Mi történne, ha Magyarországon lenne állatrendőrség? Dr. Kajó Cecília jogász véleménye

A következőkben Dr. Kajó Cecília állatvédelmi jogász írását olvashatod arról, hogy milyen vonzata lenne annak, ha Magyarországon létrejönne egy állatrendőrség.

Nem csitulnak azok a törekvések, amelyek egyfelől az elsősorban amerikai mintára, az ismeretterjesztő filmekből, sorozatokból jól ismert állatrendőrség felállítását követelik az állatvédelemben. Másfelől pedig minden baj forrását abban látják, hogy az állat „a jog szerint dolog”. Egyrészt le kell szögezni, hogy van állatrendőrség Magyarországon: rendőrségnek hívják, és mint általános nyomozó hatóság az állatkínzás bűncselekmények gyanúja alapján lefolytatja azt a nyomozást, mely alapján az ügyészség vádat tud emelni.

A rendőrség feladata lenne

Tény, hogy a rendőrség joggyakorlata jelenleg az állatkínzásos ügyekben több sebből vérzik. Sajnos országszerte széleskörű gyakorlat, hogy az állatvédő szervezetek feljelentését elsőre rögtön elutasítják. Majd, ha a szervezet elég erőt érez a panasztételhez (feljelentőként, mint „egyéb érdekelt” a büntetőeljárási kódex szerint) akkor az ügyészség gyakorlatilag az ügyek teljes százalékában az eljárás lefolytatására kötelezi a rendőrséget.

A teljesség igénye nélkül csak néhány példa, hogy a rendőrség szerint elsőre mi nem állatkínzás. Nem állatelhagyás az szerintük, amikor valaki egy menhely közelében szabadul meg egy láda kölyökkutyától, hiszen a menhely közelsége éppen azt a „szándékot mutatja”, hogy gondoskodni akart az állatokról. Hiszen, ha nem akart volna, valami elhagyatott helyen teszi ki őket. Az ügyészség szerint ez szerencsére állatkínzás gyanúját veti fel.

Mi számít állatkínzásnak?

A szomszédba járó macskák becsapdázása, napokig a csapdában tartása majd – a szomszéd állítása szerint – a település határában való elengedése nem állatkínzás. Az indokolások többségében azért, mert nincs meg a tetem. Az állatkínzás egyébként nem eredménybűncselekmény, ami hétköznapi nyelven annyit tesz, hogy nem kell megvárni, amíg „vér folyik”. Az indokolatlan bántalmazás vagy bánásmód – ha alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásra vagy pusztulására – már megalapozza az állatkínzás teljesülését.

Nem kell tehát pusztulás, elég egy – általában szakértővel alátámasztott – alkalmas cselekmény megvalósulása. Hogy milyen cselekmények alkalmasak állatkínzásra, elsősorban nem jogkérdés, hanem szakkérdés. Igazságügyi állatorvos szakértő kirendelésével, az általa adott szakvéleményre alapozva lehet megnyugtatóan eljutni a vádemelésig, illetve a felelősségre vonásig.

Megdöbbentő példák

Egy macska napokig való aszalása egy csapdában, majd a városhatárban történő – állítólagos – elengedése eléggé alkalmasnak tűnik a maradandó egészségkárosodáshoz vezető úthoz, szerencsére az ügyészség is így látta. (Itt persze meg kell jegyezni, hogy a macskának nincs keresnivalója a szomszédban. A tartási helyéről – ami az állattartó saját ingatlana – meg kell akadályozni a szökését a másik ingatlanokra, és nemcsak azért vagy nem elsősorban azért, mert a jogszabály írja elő, hanem mert többek között ilyen veszélyek leselkednek rájuk).

És talán a legkirívóbb példa: családtag betegségére és kórházba kerülésére hivatkozva a rendőrség elsőre nem látta megalapozottnak egy több kutyát és haszonállatot érintő súlyos cselekmény megvalósulását, amelynél az ügyészség mutatott rá arra, hogy a családtag betegsége igen sajnálatos, de nem befolyásolja egyrészt a telepen dolgozó többi állatgondozó munkáját, és nem befolyásolja azt sem, hogy ha segítségre szorulunk, kérjünk segítséget, hiszen mi magunk nem voltunk betegek és nem kerültünk kórházba. Egyetlen családtag kórházi ápolása sem indokolhatja haszonállatok tömeges pusztulását, ami nyilvánvalóan nem egyik napról a másikra következik be, hiszen sajnos nagyjából belőhető, hogy melyik állatfaj hány nap éhezést „bír ki”, és hány nap után pusztul éhen (és főleg szomjan).

