A csernobili kutyák genetikailag különböznek a világon élő összes többitől

Egy új kutatás több száz, a csernobili atomerőmű környékén kóborló kutyát tanulmányozott, és megállapította, hogy a sugárzásnak való kitettség genetikailag megkülönböztethette őket a világ más részein élő kutyáktól.

Az 1986. április 26-i csernobili atomkatasztrófát követően a környéken és a közeli Pripjatyban mintegy 120 000 ember kényszerült elhagyni otthonát. Kutyáikat nem vihették magukkal, a hátrahagyott házi kedvenceket pedig a katonáknak likvidálniuk kellett. De néhány eb életben maradt, és ezeknek a négylábúaknak sikerült egy szilárd populációt létrehozniuk, akik a sugárveszély által érintett zónákban élnek. Egy részük farkasokkal hibridizálódott, ők jellemzően az erőműtől távolabb élő ebek, akik közül sokan még embert sem láttak.

Genetikailag különböznek a többi kutyától

Egy új tanulmányban a tudósok arra törekedtek, hogy mélyebben megértsék a Csernobil környékén élő kutyapopulációkat, tekintettel a súlyos környezeti szennyeződésekre, amelyeknek nap mint nap ki vannak téve. 2017 és 2019 között a kóbor állatoktól gyűjtött vérminták segítségével 302 kutyát elemeztek genetikailag az erőmű környékén élő populációkból, valamint a katasztrófa helyszínétől 15-45 kilométerre.

A Csernobil közelében élő kutyák DNS-ének vizsgálatakor egyértelművé vált, hogy genetikailag különböznek a világ más részein élő ebektől, ami a kutatók szerint a generációk óta kitett ionizáló sugárzás tükröződése.

Összességében az új kutatás megállapította, hogy ez a populáció 15 olyan összetett családi struktúrát tartalmaz, amelyek egyedülállóak más kutyákhoz képest. Az is világos azonban, hogy az ebek különböző területeken mozognak, és szabadon szaporodnak egymással.

Hihetetlen az ellenálló képességük

„Szerintem a tanulmány legfigyelemreméltóbb gondolata az, hogy azonosítjuk a reaktorban és annak közelében élő kutyák populációit, és a DNS-profiljukból meg tudjuk állapítani, kik ők valójában. Ha az olyan falkákra gondolunk, mint például a kiégett fűtőelemek közelében élők, hihetetlen, hogy a kutya mint faj milyen ellenálló képességgel rendelkezik” – mondta az IFLScience-nek Elaine Ostrander, a tanulmány szerzője.

„Azt is tapasztaltuk, hogy a jelenleg a tilalmi zónában élő kutyák valószínűleg olyan háziállatok leszármazottai, akik a robbanáskor elmenekültek a területről. Megismerhetjük azoknak az ebeknek a történetét, amelyek bevésődtek a mai tilalmi zónában élő kutyák DNS-ébe” – magyarázta Ostrander.

A legfrissebb adatok szerint akár 800 félig elvadult kutya élhet Csernobil környékén, beleértve az erősen szennyezett területeket is.

Félig elvadult kutyák

Ezeket az ebeket félig elvadult kategóriába sorolják, mivel bizonyos esetekben összefutnak az emberekkel. A környéken dolgozó munkások, önkéntesek és kutatók etetik őket, míg az állatorvosok időnként felkeresik a területet, hogy beoltsák őket vagy kezeljék esetleges sérüléseiket, egészségügyi problémáikat.

A tanulmány megmutatta, hogy lehetséges megkülönböztetni a csernobili kutyák különböző populációit, a kutatók a későbbiek során megvizsgálják, hogy a genetikai különbségek hatással vannak-e egészségi állapotukra, megjelenésükre és viselkedésükre. A tudósok szerint akár olyan genetikai mutációkra is fény derülhet, amelyek elősegítik az állatok túlélését a sugárzással szemben.

Elképesztő áttörés

„Ideális esetben olyan változatokat szeretnénk találni, amelyeket a DNS a baleset óta eltelt 15 generáció során szerzett meg, és amelyek lehetővé teszik a magas sugárzásnak való túlélést az alacsony sugárterhelésű környezettel szemben” – magyarázta Ostrander.

Mindez még viszonylag korai szakaszában van, de a kutatók rendkívül nagy örömmel mutatták be, milyen részletes genetikai elemzést lehet ma már kóbor kutyafalkákon is elvégezni.

„A tanulmány következő szakaszában a teljes genomra és annak architektúrájára fókuszálunk. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ez mennyire forradalmi. El tudtuk végezni ezt a fajta vizsgálatot embereken és laboratóriumi állatokon, ahol magas a költségvetés. Most abban a szakaszban tartunk, hogy ez a technológia szinte bármilyen rendszerben, bárhol alkalmazható” – tette hozzá Tim Mousseau, a tanulmány szerzője, a Dél-Karolinai Egyetem biológus professzora.