Cukiság agresszió: ezért ölelnéd néha „halálra” kedvencedet

„Olyan aranyos, hogy legszívesebben halálra dögönyözném!” Meg merjük kockáztatni, hogy a mondat minden ember szájából elhangzik (a visszafogottabbaknál csak fejben fogalmazódik meg) előbb vagy utóbb, ha meglát egy édes kutyát. De vajon mivel magyarázható ez a különös ellentét és normális-e, ha így érzünk? Továbbmegyünk; ezek a gondolatok sarkallhatnak-e bennünket tettlegességre? Ezen kérdésekre keressük ma a választ.

Lássuk máris, mi játszódik le bennünk, amikor hatalmába kerít bennünket a cukiság agresszió!

A tudomány így magyarázza a cukiság agresszió által keltett érzéseket

A cukiság agresszió (cute agression) egy létező fogalom, amit tudományosan a pozitív érzelmek dimorf kifejezéseként jellemeznek. Ahogy a Dívány írja, a dimorf azt jelenti, amikor valaki valamilyen intenzív érzést él át, legyen az öröm vagy szomorúság, de a viselkedésében annak ellenkezőjét mutatja ki. A kutatók elmélete szerint ez egy olyan mechanizmus, amely segít az embereknek kezelni az erős érzelmeket. Egyszerűen szólva amikor az agyat elárasztja ebben az esetben egy pozitív érzelem, akkor negatív érzelmekkel reagál, hogy segítse azt szabályozni. (Fordítva is igaz, néha ezért esik meg, hogy rossz hírt nevetve, mosolyogva közlünk. Nem azért, mert érzéketlenek vagy kárörvendők lennénk.)

A jelenség tanulmányozására 2018-ban Katherine Stavropoulos és kollégái 18 és 40 év közötti emberek csoportján végezték el a következő vizsgálatot. A kutatók aranyos babákról és kölyökállatokról valamint kevésbé aranyos babákról és idősebb jószágokról készült képeket mutattak be a résztvevőknek, aztán figyelték, hogy mi játszódik le az agyukban.

Felfedezték az agyi aktivitás növekedését az érzelmeket reguláló területeken és a jutalomközpontban is akkor, amikor a cuki fotókon volt a sor. És csak abban az esetben, a kevésbé aranyosnak titulált képeknél ezekben a régiókban nem történt változás. Bár a kutatások a témában még mindig gyermekcipőben járnak, azonban a jelenlegi elmélet szerint ez a megnövekedett aktivitás mind az érzelmi, mind a jutalmazási központban elsöprő intenzitású lehet egyesek számára.

Természetesen az illető valójában nem akarja bántani a cukiság tárgyát. Egy átlagos, egészséges ember kellő önuralommal rendelkezik, hogy ne okozza az érintett kutyus, cicus vagy baba bántódását.

Idegenek kedvencei

Noha valójában sosem okoznánk rajongásunk tárgyainak fájdalmat, ez nem azt jelenti, hogy nem reagálunk fizikai formában. Ilyen reakció lehet a babák pofijának vagy combjának a kedves csipkedése, a morgás, a levegő dögönyözése vagy a kutya, macska puszikkal való intenzív elhalmozása. Egyes esetekben ezek teljesen elfogadható viselkedésformák, míg másokban abszolút nem. Például ahogy nem csipkednéd egy idegen baba pofiját, úgy egy idegen kutyát se kezdesz dögönyözni, még akkor sem, ha a gazdi engedélyt adott a simogatásra.

Itt fontos megjegyezni, hogy amennyiben egy idegen kutya az utcán láthatóan kapcsolatot akar veled teremteni, akkor is kérdezd meg a gazdát, hogy viszonozhatod-e az eb közeledést. Ha valamilyen okból kifolyólag nemet mond, azt is el kell fogadnod. Ez különösen igaz a vakvezető ebekre, akik amíg a felvezetőjükkel vannak, dolgoznak. Fontos, hogy hagyjuk őket koncentrálni, és ne simogassuk őket, ne vonjuk el a figyelmüket! Egy apró figyelmetlenség az eb részéről a gazda testi épségét veszélyezteti.