Van még javítanivaló tehát a rendszerben, amihez mindenki a maga eszközével, a jogsegély-szolgálatunk például oktatási anyagok, képzések készítésével tud hozzájárulni amely nemcsak a szikár elméletet tartalmazza, de jogesetek bőséges tárházával is rendelkezik.

Mi történne, ha lenne állatrendőrség?

De nézzük meg kicsit jobban, mi lenne akkor, ha állatrendőrség felállítására kerülne sor, egyidejűleg azzal, hogy az állat már nem lenne dolog a jogban! Le kell szögezni egyrészt, hogy az állat nem dolog a jogban, csak a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rájuk az állatvédelmi szabályok együttes alkalmazásával. Ez elsőre talán úgy tűnik, mint a játék a szavakkal, de nézzük meg, mit jelent. Megjelenik például ott, hogy dolog tulajdonjogával fel lehet hagyni, tehát mondhatom azt, hogy lomtalanítás során kidobom a kanapémat, de az állat tulajdonjogával való felhagyás állatelhagyás bűncselekménynek minősül.

Egy dologgal bármit meg lehet tenni, egy állattal nem. (Nyilván most nem arról van szó, hogy a hétköznapokban sajnos sokan sok mindent megtesznek egy állattal, hanem arról, hogy a jog tilalmazza azt, amit egy élettelen fadarabbal megtehetek).

A tulajdonjog igazolása

Másfelől megközelítve a kérdést: sokszor felmerül például kérdésként, hogy miért nem igazol a transzponder-azonosító és a mögötte levő petvet data nyilvántartás tulajdonjogot. Azért nem, mert nem hiteles okiratok (például adásvételi szerződés ügyvéddel ellenjegyezve) alapján, személyazonosság és más adatok meggyőződése után kerül rögzítésre egy erre kifejlesztett rendszerben, ahol aztán nyomon követhető naprakészen az összes változás, vagy amiből például tudunk hiteles másolatot kérni a „kutyatulajdoni lapról”.

Ilyen nyilvántartás az ingatlannyilvántartás, ahonnan tudunk hiteles másolatot kérni a tulajdonunkban álló ingatlanról. A bejegyzéshez formai és tartalmi követelmények mentén készített szerződés szükséges, éjjel-nappal elérhető (nyilván a karbantartási időszakokat leszámítva), és ami fontos: bekerülése, használata, módosítása jellemzően pénzbe kerül. Amikor egy pár ezer forintos transzponder beültetésére sajnálja valaki a pénzt, kétséges, hogy áldozna egy ilyen nyilvántartásra a kutyája tulajdonjogának lekövethetősége érdekében.

A megfelelő háttér

Amennyiben persze ez nem kívánságműsor lenne, hanem kötelező, akkor is felmerül a fő probléma, hogy a rendszert valakinek ki kellene találnia, fejlesztenie, jogszabályt kellene alkotni, tehát nem menne hétfőről keddre. De véleményem szerint hosszú távon akárcsak a kötelező ivartalanítást (amennyiben nem tenyésztő valaki) meg kellene fontolni ezt is.

Ennek analógiájára, ha az állatrendőrség úgy tudna fellépni az állatok ellen elkövetett cselekményekkel szemben, hogy az állatra már nem a dolgokra vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni az állatvédelmi szabályokkal kiegészített módon, hanem valamifajta hibrid, természetes személyekre vonatkozó szabályok módosított változatát az állatvédelmi szabályokkal kiegészítve, az alábbi érdekességek merülnének fel.

Ha más szabályok vonatkoznának az állatokra

Ha az állat elindulna és közelítene a természetes személyekre vonatkozó szabályok irányába, el kellene dönteni, hogy hol húzzuk meg a határt, a gerinceseknél vagy még lejjebb. Esetleg már egy legyet sem szabadna soha agyonütni, hiszen szabadságvesztéssel is büntethetőek lennénk miatta. Ha az állat jogi státusza közelítene a természetes személyekhez, tehát valamifajta jogképességük lenne is, cselekvőképességük nyilván így sem lenne. Nem tudnának a saját érdekükben eljárni, kellene melléjük valamifajta törvényes képviselő.

