A hányattatott sorsú kutyás festő, akiről fajtát neveztek el

Sir Edwin Landseer angol festő és szobrász volt, aki állatokról készült munkái alapján vált híressé és elismertté. Ha hihetünk a pletykáknak, képes volt akár egyszerre két kézzel is festeni. Ám mégsem ettől volt ő igazán figyelemre méltó!

Mai cikkünkből megismerheted sir Edwin Landseer életét és munkásságát.

(A nyitókép csak illusztráció, nem sir Edwin Landseer munkája.)

A csodagyerek boncol

A kis Edwinről már nagyon korán kiderül, hogy igen jó a kézügyessége. Mi több, egészen úgy tekintettek rá, mint egy csodagyerekre. Édesapja, és Benjamin Robert Haydon festőművész is a tanítgatták, az utóbbi pedig bátorította, hogy végezzen minél több boncolást, hogy ezáltal teljes mértékben megértse hogyan épül fel az állat teste és csontozata. Ennek a nem mindennapi módszernek meg is lett az eredménye, 13 évesen ugyanis már kiállított a Royal Academyben. A Királyi Művészeti Akadémiával már ebben a korai szakaszban összefonódott a sorsa. 24 évesen, a minimális életkorban taggá választották, 29 évesen akadémikus vált belőle. 48 évesen lovaggá ütötték, 58 évesen megválasztották a Királyi Művészeti Akadémia elnöké, de visszautasította a felkérést romló egészségi állapota miatt.

Olyan sikeres és híres barátai voltak, mint Charles Dickens, Sir Walter Scott és William Thackeray. Nem túlzás azt állítani, hogy magával Viktória királynővel is mondhatni baráti volt a kapcsolata. Számos portrét festett a királynőről és házi kedvenceiről is, Albert hercegnek még rézkarcleckéket is adott. Landseer beszélgetőpartnerként zseniális volt, he kellett humoros, ha kellett drámai volt. Élvezte a társasági életet. Amikor megnyitotta műtermét, ami egyben az otthona is volt, az egyből népszerű gyülekezőhellyé vált a művészek és értelmiségiek számára.

Egész életét sikerek övezték, gazdag volt és elismert; amibe belekezdett az arannyá változott. Szakmai szinten művészként mindent elért, amit akkoriban valaki elérhetett. Valami mégsem volt rendben. A 30-as évei végén Landseer súlyos idegösszeomlást kapott, élete hátralévő részében az ismétlődő melankólia, hipochondria és depresszió sötét felhője nehezedett a lelkére és az elméjére. Hogy oldja a feszültséget és vigaszt keressen, az alkoholhoz és a drogokhoz menekült, amelyek csak még tovább rontottak az állapotán.

Élete utolsó éveiben a mentális állapota teljes mértékben labilis volt, 1872-ben, 70 évesen családja kérésére őrültnek nyilvánították. 1873-ban elhunyt, temetése országos esemény volt; az üzletek és a házak leeresztették a rolóikat, félárbócokon lobogtak a zászlók, bronz oroszlánjait koszorúkkal lógatták díszítették ki. A londoni Szent Pál-székesegyházban van eltemetve. Halálakor három befejezetlen festményt hagyott hátra. (Finding the Otter, Nell Gwynne, The Dead Buck) Az volt a kívánsága, hogy barátja, John Everett Millais fejezze be a festményeket. Ez meg is valósult.

Sir Edwin Landseer nem csak egy egyszerű festő volt

Az nem volt elég számára, hogy tökélyre emelte az állatok ábrázolásának művészetét. Úgy festette meg őket, hogy azok gyakran valamilyen erkölcsi vagy társadalmi kommentárt szimbolizáltak. Egyik híres képe ami egy beteges, rühes terriert ábrázol és egy ápolt, jó kondícióban lévő skót szarvasagarat, a munkásosztály illetve az arisztokraták közötti különbségekre világított rá.

Nem csak állatokat és kutyákat festett azonban, különös tehetsége volt a portrékészítéshez és a szobrászathoz is. Ha jártál már valaha Londonban, valószínűleg láthattad a leghíresebb és leggrandiózusabb művét is, a négy bronzoroszlánt amelyek a Nelson-oszlop alapját őrzik a Trafalgar Square-en.

Bevételeinek nagy részét festményeinek metszeteiből szerezte, melyeket testvérei készítettek egy adott műről több kópiát is. Ezzel lehetővé tette a kevésbé vagyonos műkedvelők számár is, hogy egy Landseer darabot vásárolhassanak meg.

Sir Edwin Landseer és a kutyák

Gyönyörű, élethű kutyás festmények fűződnek a nevéhez, amelyek biztosak vagyunk benne, hogy még a nem kutyások szívét is megdobogtatják. Tele vannak energiával, az az érzésünk, hogy bármikor megelevenedhetnek ezek az ebek. Ha nagyobb méretben is szeretnéd látni a képeit, azt ide kattintva teheted meg.

Sir Edwin Landseernek köszönhetjük azt a kedves legendát is, ami szerint a bernáthegyik brandys hordókat hordtak a nyakuk körül a mentőakciók során. Ez sajnos annak ellenére sem igaz, hogy a híres Alpine Mastiffs Reanimating a Distressed Traveler című művén így festette meg a kutyát, majd később újabb és újabb helyeken is felbukkantak az ilyen jellegű ábrázolások. A művész annyira jelentős hatással volt a kutyás világra, hogy egy fajtát is elneveztek róla. (Fenti kép.) A Landseer egy kanadai fajta és az egyik variációja az újfundlandinak. A művész több festményén is megörökítette ezt a hatalmas testű, fehér alapon fekete foltos ebet. Van, ahol külön fajtaként ismerik el, másol az újfundlandi egy variációjának tekintik.