Valójában mennyire hasznosak az étellel tölthető játékok?

Mostanában nagyon elterjedt kifejezés lett a környezetgazdagítás, főleg az angolszász kutyatartók köreiben. Ám vajon mi számít valóban „enrichmentnek”?

A környezetgazdagítás (enrichment) manapság látszólag mindenhol ott van, és ennek megvan az oka. Ám ha egy kicsit körülnézünk a közösségi médiában, ez alatt a címszó alatt legtöbbször az étellel tölthető játékok jelennek meg, amikről azt mondják, hogy „szuper mentális stimulációt” biztosítanak a kutyáknak. Ami egyfelől igaz, másfelől viszont ennél egy kicsit árnyaltabb a valóság.

Mi az a környezetgazdagítás?

A környezetgazdagítás lényege igazából a szóban is benne van: változatosabbá tenni egy környezetet, ezzel gazdagítva az állat életét. Valljuk be, így elég sokféleképpen értelmezhető. Az viszont biztos, hogy az étellel történő környezetgazdagítás csak egy része az egésznek. Ennek ellenére egy laikus vagy kezdő kutyagazdinak, a fent említett videók alapján úgy tűnhet, hogy az étellel tölthető játékok jelentik a környezetgazdagítás csúcsát. Hiszen első ránézésre mindenki ezeket ajánlja. Egy kicsit részletesebben megvizsgálva a témát, a 21. században már sokkal inkább egyfajta „holisztikus megközelítés” kerül előtérbe:

Ez a stratégia azon az elméleten alapszik, hogy a környezetgazdagítási gyakorlatokat az állat egyéni igényeihez kéne igazítani. Figyelembe veszi az állat faját, eredetét, egyéni hátterét, fizikai környezetét és a más állatokkal és emberekkel történő szociális interakcióhoz való hozzáférését.

Tehát sokkal fontosabb, pontosabban nagyobb prioritást kéne élveznie a környezetgazdagítás más formáinak: például az agytekervényeket megmozgató, problémamegoldást igénylő feladatoknak, a szociális tevékenységeknek, illetve a többi szenzoros megközelítésnek.

Mi a baj az étellel tölthető játékokkal?

Először is, nincs baj velük. Megvan a helyük a kutyák életében, akkor is, ha nincs bennük logikai kihívás, és nem éppen fejlesztő jellegű játékok. Nem hazudnak azzal sem, hogy mentális stimulációval jár. Ám fontos megemlíteni, hogy az étellel tölthető játékok magukban, egyedüli környezetgazdagításként nem állják meg a helyüket. Nagyon jó hasonlatot használt egy tréner, aki párhuzamba hozta őket a tv-vel. Elfoglalják a kutyát, megnyugtatják, mentálisan stimulálják, és még szórakoztatják is. Való igaz, nem fog unatkozni az eb, de nem érnek fel mondjuk egy kiadós sétával, ahol szagokkal és különböző textúrákkal, környezeti elemekkel találkozik a kutya.

Mindezt figyelembe véve, nem kell abbahagyni az étellel tölthető játékok használatát, főleg, ha a kutyánk szereti és élvezi. Viszont érdemes észben tartani, hogy ez nem egy teljes körű megoldás. Fontos, hogy kutyánk szükségleteit észben tartva válasszunk „enrichment” elfoglaltságokat. Például környezetgazdagítás lehet egy olyan kutyasport kipróbálása is, ami ösztönszinten hat kutyánkra, és ahol „kiélheti” magát, mert valami olyat, vagy ahhoz hasonlót csinálhat, amire tenyésztették.

Összefoglalva tehát, nem baj, ha kutyánknak betöltünk egy-egy játékot. Nem árt neki, valószínűleg élvezettel fogadja, ha abból kell megszereznie az ételt. Ám az utóbbi időben egy kicsit talán túl lett értékelve a szerepe. Egy szó, mint száz, ne ez legyen az egyedüli környezetgazdagítás – ahhoz ugyanis kevés lesz, hogy igazán eleget tegyen az eb szükségleteinek és kiegyensúlyozott életet biztosítson neki.