6 cseh kutyafajta: még laboratóriumi eb is van köztük

Mivel a román kutyafajtákról készült gyűjtésünk kifejezetten népszerű volt az olvasóink körében, arra gondoltunk, hogy elkészítjük a szomszédos országok kutyáinak listáját is. (Igen, Csehország nem közvetlen szomszédunk, mégis kár lett volna ebből a sorozatból kihagyni.) Persze a történelem során lezajlott változások miatt ez nem mindig a legegyszerűbb feladat, de igyekezni fogunk abban, hogy hiteles képet fessünk a felállásról.

Az alapot a hasonló jellegű cikkek elkészítésekor minden esetben az FCI, esetleg az AKC adatbázisa szolgáltatja számunkra. Ez ezúttal sem volt másként, ám emellett igyekszünk felkutatni az érdekesebb, esetleg az FCI által nem, de az ország saját kennelklubja által elismert kutyafajtákat is. És ahogy a mondás tartja, aki keres, talál. Következzenek a cseh kutyafajták!

Íme, a cseh kutyafajták

1.) Cseh terrier

Az akkor még Csehszlovákia területén kitenyésztett eb eredetileg egy könnyen kezelhető terriernek készült, mára azonban ő is inkább társasági kutya. A fajta František Horák tenyésztő és genetikus nevéhez fűződik, akinek az volt a célja, hogy egy olyan kutyát hozzon létre, akit be lehet vetni patkányfogásra és apróvadvadászatra is. A cseh terrier képes falkában dolgozni, és könnyebben irányítható, mint egy átlagos terrier, valamint ha éppen nincs munka, a családi életbe is kiegyensúlyozottan beilleszthető. A vízió megvalósításához főleg skót terriereket és sealyham terriereket használt fel az alkotó.

2.) Cseh szálkás szakállú vizsla

Az I. világháború előtt a mai Cseh és Szlovák Köztársaság területén a cseh szálkás szakállú vizsla volt a legnépszerűbb eb, amelynek feladata a vadászat során a vad jelzése volt. A háború azonban a fajtára is komoly súlyt helyezett, szembe kellett néznie a kihalással. Szerencsére ennek ellenére a lelkes rajongói jóvoltából elkezdődött a rehabilitáció, aminek köszönhetően ma is létező fajtáról beszélünk; mi több, Csehországban és Szlovákiában a második legnépszerűbb vadászkutya napjainkban is. Többek között azért is szeretik annyira a cseh szálkás szakállú vizslát, mert univerzális, vagyis remek eredménnyel vethető be sík terepen, erdős részeken és vízben is.

3.) Cseh juhászkutya (bohémiai juhászkutya)

A cseh juhászkutya, vagy más néven a bohémiai juhászkutya az FCI-nél egyelőre ideiglenesen elfogadott státuszban van.

Jindřich Šimon Baar, a Šumava régió kutyáit Chodskýnak nevezte, és leírta őket a Chodsko régióját dicsérő munkájában (1923–1924). Ezeket a kiegyensúlyozott és nagyon kitartó ebeket őrzésre és védelemre, valamint szarvasmarhák terelésére használták. Számos írás és illusztráció kapcsolódik a régióhoz; például J. A. Gabriel, aki 1864-ben írt Chodskóról, az ottani embereket „Kutyafejűek” gúnynévvel illette, mivel zászlajukon egy tipikus juhászkutya sziluettje szerepelt, hosszabb szőrzettel a nyakán. A bohémiai juhászkutya élénk, rettenthetetlen, könnyen tanítható kutya stabil idegrendszerrel.

4.) Prágai patkányfogó

A prágai patkányfogó a cseh juhászkutyához hasonlóan ideiglenesen elfogadott státuszban van az FCI-nél.

A fajta történelme a cseh állam régmúltjába nyúlik vissza. Kis mérete, gyors mozgása és rendkívül fejlett szaglása miatt patkányok irtására használták. Ez a kis, élénk kutya gyakran feltűnt a cseh királyok arisztokratikus lakomáin, valamint a nemesség udvarait is sűrűn díszítette. A királyok ajándékaként pedig eljutott más európai uralkodókhoz, majd később az egyszerű polgárokhoz.

5.) Cseh pettyes kutya (Bohemian Spotted Dog)

A cseh pettyes kutyának igazán különös, mai fülnek talán problémásnak tűnő története van. A cseh terriernél már említett úriember, František Horák tenyésztette ki az 50-es években a fajtát laboratóriumi célokra, ma azonban már kedvencként tartják. Az FCI nem, de a Cseh Kennel Klub hivatalosan is elismeri, ezáltal standardja is van.

Az esetében tehát az volt a cél, hogy laboratóriumi munkára létrehozzanak egy tökéletes ebet. A cseh pettyes kutya be is vált minden szempontból, tekintve, hogy rövid és sima a szőre, közepes a mérete, termékeny, könnyen képezhető, és alacsony a táplálékfogyasztása. Hogy később valóban használták volna ezeket az ebeket kísérletekhez, arra nagyon kevés bizonyíték van – bár tudjuk, hogy ez sokszor nem jelent semmit. Vannak részleges bizonyítékok arra, hogy végeztek rajtuk veseátültetést, szövetátültetést, valamint epilepsziával kapcsolatos tanulmányokat. A nagyközönség előtt a fajta létezése 1961-ig titok maradt, amikor is bemutatták egy kutyakiállításon. 1981-ben néhány kutyát az intézetből átadtak tenyésztőknek, ekkor kezdték el cseh pettyes kutyának nevezni őket. Az ígéretes kezdet ellenére nem tett szert nagy népszerűségre a fajta, így majdnem ki is halt. Az elkötelezett rajongóinak köszönhetően ma néhány száz egyed létezhet.

6.) Cseh pásztorkutya (Czech Mountain Dog)

Több forrásban hivatkoznak rá cseh hegyikutyaként is, amelyet az FCI nem ismer el hivatalosan, ám a Cseh Kennel Klub igen (1984), ezért standardja is van.

Tenyésztését a 70-es években kezdték el szlovák keverék ebek (nagy valószínűséggel szlovák csuvacsok is kerülhettek az egyenletbe), és szintén keveréknek minősülő kanadai szánhúzó kutyák elegyéből. A létrehozásánál a cél az volt, hogy egy olyan fajtát alakítsanak ki, amely könnyen alkalmazkodik a magaslati helyek zord körülményeihez, nagy munkabírású, és akár szánhúzásra is alkalmas. Az első cseh pásztorkutyaalom 1977-ben született meg, nagyobb népszerűséget azonban csak az 1990-es években értek el. Manapság egy viszonylag kedvelt, de még a csehek számára is sok esetben ismeretlen fajta. Jelenleg elsősorban házi kedvencként és lavinakutyaként használják.