Német dog vagy dán dog? Melyik a helyes?

A világ egyik legnagyobb termetű kutyája, amit az emberiség egy része német dognak, a másik fele dán dognak (Great Dane) hív. Miért alakult ez így? Beilleszthető ez az óriás egy család hétköznapjaiba? Almási Nándorral, a Folton folt Kennel tulajdonosával beszélgettünk.

Miért éppen a német dogokat, egy ekkora méretű kutyát választott a tenyésztői karrierje elején?

A. N.: A német dogokkal való foglalkozás hobbiként indult, a családunk kedvtelésből vett már nagyon régen egy fehér alapon fekete foltos szukát. Erre a színváltozatra azért esett a választásom, mert – és ezt nagyon kevesen tudják – minden foltos kutya egyedi. Miután megszerettem a kutyámat és a fajtát, a szukámhoz egy olyan párt próbáltam keresni, amellyel párosítva jó típusú utódokra számíthattam. Megszületett az első alom, és így kezdődött a német dogos varázslat. A foltos, más néven harlekin német dogokat egyébként gyakran említik úgy, mint a milliomosok kutyáját, elsősorban azért, mert a tenyésztése nagyon nehéz. Ez természetesen egy sztereotípia, de az igaz, hogy a szép színű foltos kutyákat „tenyészteni” nagy kihívás.

A Scooby-Doo sorozat óta szinte mindenki ismeri a német dogokat, azt azonban kevesen tudják, milyen kutyák is valójában. Mit érdemes tudni erről a fajtáról?

A. N.: A német dog egy nagy testű kutya, a 2. fajtacsoportba tartozik, őrző-védő fajtaként van besorolva. A mai német dog esetében nem ez az, ami alapjában véve jellemző rá. Nem agresszív, nagy, jámbor kutya, aki „felülről tekint” a többi kutyára, fizikai és átvitt értelemben is, aki nem kezdeményez verekedést, és általában passzív más kutyákkal szemben. Annak ellenére, hogy az ősök nagyon kemény, nagy testű harci és vadászkutyaként élték az életüket egykoron. A német dogok funkciója változott, vadászatok során hajtókutyaként használták őket. Majd a későbbiekben, ahogy a vadászat formái megváltoztak, a lőfegyverek fejlődése és elterjedése miatt a német dogok egyre inkább reprezentatív és kocsikísérő kutyaként találták meg a helyüket. Annak idején, hogy a vadászatok során kisebb legyen a sérülési felület, a füleiket vágták, avagy kupírozták, a köztudatban is így ismeri őket az emberek többsége, annak ellenére, hogy az érvényben lévő standard ezt már az állatvédelmi szempontok miatt tiltja.

Ha egy angolul beszélőnek hivatkozik valaki a német dogra, alig tudja bárki, hogy melyik fajtáról van szó. Ha Great Dane (= nagy dán, dán dog) elnevezés kerül szóba, nincs kérdés. Most akkor német dog vagy dán dog?

A. N.: A német dog fajtastandardjét Németország gondozza, és ez az FCI által elfogadott hivatalos elnevezés. Azt azért nem árt tudni, hogy

a múltban Dániában tenyésztették túlnyomórészt a sárga és a csíkos színváltozatot, a németországi Ulm környékén pedig a foltos és fekete színű egyedeket kedvelték.

Alapjában véve ez ugyanaz a fajta volt, és az ma is, csak más színváltozatban. Egykoron az FCI, a Nemzetközi Kutyás Szövetség döntött arról, hogy ezeket a kutyákat egységesen német dognak kell nevezni. Az angolszász nyelvterületeken mind a mai napig megmaradt a „nagy dán” elnevezés. Ez az oka a keveredésnek és a tisztázatlanságnak az emberi fejekben. Tény az, hogy jelenleg ezt a kutyát német dognak nevezik hivatalosan.

5-féle színben, 3 színcsoportban tenyésztjük. Ezek a színek a sárga, a csíkos, a fekete, a foltos és a kék. A foltos és a fekete színek pároztatása esetén megjelenik a szürke alapon fekete foltos színváltozat is, ami régebben színhibás egyednek számított, és a tenyésztésből kizáró ok volt. 2012-től megváltozott a fajtaleírás, és a tenyésztésben elfogadottá vált ez a színváltozat. Ezzel együtt a küllemi kiállításokon is egyre gyakrabban találkozhattunk ezzel a színváltozattal. A fajtastandardot gondozó németdog-klub a 2024. évi standardmódosítással a szürke alapon fekete foltos színváltozatot is elfogadottá nyilvánította, így a kiállításokon ezután már önálló színként bírálják el.

Különböző típusok léteznek

A kék színű dogok napjainkra nagyon népszerűvé váltak. A kék német dogokat másik kék színű vagy kék vonalú fekete kutyával szabad párosítani. Ebben az esetben mindig kék és fekete utódok születnek. A német dog fajta küllemében heterogén, a különböző tenyésztési irányzatok és divatok alapján megkülönböztetünk úgynevezett mediterrán típust, ami a francia és a spanyol területekre jellemzőek. Ezek erős, nagy testű, mutatós szoborszerű kutyák. Van a közép-európai típus, ami egy kicsit zömökebb, rövidebb lábú, erősebb testű, szélesebb koponyájú dogot jelent. Létezik a skandináv, és a hozzá nagyon hasonló amerikai típus; esetükben egy hosszú lábú, elegáns, finomabb és könnyebb fejű kutyát kell elképzelni. A kiállításokon a típusok közötti átmenetek is láthatóak.

Színtől függetlenül nagyon fontos tudni a német dogokról, hogy egy rendkívül gyorsan növő fajta, és a még fiatal, de már nagy testű kölyök játék közben gyakran nincs is tisztában a testi adottságaival.

A németdog-kölyök esetében 6–9 hónapos kor környékén érkezik el az az időszak, amikor határozottabban kell bánnunk a kutyával, meg kell alkotni a szabályokat és az elvárásainkat. Ebben a korban érdemes elvinni egy kutyaiskolába, ahol „képzik a kutyát is, és a gazdát is”. Ha ezt elmulasztjuk, akkor egy hiányosan szocializált német dog felnőttkorában feladhatja majd a leckét a gazdájának.