A kutyatulajdoni lapok mintájára tehát beszélhetünk elméleti alapon kutyagyámhatóságokról is, amelyek fellépnének állatkínzási ügyekben, ha ott az állat például már mint sértett jelenhetne meg. Elvi akadálya nincs, egy bűncselekményt meg lehet úgy is fogalmazni, hogy legyen benne sértett és úgy is, hogy ne legyen, ez a jogalkotó akaratán és képességén múlik.

De ha tovább görgetjük a „kutyagyámhatóság” gondolatát, eljuthatunk odáig, hogy nemcsak a bántalmazott állatok mellett jelenik meg egy törvényes képviselő a jogszabály erejénél fogva, hanem felmerülnek további kérdések is. Ha a kutya jogképes, de nem cselekvőképes, helyette gondolkodik és jár el valaki, hogy mi a legjobb neki. Ahogy a gyámhatóság véleménye kell pl. a kiskorú gyermek kapcsán, ha a szülő el akarja adni például az örökölt ingatlanát, úgy a kutyagyámhatóság véleménye kellene az ivartalanításhoz is például? Hiszen akarja-e azt a kutya?

Várható hatások

Ha ismerjük az Animatrix animációs filmsorozatot, amely a Matrix trilógia (azóta tetralógia) hátterét mutatja be, akkor emlékszünk rá, hogy a képzeletbeli történetben a mesterséges intelligencia öntudatra ébredésével megjelentek a robotjogi aktivisták, akik hasonló – vagy teljesen azonos – jogokat követeltek a gépeknek.

Érdekesség, hogy az állat jogi státuszának dologtól természetes személy felé elmozdítása is biztosan kirobbantana ilyen mozgalmakat, ahol az állatok jogainak hangsúlyozása és képviselete egészen addig mozdulna el, hogy az említett példa szerint sem ivartalanítani, sem adni-venni, sem használni nem lehetne őket. A haszonállatok kapcsán az állatjogi mozgalmak már ma is ismerik ezeket a jogfilozófiai megközelítéseket, a fajizmust és a többi érdekes megközelítését annak, hogy az állatok ugyanolyan élőlények és velünk egyenrangú teremtmények, és a földi élővilágot nem mint piramist kell elképzelnünk, a csúcsán az emberrel, hanem inkább, mint egy halmazt, sok kis hasznos, egyenrangú elemmel benne.

A visszaélések veszélye

Az állatrendőrség laikus elemekre bízása pedig olyan visszaélésekre adhat lehetőséget, amely nyilván egy jogilag szigorúan kódolt rendszerben is megjelenhet. Képmutatás lenne tagadni az ellenkezőjét. De amikor állatvédő szervezetekhez – így jogsegély-szolgálatunkhoz is – napi szinten több tucat bejelentés érkezik olyan „állatvédelmi problémákról”, amelyek mögött valójában szomszédkonfliktusok állnak vagy éppen válófélben lévő párok viaskodása mögötti zsarolások, amikor egyik a másikat zsarolja az elvitt állatával, elképzelhető, hogy egy „azonnali reagálású hadtest”, amely az állatkínzás bejelentése után rögtön megjelenik és intézkedik, mekkora vonzóerőt képviselne a visszaélésekhez.

Hosszú távon nem tartom elképzelhetetlennek, hogy állatrendőrség jöjjön létre Magyarországon. Akár olyan hibrid megoldással, hogy civil-hatósági „járőrpárok”, egyenrangú munkatársakként dolgozzanak egy szervezeten belül. Én azokon a problémákon keresztül, amikkel naponta szembesülök, fontosabbnak érezném azt, hogy az állatvédelmi tevékenységet komoly szakmai hivatásnak tekintve legyen átlátható, szervezetekbe tömörült, szakmai képzéseken átesett állománya országszerte. Akár egy külön szakmai kamarával, folyamatos továbbképzésekkel (nyilván ehhez megfelelő költségvetési források biztosításával), mert sajnos a napi tapasztalatom az, hogy az állatvédők között vannak esetenként a legnagyobb állatkínzók is.