Egy felmérés eredményeinek margójára: Márton Attila különvélemény

Az otthontalan kutyák helyzetének megoldása mellett az állatvédelem másik fontosnak tartott feladata az állatkínzások visszaszorítása.

Mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon? Miben látják a megoldást azok, akik ezzel napi szinten szembesülnek és embert próbáló munkával próbálják megsegíteni a bajba jutottakat? A kóbor állat helyzet után nézzük, mit mutat az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központja által végzett felmérés.

Kevesebb agyonvert kutyát

A megkérdezett állatvédő szervezetek szerint a jelenség legfontosabb oka (zárójelben az adott válaszok darabszáma) az eljáró hatóság tevékenysége (63), a nem megfelelő szankciók (56), a jogszabályi hiányosságok (39), a társadalom hozzáállása (31) és valahol a háttérben kullog a prevenció és oktatás (4).

Elöljáróban leszögezem, hogy az állatkínzás nem egyenlő azzal, amikor valaki egy állatot fizikailag alaposan helybenhagy. Jogilag és fogalmilag is jóval többről van szó. Ezt kifejteni nagyon hosszú lenne, így most maradjunk az állatbántalmazások területén, amelyet a köznapi felfogás az esetek többségében összemos magával az állatkínzással.

Több oka van annak, hogy emberek állatokat bántalmaznak. Előfordul, hogy az illető nettó pszichopata és tettében örömöt lel. Vannak, akik ilyen viselkedésmintákat sajátítottak el és számukra ez agresszió egy természetes és elfogadott megoldási mód a konfliktushelyzetekre. Akkor is, amikor egy neveletlen eb megrendszabályozásáról van szó. Mások pedig a belső feszültségük oldására használják a fizikai erőszakot.

Fontos még annak letisztázása is, hogy az állatbántalmazások terén mit szeretnénk elérni? Azt, hogy csökkenjen a bántalmazott állatok száma vagy az állatbántalmazók méltó büntetésüket elnyerjék? A törvény szigorának van visszatartó hatása, de ezt túlértékeljük. Sokan hisznek abban, hogy a szigorú jogszabály megléte elhozza a Kánaánt. Ehhez viszont az is kéne, hogy szignifikáns mértékű legyen a felderítettség és emellett egészen biztosan lesújtson a törvény ereje.

A felmérésben adott válaszoknál a kiemelt helyre kerülő okok szinte mindegyike a már megtörtént esetek felderítéséhez és szankcionálásához kapcsolódik. Sajnálatos módon a prevenció – ami a bántalmazás megtörténtét fogná vissza – rendkívül alacsony arányban került be a fontosnak tartott területek közé.

A következetes szankcionálás fontos. De nem lehet csak ez a cél. Az, hogy az elkövető milyen büntetést kap, igazából a mi saját igazságérzetünknek fontos. Egy bántalmazott kutyát ez nem fog érdekelni. Saját szempontjából a valós hozomány az lenne, ha nem verték volna szét a fejét. Ebből adódóan az állatbántalmazásokra irányuló állatvédelmi törekvések nem merülhetnek ki annyiban, hogy aki rosszat tesz, az bűnhődjön. A szankcionálás fontossága mellett a megelőzésnek jóval nagyobb szerepet kellene kapnia.

És még pár apróság

A kérdőív eredményei között van még pár dolog, amelyeket fontosnak tartok kiemelni (a teljesség igénye nélkül). Az egyik, a jogszabályi megfelelőség vizsgálata, amelyet az 1-től 10-ig skálán 74,6% tartott kritikus jelentőségűnek. Tudom jól – jómagam is többször leírtam már – hogy nagyon hiszünk a jog erejében és hatásában. De minden megváltozni egy varázsütésre csak ettől nem fog. Tartom magam ahhoz, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok megfelelők. A betartásukkal, betartattatásukkal van gond!

A másik érdekes kérdése a felmérésnek – a feltevésének én személy szerint nagyon örültem – az az állattartás pszichológiájának vizsgálata, illetve ennek szükségessége. A megkérdezettek 51,6%-a tartotta ezt kritikus fontosságúnak. Lényegesen kevesebben, mint a jogszabályi háttér felülvizsgálatának esetében.

Embert ölni, más tulajdonát elvenni régóta büntetendő cselekedet. Ez sokakat mégsem tart vissza. Az állatjólléti problémák okozója maga az ember. Aki felelőtlenül – akár cukiságfaktor vagy más tényező mentén – áll neki kutyát tartani vagy szaporítani úgy, hogy azt nem kéne. Aki képtelen nekiállni nevelni és a megfelelő körülményeket biztosítani.

Ha nem értjük meg azt, hogy emberek miért úgy hoznak meg döntéseket, ahogy, miért azt teszik, amit és hogy ezekre hogyan lehetünk ráhatással, nem igazán fogunk változást elérni. Egy olyan világban élünk, ahol az emberek a kutyájukat családtagként tartják és szeretik, tetteik mögött viszont egyértelműen látható, hogy egy könyvet vagy mobiltelefont nagyobb tudatossággal vásárolnak.

Lehet küzdeni. Lehet sok pénzt innen-onnan begyűjteni kármentesítésre. De amíg az emberek gondolkodásmódját és viselkedését nem vagyunk képesek megváltoztatni, amíg nem indul el és nem terjed el széles körben egy teljesen más kutyatartási kultúra, addig itt változás sem lesz. Az áttörést nem egy keményebb jogszabály fogja elhozni.

Ismerni a miértet

Problémamegoldás estén az első lépés az, hogy azonosítjuk annak valós forrását és a tünetek felszíne alatt működő mechanizmusokat. Majd megkeressük a leghatékonyabb eszközöket, amelyek ezekre hatnak. Nincs ez másként akkor sem, amikor az állatok jólétéről van szó. Az állatvédelem rendkívül összetett dolog még úgy is, ha csak egy fajra – jelen esetben a kutyára – koncentrálunk. Nem állhat annyiból, hogy szeretjük őket és mindegyiket meg szeretnénk menteni. Nem elég a lelkesedés, nem elég a tenni akarás. Kell hozzá a problémák és azok okainak megértése. Ennek hiányában csak azt fogjuk megtapasztalni, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, mégsem változik semmi.

A hathatós megoldáshoz – ami nem csak a felszínt kapargatja felvillantva egy-két gyors eredményt – számos területet egyszerre kellene rendbe tenni, hiszen minden, mindennel összefügg. Az állatvédő szektor javarészt a tűzoltásra koncentrál, vagyis azokra a helyzetekre, amikor a baj már megtörtént. Ennek több oka is van. Például a forráshiány és az, hogy a civilek már egyébként túlterheltek. De beszélhetünk arról is, hogy nem minden esetben áll rendelkezésre az a komplex gondolkodásmód, ami alapján átlátható lenne, hogy különféle problémák hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Rendkívül fontos feladat a bajbajutottak megsegítése, viszont a megelőzéssel is foglalkozni kell ahhoz, hogy hosszú távon bármi változás történjen. Nagyon leegyszerűsítve: ha kevesebb probléma üti fel a fejét, kevesebb helyzetet kell megoldani. Ezért fontosak a preventív tevékenységek. Egy felelős, tudatosabb állattartási kultúrával bíró lakosságot kéne kiművelni, ami rendkívül összetett és időigényes feladat.

(Képek: Getty Images Hungary)