a 11 kutyából egy sem. Az idegenekkel fenyegetőző megközelítést alkalmazó vizsgálatok több elkerülő magatartást mutattak ki felnőtt farkasoknál, mint kutyáknál, és több agressziót (kedvencként tartott) kutyáknál.”

Ami pedig az emberekkel való együttműködést illeti, az ember által felnevelt farkasok valójában különféle feladatokban képesek versengeni a kutyákkal. „Az emberrel szocializált farkasok felülmúlják a kutyákat az emberi tekintet követésében, és hasonlóan teljesítenek, amikor egy figyelő vagy figyelmetlen embernek könyörögnek” – jegyezték meg a kutatók. Egy 2019-es tanulmányban azt találták, hogy a szocializált farkasok ugyanolyan jól teljesítenek, mint a kutyák, amikor az emberekkel együttműködve megoldanak egy rejtvényt, hogy egy számukra elérhetetlen táplálékhoz jussanak hozzá.

A legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy a kutyák háziasítása nem vezetett kevesebb agresszióhoz vagy fokozott szociokognitív képességekhez. Inkább a háziasítás miatt a kutyák kevésbé féltek és alázatosabbak lettek. „A farkasokhoz képest a kutyák igyekeznek elkerülni a konfliktusokat… és hajlamosabbak a szabályok betartására, ami alkalmassá teszi őket ahhoz, hogy szociális partnerek legyenek” – írták a kutatók.

Range és Marshall-Pescini arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a kutyákat „egyedülálló ökológiai helyzetükhöz alkalmazkodó fajnak, és ne csak ember által előállított terméknek” tekintsék.