A 6 északi őrző- és terelőkutya: skandináv szépségek páratlan jellemmel

Az FCI V. fajtacsoportjában, a Spiccek és ősi típusú kutyák között a 3. alcsoportban foglalnak helyet az északi őrző- és terelőkutyák.

Az északi őrző- és terelőkutyák talán kevésbé ismertek egy átlagos kutyás számára, de nem bánod meg, ha megismerkedsz velük! Van köztük, aki rénszarvasokat terel, van, aki a vikingek társa volt, és olyan, aki egyesek szerint „az ember legjobb barátja” kifejezés megtestesítője.

1. Finn lapphund

Lappföld az Északi-sarkkörtől északra fekvő régió, amely Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország északnyugati részeit foglalja magába. Nevét a vidéket több ezer éve lakó számikról, vagyis a lappokról kapta. (Ajánlott a számi név használata, ők ugyanis így hívják magukat.) Az ókorban a számik kitenyésztettek egy dús szőrű spicc típusú kutyát, a lapphundot, amelyet rénszarvasvadászathoz használtak a kopár tundrán. A számi történelem több helyen homályos, de néhány évszázaddal ezelőtt a vadászatról a teljes körű nomádságra váltottak és rénszarvaspásztorokká váltak. Ahogy fejlődtek, a kutya is úgy fejlődött velük; a vadászokból ők is terelőkké váltak.

A kedves karácsonyi mesék cuki képet festenek a rénszarvasokról, valójában azonban hatalmas, nehezen kezelhető állatok, akiknek az irányításához bátorságra, erőre, intelligenciára és gyorsaságra van szükség, amikkel a finn lapphund rendelkezik is. A számi társadalom is modernizálódott, de szerencsére még mindig lehet látni finn lapphundot ezen a területen. Ennek többek között az is az oka, hogy a fajta csodás családi kutya, ugyanis rendkívüli módon értékeli az emberi társaságot, borzasztóan ragaszkodik a gazdához. Természetesen aktív fajta, akinek a lemozgatásáról családi kedvencként is gondoskodni kell.

2. Izlandi juhászkutya

Körülbelül 1100 évvel ezelőtt a norvég telepesek nyugatra hajóztak a Norvég-tengeren át Izlandra. Érkezésük után azonnal hozzáláttak ezen a területen egy új skandináv ország létrehozásához. A sziget akkor még lakatlan volt. A Norvégiából magukkal hozott értékek között helyet kapott egy spicc típusú kutya is – a mai izlandi juhászkutya őse –, amelyet birka- és póniterelésre használtak. Izlandon az izlandi juhászkutya még ma is szeretett és megbecsült nemzeti szimbólum.

Sokan úgy gondolják, hogy „az ember legjobb barátja” kifejezés megszületése ennek a kutyának köszönhető. Fantasztikusan működik családi közegben, nagyon könnyen megtalálja a hangot a gyerekekkel is. Elképesztően kedves és barátságos kutya, aminek köszönhetően a magányt nehezen tolerálja. Mind a bundáját, mind a jellemét tekintve elég jól alkalmazkodik az eltérő körülményekhez, a lemozgatásáról azonban gondoskodni kell, ugyanis egy aktív, játékos ebről van szó.

3. Lapp pásztorkutya

Ahogy arról már írtunk a finn lapphund esetében, a számi nép évszázadok óta használ a rénszarvasok terelésére szívós, intelligens, gyors kutyákat. Becenevén a rénszarvaspásztor fajtajegyzékbe való felvétele az 1950-es években kezdődött el, előtte egy fajtának tekintették a finn lapphunddal. Az elkülönítés pontos dátuma 1966. október 12. Számos régióban a fajtát még mindig használják eredeti rendeltetésének megfelelően.

A lapp pásztorkutya egyik legjobb tulajdonsága, hogy szinte bármilyen körülményhez képes alkalmazkodni mindaddig, míg adunk számára munkát, feladatot. Kutyás sportokban egészen biztosan remekelni fog. Szereti az embereket, de idegenekkel szemben tartózkodó. Kimagasló az intelligenciája, ami csodás elegyet alkot kedvességével és játékosságával. A családja a mindene számára. Fontos azonban kiemelni, hogy a terelőkutya révén a korai szocializáció nagyon fontos az esetében, és ugatásra is hajlamos.

