Fajtatiszta, designer és keverék kutya: mi a különbség?

A designer fajtákat gyakran illetik azzal a jelzővel, hogy csupán nagyon drága keverékek. Vajon mennyiben állja meg a helyét ez a kijelentés, ha a tényeket vesszük sorra?

A következőkben a designer kutyák jellemzőit és helyzetét ismerheted meg, és megtudhatod, hogy miben másak, mint egy keverék vagy egy fajtatiszta eb.

Mik azok a designer kutyák?

Ha most hallasz először a designer kutyákról, akkor segítünk egy kicsit. Azokat az ebeket nevezzük így, amelyek valamely népszerű kutyafajták keverékei. Az őrületet a labradoodle indította be a 80-as évek legvégén, ahonnan már nem volt megállás.

Főleg az Egyesült Államokban hatalmas népszerűségnek örvendenek az általában uszkárral keresztezett designer fajták, akik olyan hangzatos nevekre hallgatnak, mint a cockapoo (cocker spániel-uszkár), maltipoo (máltai selyemkutya-uszkár), goldendoodle (golden retriever-uszkár) vagy schnoodle (schnauzer-uszkár). Sőt, már nem csak uszkárok közreműködésével hoznak létre designer fajtákat! Létezik a teljesség igénye nélkül puggle (mopsz-beagle), pomsky (pomeranian-husky), chorkie (csivava-yorkshire terrier) és chiweenie (csivava-tacskó) is.

A labradoodle megalkotója saját bevallása szerint szörnyet teremtett

Wally Conron ausztrál tenyésztőt felkérték, hogy biztosítson egy vakvezető kutyát egy Hawaii-on élő vak hölgy számára, akinek a férje allergiás volt a kutyákra. Conron akkoriban az Ausztrál Királyi Vakvezető Kutyák Egyesületének dolgozott. Több sikertelen kísérletet eredményeképpen belátta, hogy az uszkár nem alkalmas vakvezetőnek, ezért úgy döntött, hogy keresztez egy közép uszkárt egy labrador retrieverrel. Az alomból három kölyök jó jelölt volt vakvezető kutyáknak, de az allergiás férjből csak az egyikük nem váltott ki reakciót. Sultánt kiképezték és elküldték Hawaiira.

A szervezetnek azonban gondot okozott a másik két kutya vakvezetőkkel való párosítása; azt a választ kapták tőlük, hogy fajtiszta labrador retrievereket akarnak, nem keverékeket. Conron arra kérte a csoport PR-osztályát, hogy értesítse a médiát, hogy létrehoztak egy vadonatúj, vakvezető kutyát, a labradoodle-t, amely hipoallergén is. A trükk bevált, az emberek hirtelen elkezdtek érdeklődni a lehetőség iránt és hirtelen mindenkinek ilyen kutya kellett. Voltak, akik eredeti rendeltetésének megfelelően szerették volna használni, de jócskán akadtak olyanok is, akik házi kedvencnek szánták. Mivel hatalmas volt a kereslet, több tenyésztő és szaporító is pénzt látott a lehetőségben, aminek köszönhetően elárasztotta a piacot a labradoodle.

Azóta Wally Conron is elismerte, hogy tulajdonképpen szörnyet teremtett akarata ellenére is. Ez a borzas eb a gátlástalan szaporítók és a hozzá nem értő tenyésztők miatt mára egy mentálisan instabil, örökletes betegségekkel küzdő fajta lett Conon szerint is. Vagyis mindent egyesít magában, amitől egy gazda retteghet kedvencével kapcsolatban.

De hát régen is így zajlott egy fajta kikísérletezése, nem?

A designer fajtákat egyetlen nagy, nemzetközi szervezet sem ismeri el, ami azt jelenti, hogy nincs hivatalos fajtaszabványuk. Ez azzal jár, hogy a tenyésztő vagy a szaporító nagyobb szabadsággal érvényesítheti a tenyésztés során a saját elképzeléseit, preferenciáit. Ezeket a négylábúakat nem veszik nyilvántartásba sem, mely alapján a leendő gazda biztos lehetne abban, hogy jó vonalból, gondos szakembertől származik a kedvence.

A baj a designer kutyákkal kapcsolatban nem feltétlenül az, hogy új fajtát akarnak létrehozni, hanem az, hogy a kutyák külső jellemzőit az eladhatóságuk miatt az előtérbe helyezik, így sok esetben csorbulnak a belső értékek és az egészség kérdése. Hiszen jogosan kérdezheti bárki, aki kicsit is jártas a kutyafajták múltjában vagy a tenyésztésben, hogy: régen is így hozták létre az új fajtákat, nem? Vegyítettek két vagy akár több különböző fajtát is, remélve, hogy az alomban lesz majd olyan kölyök, amit a tenyészkoncepcióban meghatároztak.

Az egyik legnagyobb különbség azonban ebben az esetben az, hogy évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt a legtöbb kutya munkakutya volt. Ezeknek az ebeknek is voltak ugyan külső jellemzőik, melyeket szerettek volna megtartani vagy létrehozni, de általában praktikus okokból. Egyszerűen fogalmazva tehát nem a külső megjelenést helyezték előtérbe a belső tulajdonságok rovására.

Designer kutyát vásárolni kockázatos lehet

A tenyésztés során az almokban bizony változatos megjelenésű és változatos temperamentumú kutyák születhetnek. A fajták kombinációjából fakad a következetlenségi tényező, amellyel a fajtatiszta ebek esetében nem kell számolnunk.

Például, amikor egy golden retrievert és egy uszkárt pároztatnak, előfordulhat, hogy a nászukból születnek göndör szőrű kutyák, akiknek a bundája alig hullik, és születnek olyan kölykök is, akiknek a bundája az uszkár helyett inkább a golden retrieverére hasonlít. Így könnyen megesik, hogy a vásárló csalódott lesz, bármennyire is a szívéhez nő jobb esetben a kutya, amit már megvásárolt. És akkor még nem is említettük a recesszíven öröklődő betegségeket vagy hajlamokat. Amennyiben egy megbízható tenyésztőtől vásárolsz kiskutyát, ezekkel a buktatókkal nem kell szembesülnöd.

Végül, de nem utolsó sorban pedig fel kell készülnöd ezeknek az ebeknek az igencsak borsos árára. És ahogy láhattad is, ebben az árban nincs benne a nyugalom, amit egy jó nevű tenyésztő adhat neked egy fajtatiszta kutya esetében.