Honnan származnak a dalmaták? Egyetlen ma ismert kutyafajtával sem mutatnak rokonságot génjeik

Kevés olyan ikonikus kutyafajta létezik, amelyik olyan közismert lenne, mint a dalmata. Kutyakedvelők generációi nőttek fel a 101 kiskutya filmeken és sorozatokon, fiatalok és idősebbek együtt hatódtak meg Pongó és Perdita történetén.

Ha túllépünk a Walt Disney által kialakított sztereotípiákon, igen kevesen tudják, milyen karakterű kutyák is a dalmaták valójában. Mekkora a mozgásigényük, mik a szükségleteik és honnan is származnak tulajdonképpen ezek a fekete pöttyös filmsztárok?

Honnan származnak, miért hívják így őket?

A modern genetikai vizsgálatok megjelenéséig több párhuzamos elmélet is létezett e kutyák kialakulásával kapcsolatban. Természetesen az is kérdésként vetődött fel, hogy a dalmata név honnan származik. Ezek közül az elméletek közül sokáig a legnépszerűbb és a legismertebb az volt, amelyben az elnevezést Horvátország Dalmácia nevű tartományának nevéből vezették le. Azon a helyen a 18. századtól jelentek meg olyan források és ábrázolások, amelyekben megjelentek a dalmaták.

Egyes kinológusok azt is tudni vélték, hogy a dalmaták őseinek kialakítását az ezeken a területeken élő és vándorló romák végezték volna el. Napjainkban, az új kutatási eredmények tükrében éppen ez az elmélet vált legkevésbé valószínűvé. Azaz, a modern kinológia túllépett ezeken az elképzeléseken.

Mások, utalva ezzel a dalmaták vadász múltjára, a francia damachien szóra – magyarul dámvad – vezették le az elnevezésüket. Míg egy másik szakértői csapat, egy 16. századi szerb költő, Jurij Damatin nevével asszociálták az elnevezést, aki többször említést tett bizonyos fehér alapon pöttyös kutyákról.

A korábban említettek melletti leggyakoribb, elsősorban Nyugat-Európában vallott elmélet a dalmaták származását a harlekin dogokra és génjeikre vezette vissza. Annak ellenére, hogy színben ugyan van egyezés a két fajta között, a fehér alapon fekete foltok és pöttyök formájában azonban nincs.

Meglepetés a köbön: mit mutatnak a gének?

A szép elméletek és hiedelmek kavalkádjában döntőnek bizonyult az 1990-es évektől egyre elterjedtebbé váló DNS-tesztelés, ami egészen meglepő eredményekhez vezetett. Már a 2000-es években, a nemzetközi Humán Genom Kutatási Intézet végezte el a legtöbb ma ismert kutyafajta genetikai összehasonlítását. Grafikonokban is nyilvánossá tették a kutyafajták közötti genetikai rokonságot ábrázoló térképeket.

A vizsgálatok a dalmatákkal kapcsolatban 2 rendkívül fontos dologra mutattak rá. Az első: azon felül, hogy mindketten kutyák, a harlekin dogok és a dalmaták között nincs kimutatható genetikai egyezés. Második, ami igazi szenzációnak számított és számít azóta is: a dalmaták egyetlen napjainkban ismert, úgynevezett modern kutyafajtával sem mutatnak genetikai rokonságot, még a retrieverekkel sem, akik közé hivatalosan besorolták őket. A más kutyafajták esetében sok mindent tisztázó DNS-vizsgálatok tehát a dalmata esetében nem, hogy tisztuláshoz, de még nagyobb zűrzavarhoz vezettek.

Ősi pöttyös vadászok modern leszármazottjai?

Honnan származnak tehát a dalmaták? Ez az a kérdés, amire senki nem tud pontos választ adni. A kutatók szerint ez a rendkívül egyedi genomszerkezet több évezredes múltra utalhat. Mindezzel kapcsolatban gyakran felemlegetik Kheopsz egyiptomi fáraó kutyáinak i.e. 3700 környékéről fennmaradt ábrázolásait, amin egyértelműen a mai dalmatához hasonló pöttyös kutyák látszanak.

Néhány, a kutyafajták múltjával foglalkozó történész hívta fel a figyelmet egy i.e. 400 környékére eredeztethető forrásra, amiben a krétai vadászkutyák és az úgynevezett bahaka, vagy fehér antilop kutyák keresztezéséről esik szó. A források szerint az utódokat elsősorban őzek üldözésére és vadászatára használták és azt is feljegyezték, hogy ezek a kutyák nagyon jól együttműködtek a lovakkal, ami a ma élő dalmaták egyik legérdekesebb tulajdonsága.

A következő részben a dalmaták modern kori feladatairól, jelenéről és tulajdonságairól ejtünk majd szót.