5 érdekesség az erdei kutyáról: falkában több száz kilós tapírt is legyűrnek ezek az apróságok

Az erdei kutya is a kutyafélék családjába tartozik, még akkor is, ha alkatából és egyáltalán a megjelenéséből nem feltétlenül erre következtetnénk. Hazájának Dél-Amerika északi területeit nevezheti, itthon a Szegedi Vadasparkban ismerkedhetünk meg vele közelebbről.

Lássuk máris, milyen érdekességeket gyűjtöttünk össze az erdei kutya, ezen kevéssé ismert, mérsékelten fenyegetett státuszban lévő kutyafélének a külső jellemzőiről és életmódjáról.

1.) Nyakigláb rokona

Ugyan se csupahájként, se málészájként nem jellemezhetjük, az erdei kutya, vagyis a Speothos nem egyetlen képviselője a legközelebbi rokonságban egy hosszú lábú szépséggel, a sörényes farkassal áll. Egymás mellé helyezve őket első ránézésre a színükön kívül más hasonlóságot nem fedezhetünk fel. Az evolúció kifürkészhetetlen útjai…

2.) Egyedi felszereléssel felvértezve

A fogaik természetesen igazodnak a húsevők életmódjához, azonban a legtöbb kutyafélétől eltérően, akiknek 42 foga van, nekik mindössze 38. A faj mind a két nemének illatmirigyei vannak a végbélnyílás két oldalán – akárcsak a macskáknak –, amelyekben lévő folyadékot területmegjelölésre használják. Lábujjaik között úszóhártya feszül, amely a hatékonyabb úszásban segíti;  remekül alkalmazkodtak a félig vízi életmódhoz.

Összesen a 78 helyett (a kutyák nemzetségének legtöbb képviselőjének ennyi van) 74 kromoszómája van (mint a rákászrókának), így ha szaporodna más kutyafélékkel, nem lenne képes termékeny utódokat létrehozni.

3.) Kisebb falkákban élnek

Az erdei kutya húsevő, és nappal vadászik általában olyan nagyobb méretű rágcsálókra, mint a pakafélék, az agutik vagy a kapibarák. Ugyan képesek egyedül is lecsapni a prédára, leginkább kisebb falkákban teszik ezt, aminek következtében nagyobb állatok ellen is van esélyük. Ilyenek lehetnek a pekarifélék, vagy akár a nandu madár. Sőt, egy jelentés szerint egy 6 tagú falka egyszer leterített egy 250 kg-os tapírt is. Természetes ellenségük nincs, talán egyedül a leopárdtól kell tartaniuk abban az esetben, ha sérültek vagy egyedül vannak.

A falka felépítése nagyon hasonló más kutyafélék falkáinak felépítéséhez. Egy hím és nőstény áll az élén, a többiek pedig a leszármazottaik. Kizárólag az alfa-pár szaporodhat, a többiek az utódok nevelésében segédkeznek. Nyafogó, nyávogó hangokkal kommunikálnak, így a sűrű aljnövényzetben is tudják egymással tartani a kontaktot. Fogságban megfigyelték, hogy az egyedek együtt alszanak, és gyakran követik egymást a kifutóban is.

4.) Míg a párzás vége el nem választ

Ahogy a legtöbb kutyaféle, úgy a párzás során az erdei kutyák is összeragadnak. A nőstények szeméremteste úgy van megtervezve, hogy ne engedje el a hím ivarszervét, ezzel is biztosítva a megtermékenyülést.

5.) Bújj, bújj, zöld ág

2017-ben Jan Schipper természet- és állatökológus jaguárokról készült felvételekben reménykedett, amikor a Costa Rica-i Talamanca-hegység körül felállított kameracsapdák felvételeit böngészte át. Nos, jaguárt azt nem talált, de erdei kutyákat igen. Az álla nemcsak azért esett le, mert láthatta ezeket a ritka kutyaféléket, hanem azért is, mert eddig a tudósoknak fogalma sem volt róla, ebben az országban is élnek, főleg nem 1500 méterrel a tengerszint felett.

Azt is elmondta, hogy azon a területen 12 éve vannak kameráik, és ez volt az első eset, hogy ezeket az állatokat lencsevégre kapták. A legtöbb kutyafélével ellentétben ugyanis nagyon visszahúzódóak, kerülik a feltűnést és az embereket is.