A még el nem távozott kedvenc siratása: az előzetes gyász sokunkat érint

Az öregedő vagy beteg kedvenced távozásán jár az eszed már akkor, amikor még veled van? Nem vagy egyedül az érzéssel!

Nemrég beszélgettem egy idősebb ismerősömmel, akinek 2 kutyája is nagyjából ugyanabban a korában távozott az örök vadászmezőkre. Berni pásztorok voltak, mindketten 9 éves koruk környékén mentek el. A mostani kedvence idén tölti a 9. életévét – amikor beszélgettünk, majdnem elsírta magát, mert már előre retteg attól, hogy elveszíti őt. Arról beszélt, hogy nemsokára egyedül lesz ismét, hogy a halál újra magával ragadja szeretett társát. Először megijedtem, hogy ha ennyire sötéten látja a jövőt, biztosan valamilyen rossz hírt kapott a kutyus egészségével kapcsolatban, de amikor erre rákérdeztem, akkor nemleges volt a válasz. Tony nem beteg, vagy legalábbis nem tudnak róla, hogy az lenne.

Később egy jó barátommal is szóba került ez a téma – az ő kutyája rákkal küzd, és tudjuk, hogy nincs neki már sok hátra. Kiderült, hogy gyakorta érzi az előzetes gyászt; néha olyan mértékben, hogy zokogva öleli a kutyáját, mintha így megmenthetné. Ő azt mondta, hogy úgy gondolja, ez az érzés felkészíti majd a tényleges veszteségre.

Az előzetes gyász érzése teljesen normális

Az előzetes gyász érzése – vagyis amikor egy még élő házi kedvencet vagy személy gyászolunk – kissé zavaros érzés lehet, de valójában normális. Előre gyászolunk, ha betegségről vagy öregedésről van szó, ha az elkerülhetetlen veszteség érzése közel férkőzött hozzánk. A szakértők szerint természetes, hogy ezeket az érzéseket átéljük, és még az is, ha sírni kezdünk ezek miatt. Sőt, egyeseknél az előzetes gyász intenzívebb lehet, mint maga a halál utáni gyász.

Korábban én is veszettem el kutyát; amikor meghalt, bevallom, teljesen összetörtem, napokig zokogtam. Az édesapám nem is javasolta, hogy utána vállaljak még kutyát, ugyanis annyira megviselt a veszteség, hogy rettenetesen féltett az újabbtól. Benji sem fiatal már, 8 éves; igyekszem mindent megtenni, hogy a lehető legegészségesebb életet éljen, de tudom, hogy a berni pásztor nem a leghosszabb életű fajta. Így igen, nekem is egyre többször jut eszembe, hogy mi lesz, ha már nem lesz. Ilyenkor bűntudatot érzek, mert újra és újra elképzelem a halálát; mi lesz utána, mit fogok érezni, ha ránézek a nálam maradt dolgaira, hogyan változik majd meg az életem.

A szakemberek szerint ezeket az érzelmeket meg kell engednünk magunknak. Ám figyelni kell, hogy gondolataink nehogy elszabaduljanak, mert könnyen spirálba kerülhetünk, ami depressziót eredményezhet. Valójában az előzetes gyász érzés még hasznos is lehet. Ugyan általa nem engedjük el előre a fájdalmat, ám segíthet felkészülni arra, milyen lesz az élet szeretett kedvencünk nélkül. Ez pedig nagyon fontos ahhoz, hogy a gyászfolyamatokat követően tovább tudjunk lépni úgy, hogy továbbra is megőrizzük az emlékét.