Állatkínzás-e, ha emberként bánsz a kutyáddal? A humanizálás jogi szemmel

Dr. Kajó Cecília állatvédelmi szakjogász előadóként vett részt a DOGZ konferencián. Fontos gondolatokat osztott meg a házi kedvencek humanizációjával kapcsolatban. Ennek kivonatát olvashatjátok.

A jogrendszerben az állatkínzás-fogalom meghatározása két jogág feladata: a büntetőjogé a Büntető Törvénykönyvben (244. §) és a közigazgatási jogé az állatvédelmi törvényben (3. § (4)). Első pillantásra a két megfogalmazás között nincs olyan nagy különbség: az előbbi indokolatlan bánásmódról és bántalmazásról, a másik szükségtelen bánásmódról és bántalmazásról ír, mely elvezethet alkalmassága okán a maradandó egészségkárosodáshoz. Hogy mi az indokolatlan és a szükségtelen, az a hatósági jogalkalmazó – jegyző, hatósági állatorvos, nyomozó, ügyész, bíró – dolga, hogy kiderítse. Ehhez természetesen igénybe vehet olyan jogi praktikákat, hogy az indokolatlannak és a szükségtelennek az ellentétét veszi, hogy kizárja a tilalmazott cselekmények köréből a megengedetteket.

Vegyük észre, hogy a közigazgatási jogi állatkínzás-fogalom nem tartalmazza a pusztulást. Vagyis egy pusztulásig juttató, arra alkalmas cselekmény megítélése és szankcionálása egyértelműen a büntetőjog feladata. Míg a közigazgatási jogé az enyhébb megítélésű, inkább tartási hibaként, hiányos tartásként definiált magatartások vagy mulasztások kezelése, amelyek „csak” maradandó egészségkárosodásra vezethetnek.

A jó gazda gondossága

A jó gazda gondossága nem más, mint

az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

Vegyük észre, hogy akkor leszünk jó gazdák, illetve akkor tudjuk rámondani másra, hogy jó gazda, ha egy adott állatfaj-állatfajta meghatározott etológiai-biológiai sajátosságain túlmegyünk, és adott egyedre bontjuk le azt az egyedi igénykosarat, amire neki szüksége van a mindennapokban.

Vagyis nem mindegy, hogy fiatal vagy idős állatunk van, ivaros vagy ivartalan, esetleg vemhes vagy frissen szült, egészséges vagy beteg, netán műtét után lábadozó. Hiszen őket mind-mind másképp takarmányozzuk, itatjuk, helyezzük el védett, meleg helyen, gondoskodunk a felügyeletükről, ellenőrzésükről, állatorvosi kontrolljukról stb.

Elégtelen tehát mind gazdaként, mind hatóságként annyit konstatálni, hogy „a” kutya háziasított húsevő ragadozó, amely átlagosan 10-15 évig él és szeret a bottal játszani – ennél többre van szükség.

Dolog-e a kutya?

Még egy jogi fogalom amit az elemzésünkhöz fel kell használunk: ez a Polgári Törvénykönyv 5:14. § (3) bekezdésében található dolog fogalom. Megint csak közkeletű tévedés, hogy az élő állatok dolgok. Nem dolgok, „csak” a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rájuk – a természetüknek megfelelő eltérésekkel.

Vagyis az állatvédelmi jogszabályokat mindig figyelembe kell venni, ha élő állatról van szó. Mit jelent ez? Ha meguntam otthon a szakadt kanapét, nyugodt szívvel kidobhatom, hogy elvigyék a lomtalanításkor, mindezt élő állattal nem tehetem meg.

Ez alapvetően jogilag tilalmazott cselekmény, úgy hívjuk, hogy (a körülményektől függően) az állatkínzás bűncselekmény állatelhagyás, állatkitétel, állatelűzés fordulata. Ha nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, és szándékosan megrongálom a saját élettelen dolog-kategóriába eső tulajdonomat, egészen nyugodtan megtehetem, semmilyen illegális dolgot nem teszek vele. Ha a saját tulajdonú élő állatomat rongálom meg, az állatkínzásnak minősül.

