Génkísérletekkel visszahozhatják ezt a csúcsragadozót

A tudósok egy 108 éves, tartósított állatfej segítségével érhetnek célt a csaknem száz éve kihalt tasmán tigris, avagy erszényesfarkas feltámasztásában.

Nem kisebb célt tűztek ki maguknak a Melbourne-i Egyetem tudósai, mintsem visszahozni a tasmán tigrisként vagy erszényesfarkasként (Thylacinus cynocephalus) ismert, Ausztráliában (beleértve Tasmániát), valamint Új-Guineában őshonos ragadozót. Ebben a biogenetikai kutatásokkal foglalkozó Colossal Bioscience nevű cég, valamint a legfejlettebb géntechnika van a segítségükre.

Az erszényesfarkas a tudatlanság miatt halt ki

Miképp nemrég részletesen írtunk róla, az ausztrál ragadozó kihalásának hátterében az emberi tudatlanság állt. A korabeli brit telepesek féltvén haszonállataikat, elkezdték módszeresen levadászni ezeket a kutya méretű, csíkos hátú erszényeseket. 1840-ben a Van Diemen Land Co. jutalmat ajánlott fel minden megölt tasmán tigrisért, míg Tasmánia 1888-ban hivatalos vérdíjat vezetett be a fajra. Mindezek következtében, az Ausztrál Nemzeti Múzeum adatai szerint körülbelül 3500 tasmán tigrist vadásztak le 1830 és 1920 között. A módszeres vadászat mellett valószínűleg betegségek, valamint az élőhely pusztulása is hozzájárult a faj kihalásához.

Az utolsó ismert példány, Benjamin 1936-ban halt meg a hobarti Beaumaris Állatkertben. A bejelentett, de nem alátámasztott észlelések ellenére a fajt 1982-ben hivatalosan is kihaltnak nyilvánították. A történetet még szomorúbbá teszi, hogy a módszeres pusztítás indoka minden bizonnyal nem is volt valós: ezeknek a ragadozóknak az állkapcsa ugyanis nem volt elég erős ahhoz, hogy birkákat fogyasszanak.

Így nézhetett ki egykor az állat. A fekete-fehér felvételeket mesterséges intelligencia segítségével tették színessé. 

Ám a jelenlegi tudományos áttörés következtében meglehet, hogy ismét felbukkan ez a különleges állat.

Egy 108 éves koponya segíti a tudományt

A Colossal két éve kötött partnerséget a Melbourne-i Egyetem Thylacine Integrated Genetic Restoration Research (TIGRR) nevű genetikai kutatóintézetével. Az intézetet vezető Andrew Pask és csapatának a munkáját egy véletlen felfedezés segítette. A Melbourne-i Múzeumban ugyanis rábukkantak egy erszényesfarkas fejére, mégpedig egy üveg etanolban eltéve, amely 108 éve várakozott a sorsára. Ez a felfedezés elképesztő jelentőséggel bírt, hiszen a több mint egy évszázada őrzött maradványnak hála a tudósok teljes genetikai képet kaptak az állatról. Egészen pontosan 99,9%-ban teljes genomot sikerült eddig szekventálnia a csoportnak, és a munka folyik tovább. Ha sikerül befejezniük a fennmaradó hiány pótlását, már csak egy helyettesítő állatra lesz szükség, hogy az erszényesfarkas újra életre keljen. Erre a szerepre egy bizonyos erszényes egérfaj tűnik a legmegfelelőbbnek.

A folyamat részeként az erszényesfarkas legközelebbi rokonának számító erszényes cickány DNS-ét kivonják, majd módosítják, egészen addig, míg az meg fog egyezni az erszényesfarkaséval. Ezt követően a tervek szerint a genetikai anyagot beültetik egy egérembrióba, ezzel megalkotva az első újbóli életre hívott erszényesfarkast.

Milyen következményekkel járhat egy állat ilyetén visszahívása?

A Colossal szerint ennek a csúcsragadozónak a visszatérése segíthetne fenntartani a táplálékláncban alatta lévő élőlények sokféleségét. Ugyanakkor azt nem lehet tudni, hogy az ökoszisztéma ilyen módon való megzavarása valójában milyen következményekkel járhat. Annak az ökoszisztémának, amely már a tasmán tigris nélkül alakult ki.

Tasmánia jelenlegi csúcsragadozója, a tasmán vagy erszényes ördög (Sarcophilus harrisii) esetében már most súlyos állománycsökkenés tapasztalható, amelyen csak tovább ronthat az egykor volt ragadozó visszatérése.

A kutatást vezető Pask szerint azonban az erszényesfarkas egykori élőhelyei a mai napig 90%-ban változatlanok a korabeli állapotokhoz képest, így az állat visszailleszkedése könnyű és olcsó lenne.

Nem ez az első kísérlet

Az Index információ szerint nem ez az első alkalom, hogy megpróbálják feltámasztani az erszényesfarkast. 1999-ben Michael Archer paleontológus már kísérletezett vele, a program 57 millió dollárba került, míg 2005-ben „képzelgésnek” nem nyilvánították, és leállították a kutatást.

Más állatokkal is kísérleteznek

Miképp Pask fogalmazott, a genetikai kísérletekkel számos más, ma még élő fajt menthetnének meg:

Az nem csak egy Jurassic Park, nem kellene Istent játszanunk. Ezekre a dolgokra nagyrészt azért van szükség, hogy a mostani erszényeseket megvédhessük.

Az erszényesfarkas feltámasztásához még legalább egy évtizednyi munkára van szükség, de az előbb megfogalmazott okból a kutatók addig is az erszényes nyest megmentésén fáradoznak. Esetükben a természetes élőhelyükre behurcolt óriásvarangyok jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyeket elfogyasztva a nyestek elpusztulnak a békák mérgétől. Ez pedig rövidesen a faj kihalásához vezethet. Hogy ez ne így történjen, Pask csapata génmódosított nyesteket hozna létre, amelyek ellenállóak a méreganyaggal szemben.

Emellett érdemes megemlíteni, hogy a Colossal már egy ideje dolgozik a mamutok feltámasztásán, amelyre 6 éven belül sor is kerülhet a jelenlegi eredmények alapján. A cég szintén nagy – és természetesen pozitív hatású – reményeket fűz ehhez a kísérlethez is, többek között a klímaváltozás elleni küzdelemben is jelentős szerepet szánnának az újból életre kelt emlősnek, tekintve, hogy a hidegnek ellenálló mamutok visszaállíthatnák a tundra élővilágát. Ám más tudósok szkeptikusan állnak ehhez az elképzeléshez.

Hogy valójában mi fog megvalósulni ezekből a tervekből, és annak milyen hatásai lesznek, ezeket a kérdéseket csak a jövő fogja megválaszolni.