Külföldön is különlegesnek tartják ezt a magyar fajtát – ilyen vadász az erdélyi kopó

Mi az a görög vadászstílus? Miért válnak be olyan kiválóan ebben az erdélyi kopók? Giannis Abatzidissel beszélgettünk, aki erdélyikopó-tenyésztő Görögországban, és a legnagyobb görög vaddisznóvadászati portál szerkesztője.

Interjúnk első részében már megtudhattuk, hogyan kerültek Görögországba ezek a csodás vadászkutyák, és mi az, amiért Giannis Abatzidis szerint az erdélyi kopó a legalkalmasabb a görög stílusú vaddisznóvadászatra. Most abba kapunk betekintést, miként dolgoznak a kutyákkal a vadászok.

Hogyan történik maga a vadászat az erdélyi kopókkal, mi a kutyák feladata pontosan a vaddisznókkal szemben? Általában hány erdélyi kopó vesz részt egy vadászaton?

Giannis Abatzidis: Szemben a magyarországi és romániai terepviszonyokkal, ahol elsősorban nagy erdőségekben lehet megtalálni a vaddisznókat, Görögországban nagyon erős és sűrű az aljnövényzet. Az erdőségekben a kutyák látják a vadat, ezzel szemben nálunk nem igazán, a már említett sűrűségben. E jelenség miatt kevés kutya alkalmas a vaddisznóvadászatra, mert ilyen körülmények között általában félnek a bozótban megbújó és váratlanul támadó vaddisznóktól. Az erdélyi kopó azért annyira népszerű a vadászaink között, mert egy nagyon bátor kutyafajtáról van szó, ahol nem tapasztalunk ilyen jellegű félelmet.

A görög vadászstílusnál mi általában egy, kettő vagy három kutyát preferálunk, négy használata már nagyon ritka. Ha ennél több erdélyi kopó dolgozik együtt nálunk, akkor szinte biztos, hogy tréningről van szó, aktív vadászatnál soha nem megy e fölé a számuk. A kutyák feladata egyébként elsősorban a vad megállítása, és lehetőség szerint helyben tartása a lövéshez, ami rendkívüli kitartást és türelmet követel meg a részükről.

Gondolja meg, hogy éppen a korábban már említett sűrű aljnövényzet és bozótos miatt az erdélyi kopóknak néha órákat kell mozdulatlanul állniuk egy vad becserkészéséhez, máskor pedig hosszú kilométereken át üldözni a vadat, ami nem egy veszélytelen vállalkozás. Ezeknek a kutyáknak a vadásszal együtt képeseknek kell lenniük arra is, hogy a sűrűben tartózkodó vaddisznót hangtalanul megközelítsék.

Giannis, ön csak Görögországban használja vadászatra a kutyáit, vagy előfordul, hogy Magyarországon is dolgozik velük?

G. A.: Szinte minden évben 2-3 alkalommal megfordulok Magyarországon a kutyáimmal, ahol munkavizsgákon veszünk részt, amit a magyar fajtaklub szervez. Először 2016-ban vettünk részt egy ilyen eseményen, és azóta minden évben visszatérünk. Én a magam részéről komoly sikernek tartom, hogy eddig két alkalommal is első helyezést sikerült elérnünk a kutyáimmal ezeken a munkateszteken, ami talán éppen a görög vadászstílus nehézségeinek köszönhető. Részben emiatt igen jó kapcsolatban állok a magyar ebtenyésztőkkel, és sokukat talán barátomnak is nevezhetem. Ismernek, ismerik a kutyáimat, és én nagyon jól érzem magam ebben a közösségben, hiszen itt minden az erdélyi kopókról szól.

Hogyan látja az erélyi kopók helyzetét Görögországban, mi várható a jövőben? Vajon még népszerűbb lesz ez a kutyafajta, vagy a későbbiekben is elsősorban a vadászok körében lesz közismert?

G. A.: A görög vadászok körében igen nagy az érdeklődés az erdélyi kopók iránt, nem utolsósorban azért, mert látják a YouTube-csatornámat és olvassák az írásaimat. Igen sokan megkeresnek, hogy kölyköket vegyenek tőlem, és érdekes módon az utóbbi években egyre több román vevőjelölt is feltűnt. Ennek talán az lehet az oka, hogy a vaddisznóvadászat egyre népszerűbb lesz majdnem mindenhol Európában. Görögországban egyértelműen a vadászat csúcskategóriájának számít, ebben pedig az erdélyi kopók kiválóan bizonyítottak.

Habár szinte minden héten érkeznek megkeresések, és kutyát szeretnének venni tőlem, és nagyon óvatos vagyok ezekkel. Az óvatosságom oka pedig az, hogy Görögországban más a kutyatartási kultúra, mint például Magyarországon, az itt élők számára nem olyan fontos a fajta fajtatisztán tartása és vérvonala. Sokan például azért szeretnének erdélyi kopókat venni, hogy azokat más fajtájú vagy keverék kutyákkal keverjék, erre a célra pedig én nem adok el kutyát nekik. Az igazság az, hogy ez egy olyan értékes fajta és olyan kiváló vadász, hogy elsőrendű célnak tekintem ezeknek azt értékeknek a megőrzését és reprodukálását generációról generációra.

Én imádom ezt a fajtát, és 2013 óta soha nem volt olyan időszak, hogy ne lett volna legalább 7-8 erdélyi kopó körülöttem, de volt olyan év, amikor 16 kutyám volt. Visszatérve a kérdésre, tudomásul kell venni, hogy az erdélyi kopó elsősorban egy kemény vadászkutya, és mi, hasonlóan a magyar kollégákhoz, azt szeretnénk, ha az is maradna. Ezért mi nem törekszünk arra, hogy divatossá tegyük, hogy kikerüljön a vadászati körből, hiszen ezt a fajtát az egész múltja és minden adottsága erre a szerepre és munkára predesztinálja, a nagyvadvadászatra. Ez az az út, amin meg akarjuk tartani, és ez az az irány, ami felé a tenyésztést vinni szeretnénk.