5 érdekesség a csaucsauról: nem csak a nyelvük lehet kék

A csaucsau impozáns kinézete mögött számos érdekesség rejlik. Ha te is szereted a fajtát, az alábbiakban még többet megtudhatsz róla.

A csaucsau az FCI V. fajtacsoportjába, a spiccek és ősi típusú kutyák közé tartozik. A fajtát 1957-ben ismerték el, a kutatások szerint Kínában pedig már 3000 évvel ezelőtt is léteztek hozzá hasonló kutyák. Emblematikus, oroszlánszerű kinézete igazán figyelemfelkeltő, így nem csoda, hogy a történelme során oly sok kedvelője akadt. Közéjük tartozik például Sigmund Freud, akinek élete során több csaucsauja is volt, ám egyikük igazán különleges kapcsolatot ápolt gazdájával, kitűnt a többiek közül. Jofi állítólag minden percét Freud mellett töltötte, sőt, még a terápiás ülések végét is ő jelezte. Ez is mutatja, hogy milyen különleges kutyák ezek az „oroszlánkutyák”. Különlegességüket pedig az alábbi érdekességek is bizonyítják.

1.) Többféle színe is lehet

Bár a fajtát legtöbben a vörös bundával kötik össze, nem csak ebben a színben „elérhető”. Szőre ezenkívül ugyanis lehet krémszínű, fahéj, mélyfekete, rozsdafekete és kék is. A nagy színfelhozatal ellenére a tarka viszont nem standardszerű. Ami még érdekes a színével kapcsolatban, hogy a kék bundájú egyedeknek az orra is kék (vagy esetleg szürke).

2.) A csaucsau nyelve kékes

Aki jobban ismeri a fajtát, annak ez nem meglepetés, ám sokaknak furcsa lehet ez a jellegzetes tulajdonság. Bár a csaucsauk rózsaszín nyelvvel születnek, koruk előrehaladtával ez hamar elkezd kékesebb árnyalatokat felvenni, mígnem végül kékesfekete, lilás színű nem lesz. Érdekes módon nemcsak a nyelvük, de az ajkaik is ugyan ezen a folyamaton mennek keresztül. Ez semmiféle negatívummal nem jár, egyedül annyi hátulütője lehet, hogy ha esetleg valamilyen oknál fogva a kutya oxigénhiányos állapotba kerülne, azt nehéz lenne megállapítani csupán a nyelve és ajkai színéből. Szerencsére nem csak itt látható, ha az ebnél megjelenik az oxigénhiány egyik tünete, a cianózis, azaz a bőr kékes elszíneződése.

3.) Egy császár annyira szerette a csaucsaukat, hogy több ezer kutyát tartott

Teljes mértékben érthető, ha valaki szereti a csaucsaukat, hiszen bár meg tudják makacsolni magukat, társakká válhatnak. Ám a történelem során volt, akit a fajta iránti imádata egészen a szélsőségekig sodort, ha lehet ilyet mondani.

A 7. századtól kezdve a 10. századig a Tang-dinasztia császárai uralkodtak Kínában. Ebben az időszakban az „oroszlánkutya” inkább a kínai nemesség állata volt, és olyan szorosan kötődött a Tang-dinasztiához, hogy Tang Quannak, azaz a „Tang-birodalom kutyájának” is hívták. Ez a szoros kötődés lehetséges, hogy csupán egy uralkodóra vonatkozott igazán, feltehetően a 7–8. századból. Egyes források azt mondják, hogy minimum 2500 csaucsauja volt, ám többen is említik, hogy 5000-nél is több kutyát tarthatott.

4.) Az 52. fajta volt, amit az AKC hivatalosan is elismert

Az AKC ma már 201 kutyafajtát ismer el, a csaucsau pedig 1903-as elfogadási dátumával az 52. a sorban. Ez az információ csak úgy, magában talán annyira nem izgalmas, ám ismerve a fajta eredetéről szóló történeteket, egy kicsit máris érdekesebbé válhat. Sokan úgy vélik, hogy a fajta főként a tibeti masztiff és a szamojéd leszármazottja, ezt a két fajtát pedig csak később ismerte el az amerikai kennelklub. Bár utóbbit csak 3 évre rá, előbbit több mint 100 évvel később, 2006-ban ismerték csak el.

5.) Igazán Viktória brit királynő miatt vált híressé

Viktória brit királynő nevét már több kutyafajtával kapcsolatban is említettük, hiszen nagy állatszerető hírében állt, és élete során rengeteg kutyája volt. Sőt, több fajta is annak köszönheti a 19. században hirtelen jött népszerűségét, hogy a királynőnek megtetszett. Az emberek már akkor is szerették követni a trendeket, egy fajtatiszta kutya pedig (főleg, ha olyan, amilyen valamelyik uralkodónak is volt) szinte státusszimbólumként szolgált. A fajta 1781-ben került Angliába, és először állatkertben tartották a beszállított egyedeket. Nem sokkal később, a 19. századra már házi kedvencként is lehetett őket tartani, ám igazán akkor vált elterjedtté a fajta, amikor Viktória brit királynő is kapott egyet ajándékba, 1865-ben.