Egy szál fehér virággal búcsúztunk Deménytől

Március 16-án, a Hajógyári-szigeten egy emlékséta keretében búcsúztunk Deménytől, az ország kutyájától. Egy szál fehér virággal köszöntünk el tőle.

Mint minden márciusban, ez a vasárnap is az örökbefogadóra váró kutyákról szólt a deményisták körében. Azonban ez a vasárnap most mégis más volt; nem ugatott senki, nem volt jelen Demény, aki túlharsogta volna a megjelenteket. Viszont voltak barátok, ismerősök, mindazok, akik emlékezni szerettek volna közösen az ország celeEbjére. És persze ott voltak a gazdikereső kutyák is, ahogy ez márciusban lenni szokott.

A márciusi emlékséta ez alkalommal más volt

Az Eszkuláp, a  Mancsmentő Állatvédő, illetve az Ebremény Kutyavédő Egyesület is gazdikereső kutyákkal érkezett a 16-ai Demény-emléksétára. Mint minden márciusban, idén is lehetőség volt találkozni a Hajógyári-szigeten olyan kutyákkal, akik végső, biztonságos otthonukat keresik.

Az önkéntesek nemcsak adományokkal támogatták az egyesületeket, hanem a egy-egy sétáltatással is hozzájárultak a gazdikeresés sikeréhez. Az egyesületektől ezen a napon közel 70 kutyának volt lehetősége egy nagy sétát tenni, ami gyönyörű szám. A szervezők már rutinosan oldották meg a kutyák szállítását és átadását a sétára jelentkező önkénteseknek. Az egyesületek kollégái és önkéntesei minden kutyáról elmondták a fontos tudnivalókat; hogy mire kell ügyelni a sétánál, illetve azokat az információkat is megosztották, amelyek egy lehetséges örökbefogadó számára hasznosak lehetnek.

Fehér virágok úsztak a Dunán

A Duna-parton Judit néhány szóval emlékezett meg az elmúlt évekről, a közösségről, amely sokszor egy emberként állt a Demény nevével fémjelzett társadalmi tevékenység mögött. Hiszen Demény és Judit mögött számtalan projekt áll, ahol olyan embereket és állatokat támogattak, akiknek az a segítség akkor a túlélést jelentette. A rövid beszéd után a jelenlévők egy-egy szál virágot dobtak a Dunába, emlékezve Deményre, sokszínűségére, tanításaira. Néhány percig elmerültünk azokban a történetekben, amelyek az ország celEb vizslájával átéltünk. Felidéztük, hogy mennyi vidám percet és alaposan átgondolt döntést köszönhettünk neki. És bár fájdalmas időszak ez mindannyiunknak, a vidám percek itt is teret engedtek maguknak; a jelen lévő kutyák egy része a Dunába szaladt, és egy szál fehér virággal a szájában tért vissza a partra.

A deményizmus ma már fogalom, egy kutyanevelési és -tartási filozófia. A felelős kutyatartás alapvetéseinek a hangsúlyozása, az örökbefogadás előnyeinek kidomborítsa kulcsfontosságú témák voltak (és bízom benne, hogy lesznek is) Demény közösségi felületein.

A Demény által közvetített eszme tovább él

A jelenlévők között mindenkinek volt személyes kapcsolódása: éppen Demény miatt lett menhelyi kutyája, vagy valamelyik szervezet rendszeres támogatója akár anyagilag, akár önkéntes munkájával. Egy kedves pillanat volt, amikor egy gazdikereső kutya és egy gazdis kutya nagyon megörült egymásnak a Duna-parton. Kiderült róluk, hogy a menhelyen egy kennelben voltak; és az újralátás öröme mindenki számára megható perceket varázsolt.

Nehéz szavakba önteni mindazokat az érzéseket, amelyek megfogalmazódtak bennem a séta alatt. Egy szerettünket elveszteni mindig fájdalmas dolog, járjon az kettő vagy négy lábon. Demény Judit identitásának a része volt, ahogy vallott erről több interjúban is. Bízom benne, hogy a Demény által képviselt szellemiség a jövőben is nagy szerepet kap Judit életében, ezzel is emléket állítva neki, és ezzel is reményt adva több száz gazdikereső kutyának.