Ismerd meg azt az embert, aki kiképezte a fronton szolgáló brit kutyákat

Edwin Hautenville Richardson hadnagy a Barry Buddon Katonai Kiképzőközpont színterein bizonyította először, hogy az ember legjobb barátja méltán érdemelte ki a nevét, hiszen az emberiség legsötétebb pillanataiban is bátran, teljes mellszélességgel áll ki mellettünk.

Edwin Hautenville Richardson az I. világháború csatáihoz képzett ki kutyákat – leginkább airedale terriereket –, olyan feladatokra, mint az üzenetek szállítása vagy a sérül katonák felkutatása. Az ő munkája győzte meg a brit főparancsnokságot, hogy az ebeknek fontos szerepe van a fronton.

Edwin Hauntenwille Richardson kedvenc fajtája az airedale terrier

Richardson 1895-ben tanúja volt, ahogy egy német férfi juhászkutyát vásárolt egy pásztortól. Megtudta, hogy a német hadsereg nagy mennyiségű collie-típusú kutyát vásárol, amiket katonai szolgálatra képeznek ki. A hadnagy felesége, Blanche Bannon is osztotta a kutyák iránti rajongását. Földet vásároltak Skócia keleti partján, ahol belekezdtek a közös projektjükbe: kutyák kiképzésébe.

A közeli Barry Buddon Katonai Kiképzőközpont tisztjei érdeklődni kezdtek a munkájuk iránt. Richardson gyakran vitte el a kutyáit a központba, miközben a katonák gyakorlatoztak, hogy láthassák, hogyan viselkednek a megváltozott körülmények között. Ekkor már Európa felett sötét fellegek gyülekeztek. A pozitív tapasztalatoknak köszönhetően a házaspárt felkérték, hogy hozzanak létre egy kutyakiképző iskolát. A British War Dogs oktatási intézmény Shoeburyness-ben, Essexben alakult meg, ahol több száz kutyát képeztek ki I. és II. világháborús szolgálatra.

„Eleinte colliekra és más terrierekre specializálódott, de aztán az airedale terrierben megtalálta azt, amit ideálisnak tartott” – magyarázta a BBC-nek Wendy Turner, a skót Airedale Terrier Club titkára.

Az airedale terrier elszánt, szívós és rettenthetetlen, ezért tökéletes a katonai szolgálatra. Richardson tapasztalt kiképző volt, aki tudta kezelni a pozitív tulajdonságok mellett az esetlegesen megjelenő terrieres makacsságot és önállóságot is.

Így zajlott a kiképzés

Az iskola újoncait a Battersea Dogs Home menhelyről toborozták, de küldtek kóborokat, az ország teljes területéről begyűjtött ebeket is a rendőrök. A négylábúakat többek között üzenetküldésre és sérültek felkutatására képezték ki, így el kellett viselniük a gázálarcot és meg kellett tanulniuk bátran, de óvatosan közlekedni a frontvonal ijesztő terepén is.

„A Vöröskereszt elsősegély-szállítóként használta ezeket a kutyákat. A nyakukon volt egy kis csomag, benne gyógyszerekkel és egyéb szükséges dolgokkal. Kiküldték őket a csatatérre, ahol meg kellett keresniük a sérült katonákat” – magyarázta Wendy Turner.

A kiképzett kutyákat először Barry Buddonban ismertették össze a katonákkal, ahol nem hivatalosan tesztelték is a kiképzett állatokat, hogy megfelelnek-e az elvárásoknak. Csak ezután mutatták be őket hivatalosan is délen. A kiképzés során a hadnagy helyi munkanélkülieket alkalmazott – fizetés ellenében –, hogy a kiképzés során játsszák el a sérültek szerepét a terepen, akiket a kutyáknak meg kellett találniuk.

Feltehetően egy francia katona vesz kötszert egy brit vöröskeresztes kutya elsősegély zsákjából:

Jack, a félelmet nem ismerő hős kutya

Számtalan megható és szívbemarkoló történet szól ezeknek a kutyáknak a vitézségéről. Egy Jack nevű airedale terrier megmentette zászlóalját egy reménytelennek tűnő helyzetből. A katonáktól teljesen elvágták a menekülő útvonalat. Szögesdrót és bombák által kivájt mély lyukak vették őket körül minden oldalról, de erősítésre lett volna szükségük. Az egyetlen esélyük Jack volt.

Egy darab repesz szétzúzta az állkapcsát, de tovább ment. Egy másik lövedék felszakította a bundáját a háta közepén, de még így is folytatta a küldetését. A halál csillogott a szemében amikor a főhadiszállásra ért, de elvégezte a dolgát, megmentette a zászlóalját

– mesélte Alastair Petrie, a Territorial Army egykori alezredese, aki számos airedale terrier tulajdonosa volt.

Richardson munkája egészen a II. világháborúig folytatódott, de az iskolát a wiltshire-i Bulfordba költöztették. Könyvet is írt a brit harci kutyákról és kiképzésükről, ami British War Dogs – Their Training and Psychology címmel jelent meg.

Felvezetője pózol a kutyával, akinek a feladata üzenetek szállítása volt: