A TOP 5 családbarát őrző-védő kutyafajta

Tételezzük fel, hogy egy család, ahol több kiskorú gyermek is él, egy négylábú családtagot szeretne választani maga mellé. A világon több száz kutyafajta létezik különböző méretben, más-más karakterrel és használhatósággal, a választás tehát ha nem is könnyű, talán nem is túl bonyolult, főként némi szakértői segítség bevonásával. De mi a helyzet olyan esetben, ha egy család olyan kutyát szeretne maga mellett tudni, aki amellett, hogy ideálisan beilleszkedik a családba, harmonikusan együttműködik a kiskorú gyermekekkel, semmilyen veszélyt nem jelent rájuk nézve, ugyanakkor erős őrző-védő ösztönökkel is rendelkezik, tehát nehéz, vagy extrém helyzetekben is számítani lehet rá? Melyek a legcsaládbarátabb őrző-védő fajták?

Mielőtt nekivágnánk egy felsorolásnak, néhány alaptételt nem árt tisztáznunk. Ezek közül mindjárt a legelső az, hogy ebben a témakörben minden lista tartalmaz szubjektív elemeket. Mindenki más tapasztalatokkal rendelkezik, ráadásul még az azonos fajtájú kutyák egyedeinek karakterében is nagy eltérések mutatkoznak. A jó ösztönű, nem degenerált és nem túltenyésztett őrző-védő fajták döntő többsége nagyon stabil idegrendszerrel rendelkezik. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy a munkájukat megfelelően végezzék, és pontos különbséget tudjanak tenni egy, az átlagtól valamiben eltérő és egy valóban veszélyesnek minősíthető szituáció között, amikor cselédkedniük kell.

Egy őrző fajta is lehet kiváló család mellé

Talán nem véletlen az, hogy a legtöbb fejlett nyugati ország statisztikái szerint a családtagokat érő harapásokat okozó fajták listáját általában nem őrző-védő fajták vezetik. Ezeken a helyeken nagy számban tűnnek fel például labradorok, spánielek, terrierek és kis termetű társasági kutyák. Igen fontos tényező az is, hogy minden őrző-védő fajta esetében igencsak megfontolandó egy legalább alapfokú engedelmességi és őrző-védő képzés elvégzése, hiszen a kutyának is meg kell tanulnia, hogy milyen esetekben és milyen mértékben engedjen védőösztöneinek.

Korunk emberi közössége és az azon belüli viszonyrendszerek bizonyos értelemben már túl bonyolultak a kutyáink számára. Gondoljunk bele: míg a kertbe éjjel bemászó, ártó szándékú idegen megfutamítása helyes cselekedet, annak minősülne-e a születésnapi bulin a családhoz tartozó fiúgyermekkel összeszólalkozó szomszéd Lacika „lefegyverzése” a család kutyája részéről? Ebben az összeállításban azt az 5 fajtát soroljuk fel, akik gyerekekkel szembeni toleranciája, családszeretete, ugyanakkor munkaképességei is kiemelten legendásak az őrző-védő kutyák világában.

5. Amstaff

A lista 5. helyén azonnal egy olyan kutyafajta, az amerikai staffordshire terrier, akiket valójában nem is sorolnak az őrző-védő kutyák közé. Ha már mindenképpen kategóriákban gondolkodunk, talán inkább a testőrkutya meghatározás áll közelebb a karakterükhöz. Az amstaff elődei az 1800-as években alakultak ki Angliában, minden valószínűség szerint a korabeli bulldogok és az English terrierek és/vagy Black and tan terrierek keresztezésével. Ezeket a kutyákat elsősorban kutyaviadalokra és személyvédelemre használták akkoriban. Ők jutottak el egyre nagyobb számban Amerikába az angol kivándorlókkal, ahol feladatuk és küllemük részben megváltozott, a farmok mindenes kutyáivá váltak. Területet és személyt őriztek, és természetesen jó ideig kutyaviadalokon küzdették őket, habár ez a feladat másodlagossá és elenyészővé vált az amstaff esetében. Érdekes módon éppen ebben a harcos múltban gyökerezik az amstaffok legendás ember- és gyermekszeretete. Rendkívül magas fájdalomtűrő képességük miatt általában teljesen rezisztensek a gyermekek által elkövetett indokolatlan fülcsavargatásokra is. Másrészt a múltjukban igen szigorúan eltávolították a tenyészvonalakból az emberekkel szemben bármilyen agressziót mutató egyedeket.

