Megkezdődött a világ legöregebb farkasának boncolása: 44 ezer éve mumifikálódhatott

A kutatók megkezdték a három éve talált, 44 ezer éves farkas boncolását. Az eddig ismeretlen fajhoz tartozó nagyragadozó megdöbbentően ép maradt a viszontagságok ellenére.

Három évvel ezelőtt egy jakutföldi lelőhelyen találták meg a vélhetően a világ legrégebben elpusztult, majd felfedezett farkasának tetemét. A Jeges-tenger és Oroszország sarkvidéki távol-keleti részén fekvő terület hatalmas, körülbelül Texas-méretű, mocsarakból és erdőkből áll. 95 százalékát örök fagy borítja. Az akár mínusz 60 fok feletti jakutföldi, Abijszkij körzet egy része pár éve olvadásnak indult, ennek köszönhetően találtak rá az állatra. A jakut Észak-Kelet Szövetségi Egyetem kutatói nemrég vizsgálni kezdték az ősi állatot.

A kutatók az ősi farkasok életmódját vizsgálják

A fagyos körülmények hozzájárultak a pleisztocén nagyragadozó mumifikálódásához és megmaradásához. Fogai és szőrének nagy része is épen vészelte át az elmúlt 44 ezer évet az extrém hidegnek köszönhetően, csakúgy, mint egyes szervei.

A lelet épségét még az amerikai szakemberek is egészen egyedülállónak tekintik, és figyelemmel követik a vizsgálatokat.

„Ez az egyetlen teljesen kifejlett pleisztocén farkas, amelyet valaha is találtak. Ez már önmagában igazán figyelemre méltó és teljesen egyedi jelenség” – összegezte a vizsgálatot távolról figyelő Robert Losey, az Albertai Egyetem antropológusa.

A kutatóknak lehetőségük nyílik a farkas genetikáját, életmódját, étrendjét is tanulmányozni. A farkas épen maradt gyomrában még az utolsó vacsoráját is megtalálták, így arra is fény derülhet, hogy milyen ősi baktériumok és vírusok támadták meg a szervezetét.

A benne élő baktériumok több ezer évig fennmaradhatnak, egyfajta tanúi annak az ősi időnek

– mondta Artemy Goncharov, a Kísérleti Orvostudományi Intézet kutatója.

A kutatók most keresik a helyét a farkasok és kutyák nagy családjában

A kutatók szerint ez a példány valószínűleg egy kihalt fajhoz tartozik. Nagyobb testű, mint a modern farkasok. Az állat genomjának tanulmányozásától azt remélik, segít feltárni, hol helyezkedik el a kutyafélék családfáján. A vizsgálatok során kiderítették, hogy a farkas egykor egy kifejlett hím példány volt, mamutokra, gyapjas orrszarvúkra, ősi lovakra, bölényekre és szarvasokra vadászhatott. Ezen állatok maradványait megtalálták az emésztőrendszerében is.

Valószínűleg vizsgálni fogják a szervezetében fellelhető ősi vírusokat is. Főként azért, mert a jakutföldi olvasás által a felszínre került, a fagy alatt életben maradt ismeretlen megbetegedések korábban már okoztak járványokat a területen. Bármilyen ősi baktérium vagy vírus a fagyott farkasmúmia szervezetében segíthet megérteni az ősi betegségek természetét még azelőtt, hogy azok a jég fogságából kiszabadulnának.