Családon belüli erőszak: előbb-utóbb a kutya is sorra kerül! A jogászt kérdeztük a legfontosabb teendőkről

A bántalmazottak gyakran azért nem kérnek időben segítséget, mert féltik gyermekeik vagy háziállataik testi épségét.

Egy 2017-es felmérés szerint az erőszakos párkapcsolatban élő nők 89%-a állította, hogy partnerük nemcsak őket bántalmazta, hanem házikedvencüket is fenyegette, fizikailag inzultálta, vagy akár meg is ölte. A nemek aránya is jellemző ezekben az esetekben: a bántalmazó fél legtöbbször férfi, a panaszosok pedig rendszerint nők és gyerekek.

Ugyan a férfiak ellen, családon belül elkövetett erőszakos cselekedeteket a közvélemény sajnos hajlamos elbagatellizálni, a statisztikai adatok még mindig arról árulkodnak, hogy a nők nagyobb arányban válnak szenvedő felekké.

2012-es felmérések szerint Magyarországon havonta egy gyermek, hetente pedig egy nő hal bele a párkapcsolaton és családon belüli erőszak ártalmaiba. Az elkövetők 95%-a férfi. Ezeket a személyeket többnyire egy cél motiválja: minél inkább uralkodni vágynak környezetükön, hatalmukat és erejüket pedig igyekeznek minden lehetséges módon és alkalommal fitogtatni.

Több kutatás vizsgálta a segítségkérés körülményeit, és ezekből sajnos az derült ki, hogy a bántalmazottak durván 20-50%-a azért nem merte értesíteni a hatóságokat, vagy bárki mást, mert félt, hogy partnere ezt a gyerekén vagy az állaton fogja megbosszulni.

Számos országban kutatták az erőszakos bűncselekményeket, vagy gyilkosságot elkövetett elítéltek előéletét is, és nem meglepő módon igen sokuk nyilatkozta azt, hogy korábban kínzott már állatokat, vagy kifejezetten utálta őket.

Mi a teendő, ha te, vagy környezetedben valaki ilyen szörnyű helyzetbe kerül? Dr. Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkára válaszolt a legfontosabb kérdésekre.

Hol kezdődik a bántalmazás és mikor muszáj jelenteni azt?

A bűnözés a kriminológia megfogalmazása szerint egy olyan társadalmi jelenség, amely szükségszerűen jelen van minden korban és térben. Soha nem fogjuk tudni nyomtalanul eltüntetni és bizonyos okok miatt annyira logikus és természetszerű a jelenléte, hogy kizárt, hogy valaha is eltűnjék mint jelenség. A bűnüldözés és a bűnmegelőzés olyan komplex tevékenység (vagy annak kellene lennie), amelynek a szálai jóval távolabbra nyúlnak annál, hogy szigorították-e éppen a büntetőjogi rendelkezéseket, vagy még több ember került-e börtönbe mint tavaly.

A családon belüli erőszak, a bántalmazásos cselekmények pontosan olyan jelenségek, amelyeket egyrészt tilos a jog egyoldalú, szakbarbár fókuszán át feltárni és kezelni (nagyon fontos szakterület pl. a pszichológia ezeknél) és amelyekkel a jog, valljuk be, elég kevés dolgot tud tenni. Gyakran sajnos maga is tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy az áldozatok újra átéljék kihallgatás vagy tárgyalások során a velük történteket, ezáltal – kriminológiai szakkifejezéssel – újra viktimalizálódnak. Ilyen, amikor ismét fel kell idézniük a velük történteket, vagy pusztán azáltal újraélik a történteket, hogy egyszerre idézik be őket egy hivatalos helyre és látják egymást a folyosón.

Hol kell meghúzni a határvonalat?

A klasszikus “amíg vér nem folyik” pontot a skálán semmi esetre sem kell megvárnia senkinek. Az elmúlt évekből már van jó néhány előremutató és bátor ítélet, ahol például folyamatos verbális megszégyenítés miatt ítéltek el elkövetőket vagy olyan pszichés fenyegetés miatt, ami elsőre talán laikusként nem is tűnik bűncselekménynek . Ilyen volt, amikor a férj ha “nem tetszett neki” a felesége viselkedése, “büntetésből” beállította térdepelni a spájzba és a gyerekeik előtt “példabeszédet” tartott, hogy az anyjuk mit követett el.

Konkrét civil szervezeteket a világhálón találhatsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz. Ilyen a 06-80-505-101 számon elérhető NANE, a Nők Világa Alapítvány, de hogy ne legyünk egyoldalúan bántóak, hiszen férfiak ugyanúgy kerülhetnek ilyen bántalmazásos kapcsolatba, vannak segélyhívó vonalak is, például a 06-80-20-55-20 számmal rendelkező Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat. Bármikor úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a megadott telefonszámokat vagy keresd őket emailben!

Állatvédő szervezetek viszonylag gyakran találkoznak ilyen esetekkel, hiszen pszichológiai alapvetés, hogy a bántalmazás dinamikája mindig a gyengébb ellen fordul (kisebb, erőtlenebb, elesettebb, akár életkori akár fizikai állapotánál fogva) legyen akár ember akár állat az áldozat.

Gyakran megtévesztőek a jelek

Ami talán még fontos, hogy aki nincs benne ilyen bántalmazó kapcsolatban, mert olyan szerencsés, hogy személyiségénél fogva nem érintett (vagy azt hiszi, hogy ez az ok, pedig szimplán tényleg szerencsés, hogy nem hozta össze a sorsa ilyen személlyel) annak fontos tudni, hogy ezeknek külön dinamikája, forgatókönyve van. Benne élve nagyon nehéz felismerni és tenni ellene.

