A világ első szánhúzójának, a csukcsi kutyának lebilincselő története: neki köszönhetjük a szibériai huskyt

Bár az Orosz Kinológiai Szövetség 1999 óta elismeri, és ebből következően standardja is van, valamint az évek során a tenyésztésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektettek, a csukcsi szánhúzóra még ma is a Föld egyik alaptípusaként tekinthetünk, és mindenképpen az első szánhúzóként.

A csukcsi kutya történetének felgöngyölítéséhez legalább 2500 évet kell visszamenni a történelemben, így vágjunk is bele!

A szánhúzó kutyák történelme akár 7000 évre is visszanyúlhat

Jelen pillanatig a legidősebb feltárt szánhúzó kutyák maradványai több mint 7000 évesek. Oroszországban találtak rájuk, az alaszkai Bering-szorossal átellenben. A szánhúzók innen terjedhettek el valószínűsíthetően, amikor az emberekkel együtt átkeltek a hatalmas sztyeppén, amelyet a Bering-földhídnak nevezünk. A Bering-földhíd, vagy más néven Beringia összekötötte Ázsiát Észak-Amerikával. Amikor az egyes jégkorszakokban a világtenger szintjének csökkenése miatt a Bering-szorosban lévő víz visszahúzódott, lehetővé tette több állatfaj és az emberek számára is, hogy Amerikába vándoroljanak. (Úgy gondolják, hogy a gepárd és az oroszlán is ilyen lehetett, amely azóta Amerikában kihalt.) Szorosabban maradva a szánhúzó kutyáknál, a Zhokhov-szigeten, amely ma már messze kinn fekszik az óceánban, Csukcsföldtől nyugatra, számos szánt, hámot és szánhúzókutya-csontot találtak.

Ha Oroszország legkeletibb részére utazol, egészen a Bering-szoros pereméig, akkor a Csukcs-félszigeten fogsz kilyukadni (szemben Alaszkával), amely Csukcsföld része. Itt olyan ősi kutyatemetkezési helyeket fedeztek fel, amelyek fosszíliái körülbelül 2500 évesek lehetnek. A pontos lelőhely mintegy 120 km-re, keletre található az Enmelen nevű közösségtől, egy Paipelgak nevű helyen, ahol a csukcsok hagyományosan összegyűltek.

Irány Csukcsföld, ahol a csukcsi kutya bölcsője ring

Ha ma ellátogatsz ebbe a kis csukcs közösségbe, mindenütt szánhúzó kutyákat fogsz látni. Az emberek itt még mindig úgy élnek a föld és a tenger szolgáltatta javakból, ahogy a sarkvidéki térség más részein már nem látni. Tavasszal a közösség szinte kiürül, amikor a férfiak a jégtakaró szélére vonulnak. Itt a tengeri jég találkozik az óceánnal, és remek alkalmat ad a rozmárvadászatra. (A rozmár egyébként sebezhető faj, ezért vadászni nem lehet. Egyedül a sarkvidéki népeknek van erre engedélye, számukra ugyanis létszükséglet. Húsa nem különösebben jóízű.) A szánokat ekkor hatalmas hústömeggel megpakolják, majd a kutyák visszavontatják a zsákmányt a közösségbe. Tehát ebből is kitűnik, hogy a csukcsok kutyája, a csukcsi szánhúzó (Chukotka sled dog) tulajdonképpen nem egy mindenes kutya volt (és ma sem az), mint a legtöbb sarkvidéki fajta. Kifejezetten arra válogatták őket, hogy gyors tempóban, hosszú utakon, nagy súlyokat szállítsanak.

Rengeteg információ elhangzott az előzőekben, így gyorsan összefoglaljuk: tehát a szánhúzó kutyák a mai Csukcsföld területéről származnak, és az utolsó jégkorszak idején keltek át a hatalmas sztyeppén, amely akkoriban szárazföld volt, de ma a Bering-tenger vize fedi. Ezek a kutyák persze emberekkel együtt jöttek, akik aztán szétszóródtak és benépesítették Észak-Amerikát, valamint a sarkvidéki térségeket egészen Grönlandig. Ha kicsit tekerünk az idő kerekén, el is jutunk az alaszkai aranylázig, a fajta történetének egy újabb fontos állomásáig.

A szibériai patkányok tündöklése az aranyláz idején

Az 1890-es években, az alaszkai aranyláz idején a bányászok aranyat keresve érkeztek Alaszkába, és hagyományosan huskykat használtak arra, hogy felszerelésüket és önmagukat a távoli táborokba vontassák. Azonban ebben az időszakban a kutyák iránti kereslet nagyobb volt, mint amekkorát a kínálat fedezni tudott volna. Ezért a bányászok folyamatos kutyahiányban szenvedtek, és déli államokból kezdtek más kutyafajtákat is felhozni. Mindenféle kutyát! Ami valójában hatalmas üzlet volt. (Ha egy szívszorító történetre vágysz erről az időszakról, olvasd el Jack London Fehér Agyar című művét.)

1908-ra a bányászok és más északi lakosok már elkezdték a szánhúzó kutyák versenyeztetését sport és szórakozás céljából. Emiatt még több kutyára volt szükségük, és ezúttal úgy döntöttek, Csukcsföldre mennek a legendás csukcsi kutyákért. Ezek a kutyák kisebb termetűek voltak, mint az Alaszkában megszokottak, ezért gúnyosan „szibériai patkányoknak” nevezték őket. Ez a gúnynév azonban mindössze a kiötlőik és használóik rossz hírét kelti, ugyanis nem telt bele sok idő, és a csukcsi kutyák teljesen uralmuk alá hajtották a versenyeket. Olyan rekordokat állítottak fel, amelyek közül néhány még ma is fennáll.

Ezen kutyák közül került ki a híres Iditarod szérumfutás két kiemelkedő négylábúja is, Togo és Balto, akiket a norvég hajtó, Leonhard Seppala vezetett. Ettől az időszaktól kezdve a versenyzés az alaszkai husky szelektív tenyésztéséhez vezetett, amely hosszú folyamat során alakult azzá, amit ma alaszkai huskyként ismerünk. Az alaszkai husky nem összekeverendő a szibériai huskyval. Egy nem fajtásított típusról van szó, tehát nincs standardja és törzskönyve sem, vagyis nincs meghatározva, hogyan kell kinéznie. Mondhatni az egyetlen lényeges szempont az esetükben a teljesítmény.

A Beringián, a leghosszabb szánhúzó versenyen (2044 km): 

Így jön a képbe a szibériai husky

A fenti időszakban Csukcsföld még Szibéria része volt, így rá is szibériaiként utaltak; tehát ezek a szibériai patkányok végül a szibériai husky elnevezést kapták, amely vérvonalból származik a ma ismert szibériai husky. Azok a szibériai huskyk, amelyek teljes egészében visszavezethetők az akkori Csukcsföldről behozott eredeti kutyákhoz, ma Seppala szibériai huskyként, vagy Seppala szibériai szánhúzóként ismertek. Érdekesség, hogy a szibériai huskyt az eddig felfedezett 16 kutya alapfajta (basal breed) egyikének tartják. Ám tudván, hogy a csukcsi kutyától ered, kíváncsiak vagyunk, hogy a további vizsgálatok mit állapítanak majd meg.

(A nyitókép illusztráció.)