Többfajú családok? Így változik a családmodell a kutyák által

Bár lehet, hogy eddig még nem gondoltál bele, de a kutyák jelentősen átalakították a családmodellünket is. Különféle szempontok szerint vizsgálták az életünkre, illetve a társas kapcsolatainkra gyakorolt befolyásukat.

A kutya nálunk családtag.; A kutyám a gyerekem!; A kutyám a szerelmem – az első mondat mostanra teljesen természetessé vált, ám többnyire az utóbbi kettő sem kelt különösebb döbbenetet a hallgatóság körében (más kérdés, hogy az ilyesfajta hozzáállás mennyire pártolandó.) Ez is jól tükrözi, hogy a kedvenceink szerepe mostanra jócskán megváltozott, és már nem pusztán mint házőrző tekintünk rájuk. A kutatókat is érdekelte, milyen hatással van ez a szerepeltolódás a mindennapjainkra, valamint mi vezetett idáig, s mire számíthatunk a jövőben. Nézzük, mire jutottak!

Az erős kötődés alapja a befektetett energia

A tudományos álláspont szerint a kutya szociális kompetenciájának köszönhetően vált a család tagjává. A háziasítás jelentősen előmozdította a kommunikációs és a tanulási képességek fejlődését, amelyek érzékennyé tették az emberi viselkedésre. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy az állat megfelelő környezetben nevelkedjen! Kedvenceink nagyon hatékonyan képesek megfigyelések útján tanulni, de csak akkor, ha a gazda nem rest a szükséges időt és energiát belefektetni a kapcsolatukba.

Az ember és a kutya között kialakult erős kötődés teszi lehetővé a viselkedésbeli és az érzelmi szinkronizációt, magyarázta tanulmányában prof. dr. Miklósi Ádám biológus, etológus.

Mint a gyerekek

A kutatások arra jutottak, hogy az emberek és kedvenceik olyan kötődési kapcsolatban élnek, mint az anyák és a csecsemők. Élvezik egymás társaságát, és kölcsönösen támogatják egymást a potenciálisan kihívást jelentő körülmények között – fogalmaz az említett tanulmányban dr. Miklósi Ádám.

A kötődési kapcsolatok az együttműködés alapját is képezik: az emberek segítenek a kutyáknak eligazodni a modern társadalomban, akik cserébe ott vannak nekünk, ha mi szorolunk támogatásra. Gondolj csak a vakvezető kutyákra.

Már az is régóta köztudott, hogy a kutyák a rossz bánásmódra gyakorta ugyanúgy reagálnak, mint a gyerekek. Ugyanazokat a pszichológiai tüneteket mutatják, mint azok a kicsik, akiknél rosszul ment végbe a kötődés.

A kutya alkalmazkodik a család szabályaihoz

A kutya a család életéhez mindezen pozitív tulajdonságai – a figyelmességük, illetve az emberek érzelmi viselkedésére való érzékenység – miatt képesek zökkenőmentesen alkalmazkodni, sőt integrálódni abba.

Emellett hajlamosak hanggal kifejezni a saját érzelmeiket is. Sőt reagálnak az emberi beszédnek, illetve a sírásnak a különböző árnyalataira is. Ezen felül néha ravaszkodnak is: megtanulják, hogy bizonyos viselkedésekkel képesek hatást gyakorolni a gazdira, és előszeretettel be is vetik ezt a trükköt. (Erre tökéletes példa az úgynevezett szimpátia- vagy rokonszenvsántítás, mikor az eb csak azért szimulál fájdalmat, hogy sajnálják és babusgassák.) Ami pedig külön csodálatos, képesek megfigyelés útján tanulni az embertől. Ez lehetővé teszi számukra, hogy kövessék a család szabályait.

Beilleszkedés egy idegen faj közösségébe

Az ebek egyedülálló módon egy, a sajátjukétól eltérő faj közösségébe illeszkedtek be. Mint az etológus hangsúlyozza, ezt az tette lehetővé, hogy kezdetben fontos funkciókat – őrzés, védelem, riasztás, stb. – láttak el az emberi közösségek életében. Mostanra azonban többnyire az az értékük, hogy kutyák – önmagukért, pusztán a létezésükért szeretjük őket.

Meghatározzák a mindennapokat, és fontos tényezővé váltak olyan kérdésekben is, mint hogy milyen házba költözzünk, hova és mennyi időre menjünk nyaralni, sőt néha azt is, hogy elvállaljunk-e egy munkalehetőséget. Innen nézve egyértelmű, hogy a család meghatározó tagjai.

A válásoknál is vitatéma lehet

Ahogy korábban már írtunk róla, egy házasság vagy kapcsolat befejeztével gyakorta vitás kérdés a felek között, hogy kinél maradjon a közös kedvenc. Akárcsak a gyermekek esetében, dönteni kell az állat elhelyezéséről is.

A gyermekekhez kapcsolódva: a gyermekvállalást is befolyásolhatják a kutyák, hiszen sokan egy gyerekkel egyenértékűnek tekintik szeretett kedvencüket. Ehhez mérten döntenek arról, hány fős legyen a család, azaz hány gyermeket vállaljanak a szőrös csemete mellé. Ugyanígy van, aki gyermek helyett vesz magához egy kutyust, s róla gondoskodnak a párjával. (Arról azonban csak nagyon elmarasztalóan tudunk szólni, ha valakik csak azért vesznek magukhoz egy állatot, hogy a gyermek megérkeztéig legyen kivel gyakorolni. Majd a kisbaba megszületésével meg is válnak a szerencsétlen jószágtól. Sajnos, ahogy írtunk róla, ez egy egyre jellemző tendencia, ami teljes joggal háborítja fel az állatvédőket, akiknek a feladat lesz gondoskodni ezekről a feleslegessé vált állatokról.)

Összességében tehát világosan látszik, hogy a kutya szerepe az idők során jócskán átalakult, s kvázi haszonállatból társ és családtag lett. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy ezzel a szemlélettel addig nincs is probléma, míg az állat ebben a szerepkörben is megkapja, amire szüksége van. Ha neki megfelelően táplálod, eleget mozogsz vele, sokat játszotok, szocializálod, s időt szánsz a nevelésére, akkor minden rendben. Ám ha emberi szokásokat akarsz ráerőltetni – számára zavaró helyekre is magaddal viszed, öltözteted, cicomázod, nem megfelelő, rosszabb esetben neki káros ételekkel kínálod, szellemi stimulálás helyett csak dédelgeted-babusgatod, akárcsak egy plüssállatot, és még sorolhatnánk a gyakorta látott káros szokásokat –, akkor a kutya mint családtag-hozzáállás joggal vívja ki a környezeted rosszallását.

Szeresd úgy és gondoskodj róla olyan odaadással, mint bármely családtagodról, de mindezt neki megfelelő módon tedd! Ez a kulcs.