Van a klasszikus két bántalmazás között mézeshetek-szakasz, ahol a bántalmazó udvarol, engesztelő ajándékokat hoz, szépen beszél és megfogadja, hogy soha többé nem tesz ilyet. A bántalmazás sokszor anyagi-érzelmi függőséggel jár, a bántalmazott nem tudja kihez, hova forduljon, kilátástalannak érzi a leválást a bántalmazóról.

Fontos, hogy ha ilyet látsz, vagy látni vélsz, akkor ha van lehetőséged, segíts az illetőnek lehetőségeidhez mérten! Akár azzal, hogy segítesz neki feltérképezni, hová fordulhat, akár egészen addig, hogy tevékenyen támogatod a leválásban – ami sajnos sokszor egyenértékű a meneküléssel. Természetesen mindenki saját belátása és lehetősége szerint nyújtson segítséget ilyen esetben. Sokszor a legkisebb lépés is nagyon sokat jelenthet.

Mi a teendő, ha az erőszakos fél elvágja áldozatát a külvilágtól?

A bántalmazás dinamikája mindig a gyengébb “ellenfél” választása: legyen az életkori, fizikai, erőnlétbeli különbség, vagy anyagi-érzelmi kiszolgáltatottság. Klasszikus forgatókönyvek vannak arra attól kezdve, hogy valaki “véletlenül megbotlott és leesett a lépcsőn” egészen addig, hogy mondjuk egy kölyökkutya “játszott és saját maga törte el a lábát játék közben”.

Ha a bántalmazott telefon- vagy internetközelbe jut, mindenképpen próbáljon több szálon menekülési útvonalat teremteni. Amellett, hogy a rendőrségtől kér segítséget, próbáljon az erre létrejött civil szervezetektől is támogatást kérni (amelyekből néhányat fentebb már említettem). Értesítse a rokonokat, barátokat, munkatársakat, hagyjon minél több nyomot a külvilág számára, hogy minél nagyobb eséllyel minél több pártfogót tudjon szerezni.

A kutyán sokszor hamarabb segítenek

Egyszerű matematika, hogy állatvédő szervezet Magyarországon jelenleg sokkal több van, mint  bántalmazó kapcsolatok sértettjeit patronáló szervezet. Úgyhogy a bántott állat ügyében valószínűleg hamarabb fog tudni eljárni. Ilyenkor teljesen őszintén el kell mondani az állatvédő szervezetnek, hogy mi a helyzet és segítséget kell kérni. Egyrészt abban, hogy legyen fedősztori az állat gyógykezeltetésére (bejelentésre érkeztek; az utcáról látták, hogy baj van; épp állatvédő kampányt/ebösszeírást/állatvédelmi felmérést stb. folytatnak, becsöngettek ide is, hogy tudnak-e bármiben segíteni stb.). Másrészt nagyon óvatosan, tapintatosan és nagy taktikai érzékkel előadva a bántalmazott emberek számára is.

Minden eset egyedi és nincs tuti recept semmire sem, a segítségnyújtás mértéke is eltérő ügyről ügyre. Ám sokszor már azzal is nagy segítséget adunk ha rávilágítunk, hogy ez így nem jó és van kiút ha úgy dönt valaki, hogy lépne.

Hogyan lehet megelőzni a bántalmazás elfajulását?

Meglepően sok birtokvédelmi és szomszédjogi vita indul válófélben lévő házastársak között, amelyeknek a legnagyobb elszenvedői természetesen a gyerekek. Számomra, mint aki éveken át intézett ilyen ügyeket, az a legnagyobb tanulság, hogy a legszebb ház, a leggyorsabb autó és a legcsillogóbb ékszer sem éri meg azt, hogy miatta évekig egymás marják olyan személyek akik valaha a legnagyobb szeretetben-szerelemben éltek egymással.

Mindenki a maga életét menedzseli és magának határozza meg, hogy mik a fontos prioritások. Sokan azonban elkövetik azt a hibát, hogy a kezdeti jelek felbukkanásakor nem hagyják ott még időben – és amíg még lehetőség van – a bántalmazó párjukat (legyen ez akár férfi, akár nő). Akár azért, mert megfélemlítik őket, akár más okokból. Semmiképpen sem szabad őket hibáztatni, vádolni ezért, hiszen a segítségnyújtás nem erről szól. Akadnak, akik úgy gondolják, hogy nem hagyják veszni azt a vagyont, amit közösen teremtettek meg, vagy amit ugyan a másik teremtett meg, de nekik “jár” bizonyos része akár a sok-sok éves együttélés után valamilyen rosszul értelmezett fájdalomdíjként.

Az esetek olyan egyediek, hogy nem tudok általánosságban jogszabályt megjelölni, és sokszor nem is a jog eszközével kell ilyenkor védekezni, vagy adott esetben támadni a bántalmazó személyét illetően. Nagyon fontos ilyenkor a támogató környezet megléte, hogy a rokonok, ismerősök, barátok ráébresszék arra az áldozatot, hogy másik háza, kocsija, egyéb anyagi dolga még bármikor lehet, de nyugodt élete amelynek nem része a napi szintű pszichés vagy fizikai megalázás aligha.

(Képek: Getty Images Hungary)