4. Norvég buhund

Sok igazság van a norvég buhundokról szóló mesékben. A történetek szerint azoknak az északi megszállóknak, vagyis vikingeknek voltak társaik, akik mintegy 1200 évvel ezelőtt hajózták be Európát. A nevük a norvég „bu” szóból ered, ami tanyát vagy farmot jelent. Ebből is következtetni lehet arra, hogy bár beutazták gazdáikkal a tengereket, valójában otthon, a ház körül érezték igazán elemükben magukat. A buhundok évszázadokon keresztül pásztorként, a nyáj és a család őrzőjeként szolgáltak, de sokoldalúságuk miatt amolyan tanyamesterként is bizonyították a rátermettségüket.

A norvég buhund egyszerűen mindenért rajong, amit a gazdával együtt csinálhat. Bátor és éber, rettenthetetlen kutya, aki azonban a családjával gyengéd, kedves és szerető. Nagyon szeret a gazda kedvében járni és bizonyítani a rá bízott feladatokban, ugyanakkor önállósága miatt a képzése néha kihívásokba ütközhet. Fontos, hogy feladatokat adjunk neki és sokat mozogjunk, sétáljunk vele, akkor családi kutyaként is kiegyensúlyozott marad ez a csinos eb.

5. Svéd lapphund

A svéd lapphund a legrégebbi őshonos svéd fajta, és egyesek azt is valószínűnek tartják, hogy a ma létező fajták között is a legősibbek közé tartozik. Szintén a számi nép segítőtársa volt eleinte vadász- és őrkutyaként, később pedig terelőként. A svéd lapphund erőssége és jellegzetessége a terelés során a hangjának használata. Úgy tartják, hogy a számik két okból is kedvelték ezeket az ugató ebeket: hangjukkal elriasztották a ragadozókat, ráadásul a rénszarvasok az ugatásuk alapján tudták, hogy a lármázó lény a közelükben barát, nem ellenség. A 20. században szembe kellett néznie a kihalás lehetőségével; a rehabilitációnak köszönhetően úgy tűnik, hogy megmenekült, de még mindig nagyon ritka fajta.

Rendkívül sokoldalú eb, amit még inkább felerősítenek azon tulajdonságai, hogy imád dolgozni, kitartó és szívós. Nagyon könnyű tréningezni, elképesztően intelligens és szófogadó. Családi kutyaként is remek választás, abban az esetben, ha minden történésbe be tudjuk őt vonni. Akkor van elemében, ha mindenhová a gazdival tarthat. A lemozgatás az ő esetében is kiemelten fontos, a kutyás sportokat neki találták ki. Kedves és élénk kutyus, akivel nem lesz egy unalmas pillanatunk sem.

6. Svéd juhászspicc

A 8. és 11. század között a Skandináviából származó, de tengeren született vikingek Nagy-Britannia számos területét meghódították. A brit szigetek körül a skandináv helynevekben még ma is tetten érhetjük a viking hatást. A svéd juhászspicc vagy más néven a svéd juhászkutya is ennek az időszaknak a lenyomata, ugyanis a skandináv spicc típusú ebek és a corgik keresztezésével jöttek létre. Hogy pontosan mikor és hol alakult ki a fajta, az nem ismert, de azt tudjuk, hogy a juhászspicc évszázadokon keresztül terelte a szarvasmarhákat és segítette az embereket.

Be kell vallanunk, hogy egyszerűen nem tudunk betelni ezekkel a kutyákkal, igen közel állnak a szívünkhöz. A svéd juhászspiccben is kivételes kutyát ismerhetünk meg. Ez a zömök, masszív eb vidám, társaságkedvelő és határtalan energiával rendelkezik. Igazi tűzrőlpattant jószág, aki semmitől sem riad meg. A gazdát minden rá leselkedő veszélytől kész megvédeni bármi áron. Könnyű tanítani, mert bizonyítani akar, de önálló is, így a határozott, de következetes kommunikáció lesz az esetében célravezető. Terelőkutya, így a bokacsipkedésről fontos már korán leszoktatni. Az egyedek között vannak, melyek több mozgást igényelnek, mások kevesebbet, de az biztos, hogy nem kanapéra termett kutya.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.