Élő állatnál tehát mindig figyelnünk kell arra, hogy már nem dolog, de még nem személy. A jogi megítélés kapcsán egy skálán a csúszkát már eltoltuk a dologpont felett, de a csúszka még nem érkezett meg a személypont fölé.

De megérkezhetne-e vajon? Sokan mondják azt manapság, hogy a legnagyobb baj az állatokkal kapcsolatos jogi gondolkodás kapcsán, hogy nem minősülnek személynek, jogalanynak, nincsenek jogaik és ha lennének, akkor sokkal jobban működne az állatkínzások felderítése is. Humanizálás alatt érthetjük-e azt, hogy az élő állat jogilag „majdnem ember”?

A kereslet szüli a kínálatot

A sajtóban most már sok-sok éve olvashatunk civil állatvédő szervezetek és hatóságok összefogása révén sikeres szaporítótelep-felszámolásokról.

Rengetegen élnek meg szerte az országban ugyanis abból, hogy divatfajták, illetve inkább fajtajellegű kiskutyák ezreit »gyártják le« állatorvosi ellátás, minőségi takarmányozás, kellő idejű szociális foglalkozás vagy sétáltatás, egyáltalán emberi közelség nélkül. Teszik mindezt elletőgépekké silányított, istállóban, disznóólban, elzárt, sötét, takarítatlan helyiségekben tartott nőstény kutyák tömegeivel.

Ezek többsége kimeríti az állatkínzást – elfogadhatatlan, hogy emberek tömegei ebből éljenek meg.

Kereslet nélkül természetesen nincsen kínálat, úgyhogy az ismeretterjesztés is nagyon fontos mind itthon mind külföldön. Idehaza elsősorban az olcsó, hirdetési portálokon, állatbörzéken vásárolható cuki kölyökkutyák impulzusvásárlását kellene megakadályozni.

Festett bunda és kristályos nyakörv

Az állatvédők törekvései és az állat érdekében tett lépések nagyon méltányolandók, de

sok állatvédő átesik a ló túlsó oldalára azzal, amikor humanizálja, antropomorfizálja az állatot, vagyis emberi tulajdonságokkal ruházza fel.

Úgy gondolja, hogy annak az állatnak ugyanúgy igénye van az esztétikailag szépnek mondott dolgokra. Így elhalmozza drágábbnál drágább kutyafekhelyekkel, kristályos nyakörvvel, tavaszi-nyári-őszi-téli kisruhák kollekciójával, esőkabáttal, kalappal, hordozásra szolgáló kiskocsival (egészségügyi indikáció nélkül), plüssállatok tömegeivel. Emellett olyan kutyakozmetikázással, amikor az állat „hajába”, tehát a fején található bundára, illetve jellemzően a farokszőrébe színes csíkokat festenek.

A példa nem légből kapott, sok ismerősnél látom a közösségi oldalakon, hogy a mentett és végül méltányolható okoknál (nem tudták olyan szinten rehabilitálni, hogy lehessen – a szerk.) fogva örökbe nem adott kutyák sörénye színpompás szivárványként van befotózva.

Indokolt vagy indokolatlan, szükséges vagy szükségtelen bánásmód-e a kutya bundájának befestése?

Nyilvánvalóan indokolatlan és szükségtelen, akár esztétikai, akár eladhatósági szempontból kutyát befesteni (amire szaporítók esetében többször volt már példa, amint azt az előadáson is hallhattuk – a szerk.)

Vezethet-e maradandó egészségkárosodáshoz vagy akár pusztuláshoz? Ez egyértelműen szakértői kérdés, de jogászként el tudok képzelni egy olyan súlyos allergiás reakciót, amely akár pusztuláshoz is vezet. (Ismerjük azokat a borzasztó tragédiákat humán vonalon, amikor a kisgyerek egy szem mogyorótól meghalt, mert olyan súlyosan allergiás volt rá.)

Ebben az esetben a gondolatmenetünk tehát elvezethet oda, hogy a kutya humanizálása, felruházása olyan esztétikai igényszinttel, ami nyilvánvalóan nincs meg neki, átcsaphat állatkínzásba.