„Nem voltam kutyás, de ma már nem tudom Max nélkül elképzelni az életünket!”

A Covid-járvány kellős közepén csatlakozott Erős Antónia családjához Max, az olasz agár. Úgy választották ki, hogy személyesen nem is találkoztak vele, ám nála tökéletesebb kedvenc nem is kerülhetett volna hozzájuk.

Nem mindennapi látvány itthon Erős Antónia kutyája, a hosszú lábú, vékony testű, őzike tekintetű olasz agár. Férje és gyerekei akadtak rá a különleges fajtára, amely – az agarakkal ellentétben -, kistermetű. Bár az RTL híradósa először nem lelkesedett az ötletért, hogy kutya kerüljön a házhoz, ma már ő az egyik legnagyobb rajongója.

Max, a kékszínű kisfiú

A családban Max az első kutya, ráadásul, Antónia szülei sem tartottak soha kutyát.
„Macska volt mindig a háznál, éppen ezért úgy gondoltam, hogy én egyáltalán nem vagyok kutyás típus – kezdi Erős Antónia. „Ezen kívül az volt a véleményem, hogy a mi életünkbe nem illeszthető bele egy akkora felelősség, amit egy kutya tartása jelent. Így aztán közel 11 évig képes voltam ellenállni az időről-időre felbukkanó kérésnek, hogy jöjjön egy kis kedvenc a házhoz. Most viszont már én vagyok az, aki azt mondja, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.”

Az ikrek, Szonja és Matyi és édesapjuk kutakodni kezdett az interneten, hogy milyen fajta jöjjön a házhoz. Az agár mindannyiuknak tetszett, de jogos volt Antónia felvetése, miszerint egy afgán agár túl nagy lenne lakásban tartani.
„Így aztán rövid idő után ráleltek az olasz agárra, ami itthon nem túl elterjedt fajta és tenyésztőt is találtak, akinél ráadásul volt olyan kék színű kisfiú, amit mi szerettünk volna.”

Akkor találkoztak először, amikor elhozták

Mivel 2020 tavaszát írtuk, éppen a Covid-járvány sokadik hullámát éltük az országban. A tenyésztő pedig arra kérte a leendő gazdikat, hogy elégedjenek meg a kiskutyákról készített fotókkal és videókkal, mert a betegség veszélye miatt nem szívesen engedne be idegeneket az otthonába.

„Így akkor találkoztunk Maxszel először, amikor hazahoztuk – idézi fel Antónia. „Ahogy belépett a lakásba, olyan volt, mintha mindig is oda tartozott volna. Riogattak minket azzal, hogy fajtájából adódóan nem lesz szobatiszta, illetve nem fog a bokszában aludni, de minden kétkedőre rácáfolt. Kéthetes korától kint végzi a dolgát, este elég egyszer szólni neki, és már megy is be a helyére aludni. Nagyon helyes szokásai vannak, igazi rituálék. Például amikor az utolsó, esti sétából megjövünk, mindig beáll Szonja szobájának ajtajába, és addig vár türelmesen, míg be nem engedi. Akkor egy picit még összebújnak, és Max csak utána megy aludni. Egyáltalán nem ugatós, az első perctől a félénkségnek még a szikrája sem volt benne és igazán kiegyensúlyozott.”

Erős Antónia kutyája sok szívet elrabolt

Bár sok családnál előfordul, hogy a gyerekek hosszasan könyörögnek a kutyáért, majd miután a házhoz kerül, néhány héttel később elapad a lelkesedés. Szerencsére, ez Antóniáéknál nem így történt.
„A gyerekek ugyanúgy törődnek Maxszel, sőt, mi beosztjuk, mikor ki viszi le sétálni. Amikor csak lehetséges, jön velünk vendégségbe, utazni, bár bevallom, az olasz tengerpartra nem vittük magunkkal, mert nem akartuk 13 órán át autóztatni. Pedig ott nagyon divatosnak érezhette volna magát, mert sok helyi sétáltatott olasz agarat.”
A család négy hónapig vitte Maxet kutyaiskolába, a kézben tartási és fegyelem vizsgát Antónia csinálta meg vele, míg az ügyességi pályán fia, Matyi vezette végig.
„Az oktató azt mondta, hogy ha egy 11 éves fiú, nulla fokban, egy agárral meg tudta csinálni a vizsgát, akkor mindenki meg tudja! – idézi fel Antónia. – Ugyanakkor mi nagyon fontosnak tartottuk, hogy járjon iskolába, mert az elején mondták a fajta ismerői, hogy nagyon öntudatos, ezért kell neki a fegyelem.”

A műsorvezető nem veszi észre, hogy lenne a családban falkavezér, Max mindannyiuknak szót fogad.
„Egy kutya rengeteg örömet ad, ugyanakkor csak annak való, aki kellő mennyiségű energiát és odafigyelést tud adni neki. Sok ismerősünk beleszeretett Maxbe, de mindig azt javaslom, hogy jól gondolják át, mielőtt belevágnak, hiszen ez egy évtizednél is hosszabb elköteleződés. Kutyát vállalni úgy érdemes, ha az életünkbe úgy tudjuk őt beleilleszteni, hogy az mindenkinek jó legyen.”
Max annyira álomkutyus, hogy Antóniáékban időnként felmerül, hogy jó lenne még egy a családba.
„Azt mondják, hogy párban érzik magukat igazán jól, ezért időről-időre beszélünk arról, hogy mi lenne, ha jönne még egy olasz agár a falkánkba. Valójában ezt még nem döntöttük el, de ha az igen mellett tesszük le a voksunkat, akkor is jövő tavaszig várnunk kell az új családtagra.”