A 2 európai spicc: tűzrőlpattant, szívós kis jószágok cuki testbe csomagolva

A Spiccek és ősi típusú kutyák elnevezésű V-ös számú FCI fajtacsoport 4. alcsoportjában kap helyet a 2 európai spicc, melyből az egyiknek 5 változata van.

Ma ezek az európai spiccek kerülnek terítékre. Persze szigorúan csak a fajtaismertetők formájában.

1. Német spicc

A német spicc feltehetően a Skandináv spicc típusú ebektől származik, amely az egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi kutyafajta Európában. Vélhetően a vikingeknek köszönhető, hogy Európa teljes területén megjelentek, akik magukkal vitték a kutyáikat a hajókon a hódításaik során. A német spiccen kívül olyan más kutyafajták ősatyjaiként is számon tartják ezeket az ebeket, mint például a szamojéd.

A spitz szócska az óholland nyelvből származik, és hegyes csúcsként fordítható. Ezek a bolyhos, hegyes orrú kis jószágok a középkorban igen elterjedtek voltak őrkutyaként és kártevőirtóként. Általában az állatállományt és a szőlőt őrizték. Az idők előrehaladtával tudatosan többféle méretet tenyésztettek ki a német spiccből, melyek közül volt, amelyik azonnal társállattá vált. Ha hihetünk a korabeli forrásoknak, Michelangelo is spiccrajongó volt. A Sixtusi-kápolna festésekor is vele volt kedvence, aki egy selyempárna kényelméből követte a történéseket.

Most lássuk, hogy ennek az 5 különböző méretnek mik az egyedi sajátosságai:

Wolfspicc

Más néven a farkasspicc vagy keeshond. A csapat legnagyobb képviselője, a szabvány szerint 43-55 cm. A bundája szürkés-ezüstös, feketével árnyalva.

Nagyspicc

A nagyspicc szintén 43-55 cm. Az különbözteti meg külsőleg a wolfspicctől, hogy ennek a típusnak a bundája fekete, fehér vagy barna lehet.

Középspicc

A középspicc 33-40 cm magas. A bundája lehet fekete, fehér, barna, narancs és más árnyalatok.

Kisspicc

A kisspicc magassága 24-30 cm, a bunda színe lehet fekete, fehér, barna, narancs és más árnyalatok. Akárcsak a középspiccnél.

Törpespicc

Vagy más néven a pomerániai; 18-24 cm, a szőre pedig lehet fekete, fehér, barna, narancs és más árnyalatok. Akárcsak a középspiccnél és a kisspiccnél.

Ne tévesszen meg a cuki külső, a német spiccek bizony szívós, tűzrőlpattant kis jószágok, akik tele vannak élettel és energiával. Abszolút távol áll tőlük a nebántsvirág jelző. Vidám kis kutyusok, akik nagyon ragaszkodnak a gazdihoz, ám az idegenekkel szemben bizonytalanok. (Sosem félénkek vagy agresszívek.) Ennek, és ugatós természetüknek is köszönhető, hogy amellett, hogy remek társkutyák, kiváló jelzőkutyák is. Remek családi ebek, akik intelligensek és gyorsan tanulnak, de öntudatosak is, amit szem előtt kell tartani a nevelésük során. Méretükhöz mérten igénylik a teret és a mozgást, városi kutyaként is jól érzik magukat.

2. Olasz volpino

Az olasz volpino ugyanazokhoz az ősökhöz nyúlik vissza, mint a német spicc. Fontos azonban kiemelni, hogy ezeknek nem leszármazottja, hanem rokona. Nehéz megítélni, hogy mióta tenyésztik, ami arra utal, hogy valószínűleg a többi spicc típusú kutyához hasonlóan egy rendkívül ősi fajta. Michelangelo neve a volpinót tárgyalva is felmerül, több festményén ábrázolta ezt a csinos fajtát. A 18. és a 19. században ez a fajta elterjedt volt Toszkánában, ahol Cane di Firenze néven ismerték, és a kocsisok valamint a pásztorok használták őrzőkutyaként.

A volpino rajong a családjáért, mélyen ragaszkodik a gazdához. Természetes őrző ösztönének köszönhetően azonban az idegenekkel szemben bizalmatlan. Emiatt alkalmas lehet egy modern háztartásba úgy is, mint jelzőkutya. Aktív kutyus, így fontos, hogy gondoskodjunk a mentális és fizikális stimulációjáról is, különben destruktívvá válhat. Érdemes lehet vele kipróbálni például az agilityt. Szerencsére kíváncsi természetű és jól képezhető. Kiemelten fontos számára a rutin, így csak olyan gazdinak ajánlott, aki ezt tudja biztosítani. Városi tartása sem ütközik problémába, ha megkapja minden nap a megfelelő mennyiségű mozgást.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.