Ettől a hormontól is függ, agresszív-e a kutyád: lehet, hogy emiatt ingerlékeny?

Egy tanulmány szerint két hormon is szerepet játszhat a kutyák agresszív viselkedésének megnyilvánulásában. A négylábúak az emberiség legjobb barátai, de ahogy más barátságok, ez sem mentes bizonyos bukkanóktól. Előfordul ugyanis alkalmanként, hogy a farokcsóválás és a nyálas kutyapuszi ugatássá, morgássá és sajnos harapássá válik.

Egyes ebek könnyebben átesnek ezen a határvonalon, némelyek akár figyelmeztetés nélkül is. Evan MacLean az Arizonai Egyetem pszichológusa és antropológusa szerette volna megtudni, hogy ez miért van. Kutatómunkája során rájött, hogy ezért a különbségért bizonyos hormonok felelnek; véletlenül sem egyes fajtákra jellemző tulajdonság ez.

A Frontiers in Psychology című folyóiratban megjelent tanulmányban felfedik, hogy az oxitocin és a vazopresszin hormon szintje befolyásolja a kutyák szociális viselkedését és agresszióját. A nyugodt temperamentumra tenyésztett szolgálati kutyák vérében lényegesen magasabb az oxitocin szintje, mint az átlagos kutyákéban. Azok az ebek azonban, amelyek agresszívebbek voltak más négylábúakkal szemben, több vazopresszint termeltek.

Eddig még nem vizsgálta senki a vazopresszint

Az új vizsgálat rengeteg új kezelési lehetőséget is megnyit. A vazopresszin, vagy más néven az antidiuretikus hormon elsődleges feladata a szervezet vízmérlegegyensúlyának fenntartása. A központi idegrendszerben neuromodulátor, vagyis ingerülteátvivő szerepet tölt be. Segíti a szocializációt és a tanulás folyamatát is. Nem csoda hát, ha ez a hormon nagyobb mennyiségben van jelen, az agresszivitás mértéke is növekedhet.

Bizonyos körülmények között a legtöbb kutya mutathat agressziót. A szokásos kiváltó okok közé tartozik a táplálékkal kapcsolatos fenyegetés, és egyes emberek, kutyák vagy más élőlények közelsége. Ez olyan gyakori probléma, hogy a kutyaiskolák és trénerek által kezelt egyik legelterjedtebb kellemetlenség.

A tettlegességig fokozódó agresszió, vagyis a kutyatámadások és harapások száma sajnos növekszik és ez az egyik vezető ok is, amiért számos eb a menhelyen köt ki. Ebből is látszik hát, hogy ennek a viselkedésnek a megértése és a kezelése életeket menthet. A kutyákét és az emberekét is.

Hogy jönnek ide a préripockok?

Mint sok viselkedés, az agresszió megjelenése is a nevelés, valamint a természet kombinációjától függ. Egyrészt a korai élettapasztalatok alakíthatják a felnőttkori agressziót a kutyákban, másrészt pedig a hormonok befolyásolják minden eb temperamentumát.

Sue Carter, a Kinsey Kutatóintézet biológusa, a pályafutását egy rendkívül fontos kérdés feltételével indította: megkérdezte, hogy vajon a születésnél és az anya-csecsemő kötődésnél játszott fontos szerepéről ismert oxitocin megmagyarázhatja-e azt is, hogy a préripockok miért választanak párt egy életre. Az oxitocin szintje megugrik a préripockoknál, miután fészket építenek és elkezdenek párosodni. De Carter észrevett valami szokatlant is. Párosodás után a hím préripockok agresszívvé váltak más pocokfélékkel szemben, egyedül a párjaik képeztek kivételt. További kísérletek végül kimutatták, hogy a vazopresszin a tettes. Amint blokkolták ennek a hormonnak az áramlását, a hím pockok visszaváltoztak békés családapákká.

Más tudósok hasonló eredményeket mutattak fel különböző fajok esetében, de egészen idáig még senki sem alkalmazta őket a kutyákra. Evan MacLean ezután kezdett el foglalkozni az oxitocinnal és a vazopresszinnel. A kutatók eddig a pontig a magas tesztoszteronszintet tartották az agresszió okának, de ezt az elméletet megcáfolta az, hogy az ivartalanított négylábúak sok esetben nem voltak kevésbé agresszívek ép társaiktól.

Sőt, még az szerotoninszint – ami a szorongás és a depresszió megjelenésében érintett – esetében is vegyesek voltak az eredmények.

A szolgálati ebek nevelésüknek köszönhetően jobban teljesítettek a teszteken

Kezdetben olyan kutyákat toboroztak a kísérletekhez, amelyek provokálatlan agressziót mutattak más kutyákkal szemben. Ezeket a négylábúakat nem agresszív kutyákkal párosították, amelyek életkorukban, nemükben és fajtájukban megegyeztek. A kutatók vérmintákat vettek a vazopresszin és oxitocin szintjének mérésére a kísérletek megkezdése előtt.

MacLean ezután megkérte a gazdikat, hogy három különböző plüsskutya egyikével sétáltassa a kutyáját, hogy így mérjék a reakciókat egy újabb vérvétel segítségével. Nem meglepő, hogy az agresszív kutyák többet morogtak, lökdösődtek és ugattak a plüss kutyákra, mint kiegyensúlyozottabb társaik. Emellett lényegesen több vazopresszin volt jelen a vérükben.

Egy másik tesztben a kutatók fenyegető idegeneknek vagy ismeretlen kutyának tettek ki szolgálati ebeket. Mindkét esetben a szolgálati állatok nyugodtak maradtak, és magasabb volt a vér oxitocinszintje, mint a standard, kedvtelésből tartott kutyáké.

Ezek az eredmények új kiugrási pontot jelentenek az agresszió kezelésében, de nagyon sok mindent fel kell még térképezniük a kutatóknak. Továbbá az sem világos még, hogy a vazopresszin okozza-e az agressziót, vagy az agresszió hatására szabadul fel ez a hormon. Egyelőre a válaszok még több kérdést vetettek fel a temperamentum hormonális szabályozásával kapcsolatban, de tudod, hogy van ez: kis lépés az embernek… És addig is, gazdiként nagyon fontos, hogy a nevelést, a szocializációt ne hanyagoljuk el. A következetesség és a szeretet kombinációja kiegyensúlyozottabb ebeket eredményez hosszú távon.