Az epilepsziás juhászkutya rácáfolt az esélyeire: számos kutyás sportban remekel!

Amikor Emily Johnson először akarta kipróbálni a kutyasportot, tudta, hogy egy olyan kutyára van szüksége, aki lépést tart vele, miután kezdetben egy ausztrál pásztorkutyával és egy hajthatatlan máltaival dolgozott. Végül egy Helo nevű belga tervueren mellett tette le voksát, aki most 5 éves.

„Olyan kutyát akartam, akiben egy kicsit nagyobb a lendület.” – mondja Johnson. „Minden sport, amit csinálunk, teljesen új neki, és teljesen új nekem is.”

Helo betegsége

Két évvel ezelőtt azonban egyszer csak a kutya váratlanul összeesett. Johnson rájött, hogy rohama van, és azonnal állatorvoshoz vitte. Sajnos nem jöttek rá, hogy mi okozta a problémát. A rohamok folyamatosan felbukkantak, és a vérvizsgálatok, az MRI-k és egyéb vizsgálatok után Helot végül idiopátiás epilepsziával diagnosztizálták, amivel kapcsolatban az állatorvosok és a neurológusok még mindig nem tudják meghatározni, mi okozhatja a reakciót.

„Az első gondolatom az volt, hogy ó, nem, ezt a kutyát sportolásra kaptam, és most nem fog tudni sportolni?” – mondja Johnson. „Így hát együtt dolgoztam a tenyésztőjével, neurológusokkal, az állatorvosaimmal, és az, hogy mindenki összefogott értünk, tovább hajtott minket.” Ennek hatására egy csapatként felülkerekedtek a nehézségeken.

Helo tüneteinek kezelése

Annak ellenére, hogy találtak egy gyógyszerkoktélt a tünetek kezelésére, a roham lehetősége mindig a láthatáron van. Szerencsére a páros végtelen támogatást kap, például Helo tenyésztőjétől.

„Mindent megtettek, és arra biztattak, hogy legyek a lehető legnyitottabb” – mondja Johnson. „Nem is kívánhatok jobbat, mivel ezt a betegséget nem lehet genetikailag tesztelni. Legjobb tudomásuk szerint nem hitték a tenyésztők, hogy ez valaha is megtörténhet.”

Amikor Helo először kezdett gyógyszert szedni, a mellékhatások befolyásolták a kutya edzéseit. Átmeneti hátsó gyengeséget tapasztalt, és kissé ügyetlen volt, ami nem ideális az akadályokon való átugráshoz. Ehelyett folytatták a behívás gyakorlását sík terepen. De néhány hónap után mellékhatások nélkül ismét elkezdték beépíteni a többi gyakorlatot is.

Innentől úgy tűnt, minden sínen van. Helo új gyógyszereket is kipróbált abban a reményben, hogy azok csökkentik a rohamok számát.

Johnson azonban úgy véli, hogy minden fogyatékkal élő kutya boldogan részt vehet a kutyasportokban, mindaddig, amíg még versenyezni akar.

„De azt hiszem, a legfontosabb, hogy önmagad legyél, és nézz kutyádra. Csak legyél teljesen őszinte, és kérdezd meg magadtól: Vajon a kutyám még mindig ezt akarja?” – mondta.

Továbbra is sportol

Helo 16 hetes korában kezdte el először a flyballt. A sportágra való kiképzés magánórákkal és csoportos foglalkozásokkal kezdődött, hogy biztosan jól kijöjjön fajtársaival is. Most éppen gyakorol a következő versenyekre. Agility, engedelmességi, rally, barn hunt, fast CAT és frizbi sportágakban is megméretteti magát.

Helo csapata, az Omaha Speed ​​Racers negyedik helyezést ért kategóriájában, a csapat első alkalommal jutott el idáig a versenyben, és harmadik alkalommal versenyzett. „Ez volt az első alkalom, hogy bejutottunk a döntőbe” – mondja Johnson. Helo megdöbbentette gazdáját a verseny során elért legjobb futási idejével, 3,7 másodperc alatt futva le a pályát. Ezt megelőzően Johnson még soha nem látta 3,8 másodperc alatt futni kedvencét.

„Jó érzés olyan emberek között lenni, akikről tudod, hogy megbízhatsz bennük” – mondja Johnson. Azt tanácsolja mindenkinek, aki ki akarja próbálni a flyballt, az „csak csinálja”. Sőt, sajnálja, hogy nem kezdte hamarabb. De azt tanácsolja, hogy keress egy csapatot, akivel jól kijössz – mert sok időt fogsz velük tölteni az edzések során és a versenyeken. Az Omaha Speed ​​Racers-szel azonban jól érzik magukat együtt, ami élvezetessé teszi a sportolást.

„Az én filozófiám Heloval kapcsolatban mindig is az volt, hogy ha élvezi, akkor folytatjuk” – mondja Johnson. „És szerencsére – és sajnos – nagyon élvezi az egészet. Szerintem szórakoztató, a pénztárcám szerint viszont nem annyira.”