Melyik fontosabb a kutyának: a jutalomfalat vagy a dicséret?

A gazdik számára talán nem meglepő a válasz, de már tudományos bizonyíték is van rá.

Az atlantai Emory Egyetem Pszichológiai Tanszékének kutatásából kiderül: ha választásra kerül a sor, a legtöbb kutya számára a dicséret fontosabb, mint egy finom falat. Ez az első tanulmány, amely képalkotó diagnosztika segítségével vizsgálta az állatok preferenciáit.

Étel vs. kapcsolat

A kutyák álltak a kondicionálás legismertebb kísérleteinek középpontjában. Ivan Pavlov az 1900-as évek elején rávilágított, hogy ha a kutyákat arra tanítják, hogy egy bizonyos ingerhez társítsák az ételt, az adott inger puszta jelenlétében is nyáladzva várják a finom falatokat. A pavlovi reflexként elhíresült kutatási eredmény miatt sokáig az ebeket ekként szemlélték: csak az ételt akarják, és a gazdák puszta eszközök ennek eléréséhez.

A Gregory Berns által vezetett kutatás azonban ennek ellenkezőjét bizonyította be: a kutyák az emberrel való kapcsolatot többre értékelik – a jutalomfalat csak ráadás, de nem elvárás.

„Megpróbáljuk megérteni a kutya-ember kapcsolat alapjait, és hogy az főként az ételről szól-e, vagy magáról a kapcsolatról” – mondja Berns. „Azt találtuk, hogy a tanulmányban részt vevő kutyák többsége a gazdájuk dicséretét részesítette előnyben az étellel szemben, vagy mindkettőt egyformán kedvelte. Csupán két kutya volt igazi zabagép; ők erős preferenciát mutattak az étel iránt.”

Kutyaprojekt

Gregory Berns vezeti az Emory Egyetem Pszichológiai Tanszékén működő Kutyaprojektet, amely az ember legjobb és legrégebbi barátjával kapcsolatos evolúciós kérdéseket kutatja. Ez a projekt volt az első, amelyben kutyákat képeztek arra, hogy önként bemenjenek egy funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI-) gépbe, és nyugodtan feküdjenek a vizsgálat során anélkül, hogy rögzítve vagy altatva lennének. Korábbi kutatásaik során a Kutyaprojekt azonosította a kutya agyának azon részét, amely a jutalmazás központjaként szolgál.

A jelenlegi kísérlet során a kutatók azzal kezdtek, hogy megtanították a kutyáknak, hogy három különböző tárgyat társítsanak különböző eredményekhez. Egy játék autó a gazda szóbeli dicséretét jelezte, egy játék ló jutalomfalatot, kontrollként egy hajkefe pedig nem jelzett jutalmat.

A kutyákat ezt követően egy fMRI-gépben tesztelték, és rögzítették a három tárggyal kapcsolatos agyi aktivitásukat. Minden kutya erősebb agyi aktivitást mutatott a jutalomingerre, mint a jutalom nélküli ingerre, és csupán két kutya reagált következetesen erősebben az ételt jelző ingerre.

A kutyák ezután egy további kísérletben vettek részt. Minden állat megismerkedett egy olyan szobával, amely egy egyszerű Y alakú labirintust tartalmazott. Az egyik út egy ételes tálhoz, a másik pedig a gazdához vezetett. A kutyákat többször elengedték a szobában, hogy utat válasszanak maguknak. Ha a gazdához mentek, dicséret várta őket, ha a tálhoz, ehettek.

Az állatok első kísérletben adott reakciói egybecsengtek a másodikban adott választásaikkal.

Megállapítottuk, hogy a kutyák első kísérletben adott válaszaik összefüggtek a második kísérletben tett választásaikkal – mondja Berns. Ez mutatja a társas jutalom és a dicséret fontosságát a kutyák számára. Hasonló lehet ahhoz, ahogy mi, emberek érezzük magunkat, amikor valaki dicsér minket.