10 érdekesség a dobermannokról
2024. június 4 - Képek: Getty Images Hungary
2024. június 4 - Képek: Getty Images Hungary
Ezek a tények bizonyítják, hogy marcona külsejük ellenére a fajta képviselői gyengéd óriások.
A nagy termetű, elegáns, izmos dobermann bár egyesek számára ijesztőnek tűnhet, a valóságban hűséges, védelmező, odaadó társ, aki megfelelő képzés és gondozás mellett imádja a családját, és a legkisebbekkel is gyengéden bánik. Az alábbiakban 10 érdekességet gyűjtöttünk össze a fajtával kapcsolatban, hogy mindenki jobban megismerhesse ezeket a remek ebeket.
Megjelenéséből fakadóan az ember azt gondolhatná, hogy egy ősi típusú kutyáról van szó, ám a dobermann valójában egy mindössze körülbelül 150 éves fajta. Eredetileg őrzőkutyának tenyésztették a németországi Apoldában az 1880-as évek elején, és bár mára ezek a kutyák kevésbé szívósak, ugyanolyan jó társak és védelmezők, mint egykor voltak.
A fajtát eredetileg Herr Karl Louise Dobermann tenyésztette, aki adószedőként dolgozott Apolda városában. Munkájából fakadóan nem volt túl népszerű a helyiek körében, ráadásul késői műszakban dolgozott, és sok pénzt hordott magánál. Mivel tisztában volt azzal, hogy ez milyen veszélyekkel jár, szüksége volt egy erős kutyára, aki nemcsak a társa lehet, de meg is védi őt, ha támadás éri. Így született meg a dobermann, amely a mai napig őrzi atyja nevét.
Dobermann nem hagyott hátra feljegyzéseket arra vonatkozóan, hogy milyen fajták keresztezésével tenyésztette ki ezeket a remek kutyákat. Feltevések szerint olyan fajták keverékétől származhat, mint a német rövidszőrű vizsla, a rottweiler, a weimari vizsla, a Manchester terrier, a német dog és a beauce-i juhászkutya.
Stanley Coren kutyapszichológus tanulmánya szerint a border collie, az uszkár, a német juhászkutya és a golden retriever után a dobermann következik a legintelligensebb ebek listáján. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy átlagosan ötször gyorsabban tanul, mint más kutyafajták, és akár 50 szót is képes megjegyezni.
Munkakutyaként a dobermann rendkívül aktív, és élvezi is, ha feladata van. Rendőrkutyaként például nem csak azért kiváló, mert okos, megjelenése pedig tekintélyt parancsoló. Azért is kivételes, mert nagyon gyors is, és pillanatok alatt a menekülő bűnözők nyomába ér.
A dobermannokkal kapcsolatban sokan úgy vélik, hogy agresszív kutyák, pedig ez egyáltalán nincs így. Bár megvannak bennük a védelmező ösztönből fakadó viselkedések, van egy lágyabb oldaluk is, megfelelő tartás és nevelés mellett pedig ez a kedves jellem a domináns.
Bár ma már egyre több országban tiltják be az esztétikai okból történő kupírozást, a dobermann füleit és farkát eredetileg (és sok helyen ma is) csonkolták. Őrzőkutya lévén úgy vélték, hogy a hosszú farok és a lelógó fülek veszélyesek, hiszen könnyebb miattuk a földre húzni a kutyát, és sokkal nagyobb a sérülés kockázata is. Az ellentmondásos gyakorlat napjainkban is komoly viták tárgya.
A dobermannokat az első és a második világháború során is használták a katonák védelmére, illetve a veszélyek, például aknák felkutatására. 1944-ben a guami csata során egy Kurt nevű dobermann az életét adta a csapatáért: a bátor ebbel egy gránát végzett, miközben rohant, hogy figyelmeztesse az egységét a közeledő ellenségre. Kurt volt az első, akit az Egyesült Államok tengerészgyalogságának háborús kutyatemetőjében helyeztek örök nyugalomra.
Nem csoda, hogy az ötödik legintelligensebb kutyafajtaként tartják őket számon. A dobermannok ugyanis a legkülönbözőbb területeken bizonyítják rátermettségüket. Az első, kutyákat is tartalmazó katonai gyakorlati csapatot Tess Henseler alapította 22 gyalogos és 18 jól képzett eb részvételével. A különleges csapat 1959-ben, a Madison Square Gardenben rendezett Westminster Kennel Club kiállításon mutatott be először rutint, kiemelve a kutyák agilitását és intelligenciáját. Ez a fellépés fontos lépés volt a fajta negatív hírnevének ellensúlyozásában.
Mivel a fajta szőre igen rövid, erős, izmos testükön pedig alig van zsír, ezek a kutyák nem meglepő módon nagyon érzékenyek a hidegre. Sőt, az esőt sem kedvelik különösebben. A gyakori fekete bunda miatt pedig a kánikulában is vigyázni kell rájuk. Hiába igazi terminátorok, az időjárás rajtuk is kifog, ha nem vigyázunk rájuk.
Ha kíváncsi vagy a dobermannal kapcsolatos további tudnivalókra, kattints ide, és olvasd el fajtaleírásunkat is!
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek