Kitalálod a képről, melyik sztár mesélt a kedvenceiről?

Az énekesnő és uszkárja, Pipi elválaszthatatlan párost alkotnak. Egészen Horvátországig utazott, hogy megtalálja a tökéletes kutyatársat.

Amikor Danics Dóra kutyája, Sárika meghalt, az énekesnő végigment a gyász minden fázisán. Előre megálmodta, hogyan fogja megtalálni azt a kedvencet, aki betöltheti a szívében az űrt. Szinte regényes, ahogyan Pipivel egymásra találtak.

Sárival még stoppoltak is

Az X-Faktor győztese még egyetemista volt, amikor akkori párjával Biatorbágyról örökbe fogadták Sárikát, az egyéves drótszőrű tacskó, foxi keveréket. Csupán egy fotót láttak róla és már indultak is érte.
„Megérkezett Sári, és körülbelül tizenkétszer rágta szét az egész lakást – idézi fel nevetve. „Ahová tudtam, vittem magammal, például együtt stoppoltunk.”

Akkor már volt egy zenekarom, két fiúval, és előfordult, hogy a balatoni fellépésre stoppal mentünk. Mi hárman, két gitár, egy bendzsó és Sári az ölemben, egy icipici autó hátsó ülésén.

„Sári azonban nem igazán szerette a fellépéseket, a zajt és a sok embert, így őt kevésbé tudtam elvinni a koncertekre. Pipi viszont nagyon szereti ezeket az alkalmakat.”

Delfin helyett uszkár

Dóráéknak gyerekkorában is volt kutyájuk; Dave, a skótjuhász, akit a bátyjának hívott.
„Ő volt a család kedvence, amikor én megszülettem, szinte együtt nőttünk fel – mondja Danics Dóra. „És Dave után is voltak kutyáink, de Sárika volt az első, akiért én voltam felelős. 14 évig élt, az utolsó egy évben pedig már sajnos demens volt. Jó volt az étvágya, nagyokat tudott sétálni, de láthatóan elfelejtett dolgokat; például, hogy hol nyílik a liftajtó. Miután elment, nagyon szenvedtem. Nekem fontos, hogy minden nyáron eltölthessek néhány napot egyedül, ilyenkor mindig Sári volt velem.

Ő februárban hagyott itt, és az első nyaralás első estéje pokoli volt, nagyon hiányzott. Viszont tudom, hogy Sári vezetett el aztán Pipihez. Elkeseredésemben felhívtam egy barátomat, aki szokott kártyát vetni, és azt mondta, Sári küldeni fog valakit maga helyett.

Mivel a nyarakat évek óta Dóra Horvátországban tölti, szoros barátságokat is kötött ott. Az egyik ottani barátnője kérte meg, hogy vigyázzon az uszkárjaira, nem sokkal azután, hogy elvesztette Sárit.
„A harmadik nap végén tudtam, hogyha egyszer lesz még kutyám, az biztosan uszkár lesz. Szeptember végén aztán újra elutaztam Horvátországba, és ott már megálmodtam, hogy a barátnőmmel delfineket megyünk nézni, ám ők egyáltalán nem foglalkoznak velem, ezért felbiciklizem egy hegytetőre. Ott pedig egy fehér uszkár vár rám, akit felveszek és megkérdezem, hogy ugye ő az én kutyám? Néhány nappal később aztán valóban delfineket néztünk volna, ám az idő nem engedte meg, hogy kimenjünk a tengerhez. Viszont a barátnőm felhívott egy uszkárkennelt, hogy van-e szabad kutyájuk. Mondták, hogy igen, egyetlen kutyus van. A kennel egy hegy tetején volt, mi pedig megláttuk egymást Pipivel és nem volt kérdés, hogy összetartozunk.”

Dóra kutyája egy angyal zseni

Azt az énekesnő is látja, hogy mennyire különböző a két kutyus habitusa. Pipi nagyon bújós, Sári sokkal erősebb akaratú volt.
„A mozgásigényük is nagyon különböző; Sárival állandóan úton kellett lenni, Pipi elalszik az ölemben, míg nem kell felmennem a színpadra. Sokat foglalkoztam mindkettővel és ennek hatására is úgy gondolom, hogy az emberek nagy százaléka nem tudja, hogyan kell bánnia a kutyájával, vagy miképp tudja boldoggá tenni. Híve vagyok annak, amit már több országban bevezettek; hogy csak úgy lehessen valaki kutyatulajdonos, ha megszerzi hozzá a szükséges jogosítványt.”

Dóra azt is elmesélte, hogy Pipivel mindkettőjük számára nagyon fontos az érintés, így gyakran kiskifli-nagykifliben alszanak.
„Minden nap többször elmondom neki, hogy egy igazi zseni! Egy okos, angyal zseni… Boldogság, hogy egymásra találtunk!”