Nem a sugárzás miatt mutálódhattak a csernobili kutyák

A kutatók friss elemzést közöltek a Csernobil közelében élő kutyák genetikai mutációjával kapcsolatban.

Az 1986. április 26-án történt csernobili atomerőmű-baleset a mai napig beszédtéma, valamint kutatások tárgya. Többek között a mai állatvilág, köztük a kutyák állapota érdekli a tudósokat. Utóbbiak igen nyomós okból, hiszen ahogy arról korábban már beszámoltunk, a csernobili kutyák jelentős genetikai változásokon mentek keresztül. Logikus azt gondolni, hogy a sugárzás következtében, ám a legfrissebb ez irányú vizsgálat rácáfol erre a feltevésre. A PLOS One tudományos folyóiratban közzétett tanulmány továbbá fontos mérföldkő a nukleáris sugárzás élővilágra gyakorolt hatásainak megértésében.

Nem csak a sugárzás hatott a csernobili környezetre

„A legtöbb ember úgy gondol a csernobili nukleáris balesetre, mint Ukrajna egy elhagyatott szegletében bekövetkezett radiológiai katasztrófára, de a lehetséges káros egészségügyi következmények sokkal szélesebb körűek” – fogalmazott Norman Kleiman, a Columbia Egyetem Közegészségügyi Karának munkatársa, aki a tanulmány társszerzője.

Mint a szakember rámutat, nem pusztán a robbanást követő sugárzás, hanem a katasztrófát követő takarítás, valamint helyreállítás során a környezetbe került toxinok – köztük nehézfémek, ólompor, növényvédő szerek (peszticidek) és azbeszt – is rengeteg problémát okoznak.

Az atomerőmű közelében élő kutyapopuláció vizsgálata során arra keresték a választ, hogy a sugárszennyezésnek, illetve az egyéb környezeti mérgeknek való, hosszú éveken át tartó, alacsony szintű kitettség magyarázatot ad-e a csernobili kutyák esetében tapasztalt genetikai különbségekre.

Egy korábbi tanulmány során, az atomerőmű közelében élő kutyák genomjának genetikai változatainak elemzésekor 391 olyan kiugró DNS-szegmenst azonosítottak, amelyek két populáció között különböztek. E genomszakaszok némelyike olyan géneket tartalmazott, amelyek hozzájárultak a DNS-károsodások javításához.

Az új kutatásban a tudósok még részletesebben elmerültek a kutyák genomjának tanulmányozásában, hogy magyarázatot találjanak a különbségekre.

A csernobili kutyák szaporítósejtjeit vizsgálták

Az elemzés azt mutatta, hogy a csernobili városi kutyák genetikája nagyon hasonló volt az oroszországi, lengyelországi és a környező területek kutyapopulációihoz. Ez segített a kutatóknak abban, hogy a csernobili városi kutyákat kontrollpopulációként használhassák az atomerőműhöz közelebb élő kutyákkal való összehasonlításhoz.

Főként a szaporítósejtek DNS-ében mutatkozó rendellenességeket vizsgálták, amely a szülőkről az utódokra száll. Bár a ’86-os katasztrófa óta eltelt több mint 30 év, így a mai kutyák már sok generációval távolodtak el a robbanás idején élt ősöktől, a mutációk még ma is kimutathatók lennének, ha azok a túlélési esélyt növelnék. Tehát ha a sugárzás következtében olyan mutáció alakult volna ki, amelynek köszönhetően megnőtt az ebek túlélési esélye, azt DNS-ükben továbbadták volna az utódjaiknak.

Azonban a kutatók nem találtak erre bizonyítékot. Ettől függetlenül a környezeti nyomás továbbra is oka lehet a kutyapopulációnál kimutatható különbségeknek.

Lehetséges, hogy azok a kutyák, amelyek elég sokáig éltek ahhoz, hogy szaporodni tudjanak, már rendelkeztek olyan genetikai tulajdonságokkal, amelyek növelték a túlélési képességüket. Tehát talán kezdetben rendkívüli szelekciós nyomás volt, és aztán az erőműben lévő kutyák csak elkülönültek a városi populációtól

– magyarázta Megan Dillon, az NC State University doktorjelöltje, a tanulmány egyik résztvevője.

Tehát jelenleg nem lehet tudni, mi okozta a csernobili kutyák genetikai mutálódását.

A vizsgálatok azonban tovább folytatódnak, és mint a kutatók hangsúlyozták, elengedhetetlen, hogy valamennyi ehhez hasonló katasztrófa nyomán tanulmányozzák a környezeti-egészségügyi vonatkozásokat. A kutyák mint társállatok vizsgálata hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberekre gyakorolt, esetlegesen negatív hatásokat is tisztázza a tudomány.