Szereti a kutyád, ha csiklandozod? Így játszhattok együtt!

Gondolkoztál már azon, hogy vajon a kutyád szereti-e egyáltalán, ha csiklandozod, vagy csak szimplán ösztönösen reagál hempergéssel rá? Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ.

Mivel a kutyák nem feltétlenül tudnak nevetni, más módon is megmutathatják, hogy mennyire szeretik  – vagy éppen utálják – , ha csiklandozod őket. Amikor élvezik ezt a folyamatot, akkor boldog ficánkolással jeleznek. Ezek a mozdulatok teljesen önkéntelenek, nagyon hasonlóan az emberi reakciókhoz.

Hol érdemes csikizni a kutyusokat?

A legcsiklandósabb pontjuk a hasukon és a fülük mögött található. Amikor ezt a területet simogatod, az esetek jelentős százalékában elkezdik lábukat önkéntelenül mozgatni és közben hemperegni, ez reflexszerű reakció. Az ok a viszkető érzés, ami bár nem pontosan ugyanaz, de nagyon hasonló az ember csiklandósság-érzetéhez.

Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy nem minden kutya szereti, ha csiklandozzák. Miközben kedvenceddel játszol, figyeld reakcióit. Az alábbi  jelek utalhatnak arra, hogy az eb szereti ezt a fajta mókát:

• farok csóválása
• hempergés
• széles mosoly

Ellenben ha nem szereti ezt a folyamatot, akkor az alábbi jelekkel reagálhat:

• vicsorgás
• ugatás
• összerezzenés és elhúzódás
• nyüszítés

Ha ezek közül bármelyiket megteszi, vagy megpróbál elszökni, akkor valószínűleg nem igazán élvezi ezt a fajta játékot.

Tudomány a kutyák csiklandóssága mögött

Az önkéntelen lábrúgások és hempergések mögött meghúzódó neurológiai folyamatokat már 1897-ben kutatták. Akkoriban a pszichológusok két kifejezést alkottak a csiklandozás érzéseinek leírására: knismesis és gargalesis. Az első a lágy csiklandozás érzete. Ezt általában libabőr kíséri, de nem okoz nevetést és közelebb áll a simogatáshoz. A második pedig az erős verzió, amely önkéntelen nevetéshez és remegéshez vezet. Míg a legtöbb ember a gargalesis miatt nevetőgörcsöt kap ilyenkor, addig a kutyák – hasonlóan az emlősök jelentős százalékához  – csak knismesist éreznek. Hiszen nem tudnak nevetni, ezért a „csikizés” számukra hasonlóbb a simogatáshoz vagy a viszkető érzéshez. Ilyenkor az idegvégződések a kutya bőrének ezen a részén közvetlenül a gerincvelőbe küldenek jelet anélkül, hogy az agyba irányítanák, és ez okozza az olyasfajta reflexszerű reakciókat, mint a lábrángás vagy a hempergés. Éppen ebből az okból kifolyólag az állatorvosok ezt az önkéntelen reakciót sok esetben arra használják, hogy ellenőrizzék a kutyák reflexképességét, valamint az esetlegesen előforduló gerinckárosodást kizárják. Ha kutyád túlságosan csiklandósnak tűnik vagy nagyon érzékeny az érintésre, akkor elképzelhető, hogy bőrproblémái vannak. Ezeket okozhatják bolhák, allergiák vagy egyszerűen a száraz bőr.

Így szoktasd hozzá kedvencedet

Bár nem igazán tudod „kiképezni” a kutyádat arra, hogy eltűrje, ha csiklandozzák, azt megtaníthatod, hogy ne reagáljon rá agresszívan. Ez különösen fontos lehet, ha kedvencedet magaddal viszed társaságba, vagy ha kisgyermekek vannak a közelben. Így kisebb valószínűséggel harap a félelemtől, ha megérintik az érzékeny pontokon. Érdemes lehet többször csiklandoznod az adott területen, és abban az esetben, ha helyesen reagál rá, jutalomfalatot adni neki, így pozitív asszociációval köti össze az élményt. Amennyiben a kutyád agresszívan reagál, akkor elengedhetetlenül fontos, hogy ellenőrizd állatorvosoddal, hogy nem okoz-e számára az adott területen valami fájdalmat.