Miért csóválják a farkukat a kutyák? Újabb magyarázatot találtak a kutatók

A kutatás eredménye azt sugallja, hogy a kutya nem azért csóválja a farkát, amit eddig gondoltunk, és a szokásnak valójában az emberhez lehet köze.

Taylor Hersh állatkutató néhány évvel ezelőtt éppen egy farkasokról szóló videót nézett a YouTube-on, amikor feltűnt neki valami: az állatok a felvételen alig csóválták a farkukat. Ez kíváncsivá tette a szakembert, hogy vajon mi változott meg az elmúlt 35 ezer évben, mióta a kutyákat a farkasokból háziasították. Így derült ki, hogy kezdetben egy eddig ismeretlen ok vehette rá a kutyát arra, hogy csóválja a farkát.

Ezért csóválja a farkát a kutya

Hersh egy európai kutatócsoporttal közös vizsgálatba kezdett, abban a reményben, hogy választ adhat a kérdésre: miért csóválják a farkukat a kutyák? A kutatók nemrég tették közzé vizsgálódásaik eredményét, ami meglepő tanulságokkal szolgált.

A korábbi elmélet az volt, hogy a kutyák egyszerűen azért csóválják a farkukat, mert boldogok. A Biology Letters című tudományos folyóiratban publikált kutatás viszont azt sugallja, hogy a farokcsóválás valójában az embereket tette boldoggá, ezért tenyésztésük során elkezdték a kutyákat erre a tulajdonságra szelektálni.

A farokcsóválás ritmikus, korábbi tanulmányok pedig úgy találták, hogy a ritmusok – származzanak azok zenéből vagy patadobogásból – olyan agyi aktivitást váltanak ki, ami örömteli érzést vált ki az emberből.

A kutatók szerint az emberek még tudat alatt is élvezhették a farokcsóválás ritmusát.

„Mivel az emberek a kutyák suhogó farkát az állatok vidámságával társították, az is lehetséges, hogy több farokcsóváló kutyák választottak ki házi kedvencnek” – vélekedtek a szakemberek. Vagyis a kutyatulajdonosok azt feltételezhették, hogy a jellegzetes mozgás azt jelenti, az adott kutya barátságos.

Már régóta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés

Egy korábbi kutatás keretében Hersh és kollégai úgy találták, hogy háziasításuk során nemcsak a kutyák viselkedése változott meg, hanem számos tulajdonságuk is, beleértve szőrzetük megjelenését, a fülük alakját, testméretüket vagy épp könyörgő tekintetüket.

De hiába készült több tucat tanulmány a kutyák evolúciójával kapcsolatban, ez idáig nem sikerült egyértelmű választ találni arra, hogy a kutyák miért csóválják a farkukat. A korábbi vizsgálatok az alábbi tanulságokkal szolgáltak:

• a kutyák már háromhetes korukban többet csóválják a farkukat, mint a farkasok
• a kutyák gyakrabban és gyorsabbak csóválják a farkukat, mint más kutyafélék
• a kutyák a farkukon keresztül próbálják kifejezni érzelmeiket az emberek felé

Később aztán Hersh belefutott egy tudományos cikkbe az American Scientist című tudományos magazinban, amely arról szólt, hogy azok a háziasított ezüstrókák, amelyeket szelídségre és barátságos viselkedésre szelektáltak, gyakrabbak csóválták a farkukat más rókákhoz képest.

„Biztosan ugyanez volt a helyzet a kutyákkal is” – hasított bele a felismerés.

A viselkedéskutató tervei között szerepel, hogy egy következő tanulmány keretében megvizsgálja a kutyák agyát, pulzusát és más testi paramétereit, hogy kiderüljön, mit gondolhatnak és érezhetnek az állatok, miközben csóválják a farkukat.

Andrea Ravignani kutató, Hersh tanulmányának társszerzője szerint a kutatás arra is fényt deríthet, hogy az emberek miért kedvelték meg több tízezer évvel ezelőtt a kutyákat. „A modern kutyák farokcsóválásával kapcsolatos ismereteink azt sugallják, hogy őseink talán már 35 ezer évvel ezelőtt élvezhették ezt a ritmikusságot.”