4. Német dog

A német dogokhoz hasonló kutyák említésére először a 16. században került sor a német krónikákban, akkoriban azonban English Doggesnek, vagyis angol dogként nevezték őket. A 17. században már sok említés történik velük kapcsolatban, a németek Kammerhundénak nevezték őket. Feladatuk többségében nagyvadak vadászata volt, és mivel etetésük, fenntartásuk már akkoriban sem volt kis summa, elsősorban nemesi udvarokat, kastélyokat őriztek. A német dog egy rendkívül nyugodt és kiegyensúlyozott kutyafajta, ami napjainkra már sokat vesztett eredeti vadságából és őrző-védő ösztöneiből. Ez talán nem is baj, hiszen egy ekkora termetű kolosszus beillesztése civilizált viszonyaink közé bizony nem lenne egyszerű, ha nem így lenne. Kifejezetten családbarát, imádja a gyerekeket, már ha azok sérülés nélkül átvészelik a dogok farokcsóválásának következményeit, hiszen egy ilyen jó szándékú farokcsapás egy kisebb gyereket akár ki is üthet.

3. Bullmasztiff

A bullmasztiff egy hatalmas termetű, a többség számára félelmetes külsejű, csupa izom kutya. Kiváló őrző-védő ösztönökkel és képességekkel rendelkezik mind a mai napig. Az ős bullmasztiffokhoz viszonyítva már egy sokkal szolidabb, mérsékeltebb kutyáról beszélhetünk, ami részben a 2. világháborúnak köszönhető, ami után alig pár tíz darab maradt életben. Őseitől megörökölte hatalmas testi erejét és kiváló ösztöneit, szinte automatikusan kiszúrja az ártó szándékkal közelítőket. Családjával kapcsolatban már-már a végtelenségig türelmes és toleráns, idegenekkel szemben általában tartózkodó, veszélyhelyzetben pedig mindig lehet rá számítani. A két világháború között szinte minden angol rendőrőrsön volt egy bullmasztiff, és a dél-afrikai Kimberly társaság gyémántbányáit is ők védték. Napjaikban már ritkán használják szolgálati kutyaként, helyét egyre inkább a családok védelmezőjeként találja meg.

2. Cane corso

A cane corso múltját sokan az ókori Rómáig vezetik vissza, amire azonban semmilyen megkérdőjelezhetetlen bizonyíték nincs napjainkig. A valóságban ezeket a kutyákat a dél olaszországi parasztbirtokok és udvarházak mindenes kutyájaként használták. Területet őriztek, nagyvadakra vadásztak velük, és ha az élet úgy hozta, bizony az állatok terelése és őrzése is az ő feladatuk volt. A cane corso, vagy más néven olasz masztiff, egy rendkívül robusztus, erőteljes felépítésű, masztiff létére robbanékony kutyafajta. Népszerűségének egyik oka az érdekes kettős személyisége. Hatékony őrző-védő kutya, más kutyákkal általában domináns és nem túl barátságos, ugyanakkor imádja a családját és rendkívül gyerekbarát. Így a családoktól a fegyveres testületeken át szinte minden környezetben használható. Ráadásul harapási erőssége az egyik legerősebb a mért kutyafajták között.

1. Német boxer

A német boxer egy hihetetlenül kedves, életerős és bolondos kutyafajta. Örökösen kész a játékra, minden őrületben megfelelő társ, sőt gyakran kezdeményezője a bolondságoknak, gyakran nevezik a kutyavilág bohócának. Kifejezetten családi kutyának minősíthető, imádja a családtagokat, akikkel szeret mindent közösen csinálni. Legendásan gyermekbarát fajta, amiben általában nem csak az őrző-védő fajták tartói és tenyésztői értenek egyet. A családon belüli kedvessége mások számára megtévesztő lehet. A boxer nem hazudtolja meg kemény őseit: ha szeretteit veszélyben érzi, döbbenetes eréllyel és villámgyorsan kel védelmükre. Őrző-védő ösztönei pedig kiválóak. A boxer tehát kitűnő társa lehet a sportszerető gazdáknak. Még a fajta idősebb példányai is mindig nyitottak a labdás, botos, húzós játékokra.

Míg a felsorolt fajták kitűnően működnek családban, és minden családtagért egyformán rajonghatnak, addig egyes fajtákat kifejezetten egygazdásnak mondhatunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy embert viselnek el maguk körül, és csak remeték mellett érzik jól magukat. Családosként is választhatunk ilyen kutyát, de azt tudnunk kell, ők olyan ebek, akik egyetlen személlyel alakítanak ki mélyebb kapcsolatot, és leginkább – vagy csak és kizárólag – rá hallgatnak. Ebben a cikkünkben olyan egygazdás fajtákat gyűjtöttünk össze, akik csodásak, de nem valóak mindenkinek.