Dobermann, vagy német juhászkutya? Melyiket válasszam?

Habár napjainkban a kutyák szerepe is változik, és egyre inkább társasági lényként élnek mellettünk a hétköznapokban, mégis vannak olyanok, akik egy munkaképes, a család és a családhoz tartozó tulajdon megvédésére is képes kutyát szeretnének maguk mellett tudni.

Na de melyik fajta képes erre? És mi alapján érdemes dönteni? A következőkben 2 „klasszikus” német őrző-védő fajtát hasonlítunk össze. Dobermann, vagy német juhászkutya? Melyiket válasszam?

Az eredet

A Dobermann kutyafajtát az 1800-as évek végén alakította ki Karl Louis Dobermann, aki adószedőként és sintérként dolgozott a 19. század végén. Munkájából adódóan olyan kutyákra volt szüksége, amely a fizetni nem nagyon kívánó adófizetők és más kutyafajták ellen is hatékony volt. Herr Dobermann tulajdonképpen semmilyen nyilvántartást nem vezetett a tenyésztésbe fogott egyedekről, ezért senki nem tudja pontosan, hogy milyen fajtákat használt fel a szelekció során, annál is inkább, mert akkoriban hivatalosan elismert kutyafajták nem is léteztek. Ami valószínűnek tűnik: a rottweiler és pincser típusok, esetleg a beauceron és a mai német dog ősei képezhették az alapot.

A német juhászkutya múltja és ősei a német középkorig vezethetőek vissza, de a ma ismert formájú és tulajdonságú németjuhász kialakítására csak a 19. század 2. felében került sor. Max Von Stephanitz lovassági kapitány tenyésztette ki és ismertette el a német juhászkutyákat fajtaként, ráadásul ezeket a kutyákat tudatosan alakította ki, konkrét céllal és feladatokra. Stephanitz kapitány mélyen hitt abban, hogy csak a munkakutyák tenyésztésének van értelme, így a német juhász nemesítése során is ez járt a fejében, ez volt a fő cél. Munkája sikerrel járt, a német juhászkutya napjainkban is az egyik leggyakrabban használt fajta a fegyveres erők körében, aminek – kiváló képességei mellett – két fő oka van: dupla szőrrétegű bundája miatt a Trópusoktól a sarkkörökig, szinte minden időjárási körülmények között használható, másrészt, azon kevés fajták egyike, aki különösebb problémák nélkül el tudja viselni a gazda, vagy kutya vezető változását, cserélődését, ami fegyveres testületeknél gyakran előfordulhat.

Az elrettentési erő

Régi kutyás mondás, amiben sok igazság van: egy profi betörő mindenhová bemegy, ahová akar, akkor is, ha kutya van a háznál. A kutyák szerepe ezért nem is a profikkal szemben kiemelkedő, hanem sokkal inkább a megélhetési bűnözőkkel szemben, akik a betörések döntő zöméért felelnek. Esetükben egy határozottan fellépő kutya komoly elrettentési tényezőt jelent, hiszen általában a „balhémentes”, „könnyen megoldható” helyzeteket keresik. Ilyen tekintetben tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy őrző-védő fajta milyen elrettentési erőt képvisel az átlagember számára. Mindkét kutyafajta súlya 30-40 kg körül mozog.

A dobermanntól szabályosan rettegnek az emberek, aminek nemes megjelenése és fekete színe miatt részben az az oka, hogy az elmúlt évtizedekben Hollywood ráosztotta a „gyilkos rosszfiú” szerepét. Amelyik filmben szerepelt, szinte minden alkalommal a fékezhetetlen mészáros szerepét osztották rá, ami sajnos megmaradt az emberi fejekben.

A német juhászt szintén nagy média figyelem övezi, sorozatok, filmek százaiban főszereplő, az emberek többségének szemében a német juhászkutya a nagy betűs „rendőrkutya”. E tekintetben, elsősorban a felerősített sztereotípiák miatt, talán a dobermann elrettentés ereje nagyobb, annak ellenére, hogy ezen sokat változtatott a fajta fülvágásának tilalma, ami alapjában véve változtatta meg a szoborszerű dobermann profilt.

Képezhetőség

A dobermann kétségkívül a kutyavilág egyik legjobban és legszéleskörűbben képezhető kutyája, szolgálati célokra, őrző védő munkára minden szempontból ideális. Nem túl kiemelkedő hidegtűrő képessége az, ami miatt nem használják gyakrabban fegyveres testületeknél.

A német juhász tulajdonképpen univerzálisan képezhető kutya fajta. Tökéletesen áll helyt fegyveres testületeknél, vakvezetőként, terápiás kutyaként és akár lavinamentőként is. Nem véletlenek a köréjük épített pozitív sztereotípiák, mint említettük, ez a fajta kifejezetten ilyen célokra lett kitenyésztve.

Egészség, élettartam

Más, közép-nagy termetű fajtákhoz hasonlóan, mind a dobermann, mind pedig a német juhászkutya hasonló egészségügyi problémákkal küzd, ami elsősorban a korunkra jellemző túltenyésztettség következménye.

A német juhászkutyák esetében a degeneratív porckorong betegség és a diszplázia aránya rendkívül magas és gyakori körükben. Ez az utóbbi években olyan komoly mértékű érintettséget jelentett, hogy ezen okok miatt a fegyveres testületek is nagy számban tértek át más fajták, például a belga juhászok alkalmazására.

Ami pedig a Dobermann szempontjából jelent hátrányt, az az utóbbi időkben körükben egyre inkább elharapózó DCM, vagy kitágulásos szívizom elfajulás, ami az ezzel érintett kutyáknál fiatal kori azonnali szívleálláshoz vezethet. Mindkét fajta átlagos élettartama 10 – 12 év.

Család, gyerekek

A dobermann általában könnyen beilleszkedik és megtalálja a helyét egy családban, gyermekekkel kapcsolatban azonban nagyobb figyelmet igényel és erősebb szülői kontrollt. Főként a nagyobb, dominánsabb kanokra jellemző, hogy inkább egy gazdás kutyák, a falkavezérre hallgatnak.

A német juhász kifejezetten jól beilleszkedik családokba. Sportos és temperamentumos fajta, kifejezetten ajánlható mozgékony gyermekek, kamaszok mellé. Ha családi kutyáról van szó, talán érdemesebb a show tenyészetekből kölyköt választani, mint a kemény munka vonalakból, amelyek hűen őrzik az ősök kemény karakterét.