Agresszív és antiszociális kutyák a csivavák? Ilyen a természetük, vagy valami más áll a háttérben?

Ki nem látott olyan videót, amelyik acsarkodó, nem ritkán a gazda felé is oda-oda kapó csivaváról készült? Sajnálatos módon ezekkel tele vannak a közösségi oldalak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mindez mennyire tekinthető általánosnak ezekkel a kiskutyákkal kapcsolatban, és ezért a viselkedésért inkább a csivavák karaktere, vagy a gazdák hozzá nem értése tehető felelőssé?

A csivavák – törpe méretük miatt – mindig nagy figyelmet keltettek a kutyákat kedvelők körében és meglehetősen megosztó a megítélésük. A viták már a származásukkal kapcsolatban sem ritkák, hiszen a hivatalos fajtaleírás szerint Mexikóból származnak. De léteznek olyan elméletek is, amelyek szerint az őseik a spanyol konkvisztádorokkal érkezhettek Máltáról. Mások szerint pedig az ősök valahol Kínában keresendőek. A legextrémebb elmélet szerint valójában nem is kutyák, hanem egy már kihalt mókusfaj leszármazottai.

A legvalószínűbb az, hogy a csivavák a mai Mexikó területén élő tolték törzs Techichi nevű kiskutyáinak leszármazottai, akiket részben szakrális, részben pedig áldozati kutyaként tartottak a 12. században. Amikor az aztékok meghódították a tolték területeket, e kiskutyák státusza tovább erősödött, és beépült a korabeli vallásos hidelemvilágba is. Ugyanis az ott élők hittek abban, hogy az elhunytak lelkét a csivavák vezetik át a túlvilágra. A történészek szerint igencsak valószínű, hogy a főnemesi azték udvarokban tízesével, százasával tartottak csivavaszerű kutyákat, amik akkora értéket képviseltek, hogy egyfajta értékes cserealapként is szolgáltak az akkori áruforgalomban.

A modern korban a csivavák Amerikában váltak egyre népszerűbbé az 1880-as évektől. A fajta hivatalos AKC elismerésére végül 1904-ben került sor. A csivavák innen terjedtek el, és váltak népszerűvé mindenhol a világban. A csivava név egyébként annak a mexikói területnek a neve, ahonnan ezek a kutyák mostani ismereteink alapján származnak.

Kis termet, nagy agresszió?

A csivavával kapcsolatban köztudott, hogy ő a világ legkisebb termetű kutyafajtája. A súlya jellemzően 1,5 és 3 kg között mozog, a 3 kilónál nagyobb termetű egyedeket általában kizárják a tenyésztésből. Az 1950-es évektől két típusuk alakult ki. A hosszú szűrű változat, akinek aljszőre hullámos, és a füle, valamint a farka is bojtos, illetve a rövid szőrű változat, kinek rövid és tömör szőre a testhez tapad.

A csivavákkal kapcsolatos egyik fontos kérdés az, hogy milyen karakterrel is rendelkezik ez a kis termetű kutya, és hogy igazak-e a csivavák átlagon felüli agressziójával kapcsolatos állítások és hírek?

E kérdés megválaszolásához az alábbiakat érdemes megfontolnunk

Először is, a kutya kis termete megtévesztő lehet, ugyanis a csivavák rendkívül erőteljes territoriális ösztönökkel rendelkeznek. Általában sem idegen személyt, sem idegen tárgyat nem tűrnek meg a saját területükön, különösen nem a saját szűken vett környezetükben.

A szocializáció

Másodszor, a csivavák életében általában egy igazi nagy szerelem létezik, aminek tárgya az általuk kiválasztott gazda. Az idegeneket, de sok esetben még a családtagokat sem kedvelik igazán. Ráadásul, a legtöbbjük esetében a kölyökkori szocializáció is gyakran elmarad, hiszen a lelkes gazdik nem igazán viszik a még törékeny ebeket sem más kutyák, sem más emberek közé. Így, a karakterükből adódó bizalmatlanság nem oldódik fel, hanem tovább erősödik. Mivel a csivavákat – tisztelet a kivételnek – felnőttkorukban sem gyakran viszik más kutyák közé, ez a bizalmatlanság stabilan agresszióvá érhet, fejlődhet.

A csivava domináns fajta

Harmadszor, kevesen tudják, de a csivava egy meglehetősen domináns fajta és ezek a kutyák általában hatalmas egóval és akarattal rendelkeznek. Sajnos a kis méret miatt ez az aspektus általában feledésbe merül, hiszen a gazdák nagy többsége egyáltalán nem úgy foglalkozik velük, ahogy kellene. Sok esetben nincs korlát, nincs tiltás, hiszen a csivava aranyos és picike, milyen kárt tud egyáltalán okozni másoknak?

Nem szereti a változást

Mivel a csivavák többsége élete legnagyobb részét egy lakás, vagy egy ház négy fala között tölti, általában nem szeretik a változásokat. A környezetváltozásra, mint például egy költözés is, ingerülten reagálhatnak. Általában a stabilitást és az állandóságot preferálják, lehetőség szerint a jól megszokott környezetükben.

A csivavákat jól ismerők véleménye szerint ezek az ebek természetüknél fogva nem agresszívabbak, mint bármely egyéb, domináns és erős territoriális védőösztönnel rendelkező kutyafajta. Az ok, ami miatt mégis annak tűnnek, vagy azzá válnak, az általában a gazdák hozzáállása a saját kutyájukhoz. A csivava „törékeny és cuki” termete miatt általában teljesen elmarad a szocializáció, az akárcsak minimális nevelés és képzés, de a határok pontos lefektetése és elfogadtatása a kutyával a felnevelésük során. Az ilyen módon torzuló személyiségű kiskutya, aki a szomszédok és a vendégek „rémévé” válik, tovább erősíti az így is negatív sztereotípiákat.