3 ritka kutyafajta, akinek két orra van: egyikőjükkel jaguárra is vadásznak

A kutyák orra különböző lehet színben, méretben, formában egyaránt. De az igazi ritkaság, amikor egy ebnek olyan, mintha két orra lenne!

Csak három kutyafajtáról ismert, hogy hasított, vagy dupla orrú: az andoki duplaorrú tigriskutya, a pachón navarro és a catalburun. Vannak olyan német rövidszőrű és portugál vizslák is, akik kettős orrúak lehetnek, de ez valószínűleg azért van, mert szoros rokonságban állnak a navarro pointerrel. A következőkben megismerheted ezt a három különleges ritkaságot.

Andean tiger hound

A kétorrú andean tiger hound, magyarra fordítva andoki tigriskutya egy rendkívül ritka kutyafajta, amely Bolíviában, az Amazonas esőerdőinél él, máshol egyelőre nem találkozhatsz vele. Azért tenyésztették ki, hogy segítsenek a helyieknek nyomon követni a jaguárokat, amelyeket a lakosok gyakran tigrisként emlegetnek. Bár ezeknek a kutyáknak nem mindegyike viseli a fajtára jellemző hasított orrot, sok ebnek van dupla orra, amely a pletykák szerint kiváló szaglást biztosít ennek az állatnak.

Így fedezték fel

Amikor Percy Fawcett alezredes 1913-ban Bolíviában járt, hazatértekor arról számolt be, hogy találkozott egy kutyával, amelyet a helyiek kétorrú andoki tigriskopóként (andean tiger hound) ismertek. Egy pointer méretű ebről mesélt, aki csak a Marmoré folyó melletti síkságon él, és az orra olyan tisztán volt kettéosztva, mintha késsel vágták volna meg. Jaguárok vadászatára használták, amelyeket gyakran a spanyol tigris, tigré szóval emlegettek. Senki sem hitte el a felfedező beszámolóját a kutyáról, és más szó sem esett erről a szokatlan ebről. Egészen 2005-ig, amikor a felfedező John Blashford-Snell ezredes találkozott egy Bella nevű szukával Bolíviában. Míg a kutyát könnyen genetikai anomáliának vagy születési rendellenességnek tekintik, a helyiek biztosították Blashford-Snell ezredest, hogy több más ilyen eb is van a környéken.

Amikor a felfedező 2007-ben visszatért a területre, magával hozott egy állatorvost, hogy megvizsgálja Bellát, de addigra az eb meghalt. Szerencsére életet adott korábban egy Xingu nevű kétorrú kölyökkutyának, akit az állatorvos megnézhetett. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a kölyöknek nem volt szájpadhasadéka (ez az állapot nagyon hasonlíthat a kettős orrhoz), tehát nem betegségről van szó. Ezek a kutyák nem különösebben ritkák az esőerdő területén, ahol élnek, és feltehetően egy másik dél- és közép-amerikai kettős orrú fajtából, a pachon navarrótól származnak.

Ezt a fajtát egyetlen nagyobb fajtagondozói szervezet sem ismeri el, és amíg John Blashford-Snell ezredes fel nem jegyezte, addig kriptozoológiai állatnak tekintették. Vagyis, sokáig azt hitték, ilyen kutya nem is létezik, csak a legendákban és a helyiek szóbeszédekben. A szokatlan kutya azonban nagy érdeklődést váltott ki korábban az interneten, és mivel nem sok információ áll a nyilvánosság rendelkezésére a különleges fajtáról, néhány szaporító más fajtákból, például bullmasztiffokból próbál meg hasított orrú kutyákat tenyészteni, amelyek hajlamosak az orrjáratok repedésére, valamint ajak- és szájpadhasadékra (nyúlszáj és farkastorok).

Pachón navarro

A pachón navarro először a 12. században jelent meg Spanyolországban, amikor Európa-szerte divat volt különféle vadászkutyák kitenyésztése. Minden tenyésztőnek vagy klubnak megvolt a kedvence, és hamarosan sok új fajta fejlődött ki. A pachon nem volt más, mint a többi, kivéve az egyedülálló dupla orrát, amelyre gyakran mondják, hogy egy dupla csövű sörétes puska végére hasonlít. Hogy ez az orr hogyan keletkezett, azt homály fedi, mivel a tenyésztési vonal dokumentációja elveszett a történelem során.

1922-ben a pachón navarro hivatalosan is elismertté vált a fajta szabványával. Sajnos az 1950-es években katasztrófa történt, amikor a myxomatosis nevű vírus majdnem kiirtotta a fajtát. Ez a korábbi spanyol polgárháború veszteségeivel együtt megtizedelte az állományt. Sokan azt hitték, hogy a fajta kihalt, de 1970-ben néhány kutyát találtak távoli falvakban.

Nemrég vizsgálat indult a spanyol fajtákkal kapcsolatban azzal a céllal, hogy megtalálják és megmentsék a kihalófélben lévő különféle kutyákat. Ma a pachón navarro még mindig felépülési fázisban van, és azért küzd, hogy elnyerje helyét a mai számos fajta között. A cél az egyedszám növekedésének elősegítése a fajta megváltoztatása nélkül.

Catalburun

A tarsus catalburun török vizsla vagy pointer néven is ismert, és a világ egyik legritkább kutyafajtája. Mersinből származik, amely Törökország déli Tarsus tartományában található. Becslések szerint ma csak körülbelül 200 egyede létezik. Hazáján kívül szinte teljesen ismeretlen. Sok történész úgy gondolja, hogy ezen a vidéken fordult elő a kettős vagy hasított orrú kutyák eredeti mutációja.

A felső képen catalburun látható, az alsó kettőn pedig a fent említett fajták:

Különleges orra miatt könnyű felismerni. Még neve is erre utal, a catal ugyanis hasítottat jelent, a burun pedig orrot. Okos és odaadó családi társ, valamint heves és tehetséges vadászkutya. Hivatalosan nem ismerték még el fajtaként; a fajta kedvelőinek azonban ez nem titkolt célja.