Szíven szúrt megmentő és a kopasz eb, aki mágikus erővel bír: kutyás legendák nyomában

Számos legenda és érdekes elbeszélés íródott legjobb barátainkról, a kutyákról együttélésünk során. Összegyűjtöttünk néhány, egy-egy fajtához kapcsolódó különleges történetet.

Az évezredek során a kutyákról megszámlálhatatlan legenda íródott. Egyesek teljes mértékben kitalációk, másoknak ténylegesen lehet valóságalapja. Akárhogy legyen, mindegyik rendkívül érdekes, és sokat elárul nemcsak a kutyákról, hanem az emberekről is.

Az oroszlánokkal harcoló kutya

A rodéziai ridgebackként is emlegetett afrikai oroszlánkutyát a legtöbben különleges megjelenéséről ismerik fel. Ugyanis gerince mentén visszafelé nő a szőre. A nevében a ridge szó jelenti magyarul azt a vonulatot, sörényt, ahol a szőr ellentétes irányba nő. Hiánya hibának minősül. A fajta afrikai ősei is rendelkeztek ezzel a különleges mintával. Miután az emberek rájöttek, hogy ezek a sörényes kutyák a legjobb vadászok, tudatosan alkalmazták őket területek őrzésére, vadászatra, és igyekeztek tovább szaporítani őket. Egy legenda szerint az afrikai oroszlánkutya hátán lévő sáv egy oroszlán okozta sérülés nyoma. Az atletikus kutyával ugyanis falkában vadásztak a sörényes vadra.

A német boxer nyomott orra

A közkedvelt családi kutya „megalkotásáról” érdekes történet született Dél-Németország területén. Eszerint isten egy olyan ebet akart megteremteni, aki gyors, bátor, szép és nemes egyszerre. Kezdetnek krétával megrajzolta a kutya testét és fejét. Az orra a többi ebhez hasonlóan hosszúra, nyújtottra sikeredett. Amíg isten letörölte a krétaport a kezéről, addig a boxer elvárta a többi kutyától, hogy őt csodálják, mivel ő lett a legszebb. A kistestű kedvencek elismerték nemes megjelenését, de a nagyobbak nem kívántak behódolni. A boxernek ez nem volt ínyére, és rátámadt négylábú társaira. A harc közben azonban elkenődött krétával rajzolt arca. Az isten nem büntette meg ezért, azonban nem is javította ki. Így maradt a boxer pofája örökre nyomott.

Kicsi test, hatalmas erő

A világ legkisebb kutyafajtájaként ismert csivava az aztékok által igen kedvelt állatnak számított. Az eb az istentiszteleteken is jelen volt, mert úgy vélték, a kutya akkora erőt hordoz magában, hogy képes elvezetni a holtakat az alvilágba. Így aztán, amikor valaki meghalt, feláldoztak egy csivavát is. Ezáltal az emberi bűnök átvándoroltak a kutya lelke felé, ő pedig képes volt ezeket a vétkeket tompítani. Ezzel próbálták az isteneket lecsillapítani.

A tündérek titkos szálláshelyeinek őrzője

Írországban úgy tartják, hogy az elhagyott, egyedülálló földkupacok a tündérek titkos szálláshelyei, ezek körül pedig mindig csau csauk őrködnek. Egy kínai legenda úgy ír róluk, mint hatalmas háborús kutyákról, akik egy fekete nyelvű oroszlánra emlékeztetnek. Egy uralkodó állítólag 5000 csau csaut tartott. A fajta sokáig státuszszimbólumnak számított, a különleges egyedeket a császári udvar ékének tartották.

Az egyedi megjelenésű, kéknyelvű kutyáról úgy tartják, más ebek nem érzik rajta a tipikus kutyaszagot, ezért kevésbé kedvelik. Kína egyes vidékein el is fogyasztották, húsa igazi különlegességnek számít. Szerencsére ez a világ legtöbb pontján elképzelhetetlen, és házi kedvencként tartják ezt az oroszlánszerű ebet.

A hold virága

Az inkák nagy becsben tartott kutyájának számított a perui inka orchidea, azaz a perui meztelen kutya. A kopasz eb igen érzékeny a nap sugaraira, így jellemzően csak éjszaka engedték ki őket az inkák a szabadba. A holdfényben, virágok között kóborló ebeket a spanyol hódítók mágikus teremtményeknek hitték, akik csak a sötétben bújnak elő. Az őslakosok más okból vélték varázslatosnak a hold virágának is becézett kopasz ebet.

Bár a szőrtelen kutyák testhőmérséklete megegyezik bundás társaikéval, mégis több hőt árasztanak, mivel nem fogja fel szőrzetük. Ezért az emberek (egyesek a mai napig) ágymelegítőnek használták őket. Úgy hitték, a kutyák meggyógyítják ízületi fájdalmaikat, fejfájásukat, légzőszervi problémáikat. Ürüléknek, vizeletüknek gyógyító hatást tulajdonítottak. A peruiak az istenek ajándékának tartották ezt a törékeny, szőrtelen kutyát.

Az arany retriever

Egy legenda szerint az első golden retrievereket egy fiatal báró vásárolta meg 1858-ban egy, a Kaukázusból érkezett vándorcirkusztól. Megpillantotta a nyolc, apró, aranyszínű ebet és szinte beléjük szeretett. Meg is vásárolta őket, majd hazavitte udvarába. A történet szerint az első pár kutyát aranyárban kapta meg. Tehát a fajta nevében az arany szó nem a színre, hanem borsos árukra utal. A történetet sokan igaznak vélték, azonban 1950-ben elvetették, valószínűleg csak kitaláció.

A hollandok hős kutyája

A Kínából származó kistestű, nyomott orrú mopsz Európában először Hollandiában vált igazán népszerűvé. I. Vilmos orániai herceg szeretett kutyája, Pompey egyszer meg is mentette életét. A spanyolok elleni hadjárat során egyik éjjel orgyilkosok másztak be a herceg sátrába. Kutyája, Pompey azonban megneszelte a bajt, és hangos ugatással ébresztette gazdáját. Az azonban erre sem kelt fel, így az eb megkarmolta az arcát. De gazdája még mindig mélyen aludt, így egyre durvábban kapart és végül ráugrott a herceg fejére. Erre már Vilmos felébredt és még éppen időben ki tudott menekülni a sátorból. A mopszot azóta a hollandok „Hollandia hős kutyájaként” emlegetik.

A mopszot angolul pugnak hívják. Az elnevezés a latin pugnusból ered, ami öklöt jelent. Ez arra utal, hogy a fajta feje oldalról olyan formájú, mint egy ökölbe szorított kéz. Mások úgy vélik, a pug szó a majmokra utal, mivel a mopszok arca valamelyest emlékeztet a selyemmajmokéra, amit angolul pug monkey-nak is hívnak. Ezeket a majmokat a 18. században sokan tartották háziállatként. Az 1780-as évekből származó angol szótárak szerint a pug szó barátot, gyöngéden szeretett dolgot jelöl. Egyesek úgy vélik Szentivánéji álomból a Puck nevű tündérről kapta a pug, vagyis a mopsz a nevét.

Az önzetlen szeretet és az emberi tévedés

Az ír farkaskutya a világ egyik legnagyobb kutyafajtája. Az agarak csoportjába tartozó ebhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik leghíresebben Llewellyn Ap Iorwerth herceg és kedvenc kutyája, Gelert, az ír farkaskutya szerepel. A férfi nagyon szeretett vadászni, Gelert volt a legtehetségesebb segítője. Egy nap azonban a kutya nem akart vadászi menni, így a herceg nélküle indult útnak. Furcsállta, mert kedvenc négylábúja sosem hagyott volna ki egy alkalmat sem. Amikor visszatért, látta, hogy gyermeke bölcsője üres, az ír farkaskutya pedig csupa vér. Dühében a férfi szíven szúrta szeretett kutyáját.

Ekkor vette észre a hirtelen felsíró gyermeket a szoba sarkában, és mellette egy farkas tetemét. Gelert megmentette a csecsemőt. Llewellyn borzasztóan szégyellte és sajnálta a dolgot, bánatában pedig egy síremléket készített Gelert számára. Azon a helyen jött létre a Beddgelert nevű falu, ami azt jelenti magyar nyelven, hogy Gelert Sírja. A történet sokak szerint csak kitaláció, hogy a kereskedők több látogatót vonzzanak a településre. Egyesek szerint az igazi Gelert egy szent ember volt, a sír pedig neki állít emléket.

A norvégok 1020-ban királlyá koronáztak egy Suoning/Saurr nevű (egyes források szerint) ír farkaskutyát. Egy csata során ugyanis Eystein király elmenekült az országot és hadsereggel tért vissza. Két választási lehetőséget adott a népnek: vagy szolgája vagy kutyája lesz a király. Mivel az emberek úgy vélték, az ebtől könnyebben megszabadulhatnak, őt választották. Azonban a kutya igen bölcsnek bizonyult, beszélni és ugatni is képes volt. Minden jóból kijárt neki, mintha csak ember lenne. Tanácsadók, testőrök, kurtizánok vették körül. Rendszeresen üdvözölte erkélyéről népét és még a nyilvános fürdőkbe is látogatást tehetett. Egy nap, mikor a király egy nyáj közelében pihent, farkasok támadtak a birkákra. A küzdelemben a kutya életét vesztette, sírja a mai napig a Szomorúság Hegye néven ismert.

(A cikk forrásául Dr. Király Kálra: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak és Tor Åge Bringsvaerd: Vau
című könyve szolgált.)

(Képek: Getty Images Hungary)