6 jele annak, hogy kutyád több egyedüllétre vágyik

Nehéz megtalálni a megfelelő arányt, hogy mennyi időt töltsünk kedvencünkkel. Legszívesebben az ember egész nap puha kis füleit vakargatná, vagy játszana vele, esetleg egy nagy sétára vinné. De vajon a kutyának is szüksége van ennyi közösen töltött időre?

Nem kérdés, hogy kutyánk szeret velünk lenni, nem véletlenül hívjuk őket az ember legjobb barátjának. De ahogy az embereknek, úgy a kutyáknak is szüksége van néha egy kis szabadidőre. A megfelelő mennyiségű és minőségű egyedüllét legalább annyira fontos, mint az, hogy mentális és fizikai energiáikat levezessük. Ez a Covid-19 előtt legtöbbször nem jelentett problémát, hiszen a „home office” lehetősége a legtöbb helyen nem volt biztosítva. Így megvolt a hétköznapi és a hétvégi rutin, és mint tudjuk, a kutyák szeretik a kiszámíthatóságot, ha napirendről van szó. De mióta felborult a rendszer, és többet vagyunk otthon, lehet, hogy kedvencünknek nem biztosítunk elég időt arra, hogy egyedül legyen. Ha elmegyünk mellette mindig megsimogatjuk, odahívjuk 1-1 falatra… ami nem baj, ha csak néha történik. De ha egész nap 10-20 percenként valamivel megzavarjuk, akkor egy idő után sok lehet számára az interakció, sőt, akár jelentőségét is vesztheti a gazdi figyelme, hiszen mindig, kérdés nélkül megkapja.

A kutyáknak nem csak 8 óra alvásra van szükségük. Egy kiegyensúlyozott életet élő kutya (tehát akinek a mentális és fizikai szükségletei is teljesülnek) a munkaórák nagy részét nagy valószínűséggel kisebb megszakításokkal, de végig piheni. Ez természetesen fajtától, kortól és energiaszinttől is függ, de egy „mezei családi kutya” valószínűleg azok közé a kutyák közé tartozik, akik napközben is szeretnek pihenni. Honnan tudjuk, hogy kutyánknak szüksége van egy kis egyedüllétre?

Stresszes

A kutyáknál sok minden kiválthat stresszt: új környezet, váratlan helyzetek, magány, vagy akár a túlterheltség. Ha nincs lehetősége feldolgozni a körülményeket és a történéseket, akkor könnyedén feszültté válhat, és felléphet nála stressz. Hogy ezt elkerüljük, adjunk teret kedvencünknek, fizikai értelemben is. Legyen egy helye, ahova elvonulhat és biztonságban érezheti magát, ahol senki nem zavarja. Ezt már egészen kölyökkorban elkezdhetjük neki megtanítani egy szobakennellel vagy egy kutyaággyal, amit kinevezünk az ő területének.

Elbújik

Ha éppen nincs a szokásos helyeken, de megtaláljuk egy sarokban vagy bútor mögött, akkor lehet, hogy szüksége van egy kis magányra. De az elbújás nem csak az egyedüllét érdekében léphet fel, ezért érdemes megfigyelnünk kedvencünk viselkedését.

Furcsán viselkedik

Ha feszült egy kutya, van, hogy fel-alá járkál, mintha nem találná a helyét, vagy nem tudna megnyugodni. Esetleg erőteljesebben liheg, vagy pótcselekvésekbe kezd. Ezek is mutathatják, hogy kedvencünk éppen túl van terhelve, csak nem tudja máshogy kifejezni. A furcsa viselkedés emellett még sok mindent jelezhet, ezért ilyenkor érdemes belegondolni, hogy mi okozhatja.

Nem izgatja a séta lehetősége

A kevesebb néha több. Nem minden kutya igényli, hogy órák hosszat foglalkozzunk vele, és fontos, hogy tudjuk, hol vannak kedvencünk határai. Ha egyáltalán nem érdeklődik még a séta iránt sem, akkor lehet, hogy szüksége van egy kis egyedüllétre és pihenésre.

Agitált, esetleg agresszív

Ha túl sok információval árasztanak el minket, akkor gyakori, hogy nálunk is betelik a pohár, és kell egy kis idő, hogy rendbe tegyük magunkat. Ha kedvencünk besokall, és hirtelen nem tud több ingert befogadni, akkor lehet, hogy az agresszió enyhe kifejezési módjaival adja a környezete tudtára, hogy ingerült, és egyedüllétre van szüksége. Ez nem feltétlenül jó (ideális esetben otthon, ismert és biztonságos környezetben egy kiegyensúlyozott kutya nem mutatja az agresszió jeleit), de jobb, ha figyelmeztet, mintha a semmiből robbanna, és morgás helyett rögtön támadna. Ennek ellenére, ha gyakran kommunikál agressziót, akkor érdemes szakemberhez fordulni, és a viselkedés mélyére ásni.

Nem keresi a figyelmed

A figyelem nem alanyi jogon jár, hanem egy nagyon értékes eszköze lehet a kutya nevelésének. Ez nem azt jelenti, hogy csak akkor figyelj kedvencedre, amikor tanítod. De fontos, hogy a figyelemnek jelentősége legyen. Ne halmozzuk el vele kéretlenül kedvencünket, mert könnyen hozzászokhat, és azután nem fogja keresni. Egy idő után zavarhatja is, ha akkor foglalkozunk vele, amikor igazából pihenésre vágyik, ezért bánjunk óvatosan a kiosztott figyelmünkkel, és időzítsük jól a közös időtöltést.

A fentiek mellett viszont az is érvényes, hogy a kutyák általában nem szeretnek hosszú időre egyedül maradni. Azt szokás mondani, hogy napi kb. 8 óránál tovább (egy huzamban) ne hagyjuk otthon egyedül kedvencünket. De ez nem mindenkinek megoldható. Bár hozzászoktatással egészen 12 órára is ki lehet tolni az egyedül töltött idő mértékét, érdemes lehet a kutya igényeihez mérten heti egy-két alkalom kutyanapközin elgondolkodni. Esetleg megkérhetünk valakit a családból, barátok közül (akit kedvencünk ismer és kedvel), hogy nézzen rá, játsszon vele egy kicsit, vagy akár vigye le egy sétára (ezt csak akkor kérjük tőle, ha biztosak vagyunk benne, hogy kutyánk probléma nélkül tud pórázon sétálni, és a megkért ismerősünk tudja, hogy hogyan kell kutyával foglalkozni).