A coywolf: új farkasfaj született volna?

A coywolf, vagyis a kojot (prérifarkas) és a szürke farkas hibridje nem csupán egy mitologikus lény, valóban létezik. Ráadásul nem is csak elvétve. A genomikai kutatások szerint az Észak-Amerikában honos szürke farkas populációk mindenhol keveredtek a prérifarkasokkal. A hibridizáció aránya a legalacsonyabb Alaszkában, a legmagasabb pedig Kanada Ontario tartományában, és Québec városának körzetében.

A két faj szaporodása során életképes és termékeny utódok születnek, ami azért történhet meg, mert közeli rokonságban állnak. Egészen pontosan a kutyafélék családjába, azon belül pedig a Canis nembe tartoznak és 78 kromoszómájuk van. Lássuk, mi is pontosan a coywolf, és milyen következményei vannak a létrejöttének.

A coywolf egy új faj?

Ahhoz, hogy ezt megérthessük, egy picit távolabbról kell indulnunk. Vagyis azt kell kiveséznünk, hogyan születik egy kojot és egy farkas nászából coywolf. Egy új DNS-kutatás azt mutatja, hogy minden keleti prérifarkas prérifarkas, farkas és kutya kombinációja! Tehát három különálló faj keveredik a coywolf néven emlegetett hibridbe. Hogy milyen százalékban, azt egyedül teszttel lehet megállapítani.

A genetikai vizsgálatok szerint ezek a hibridek 60-84%-ban prérifarkasok, 8-25%-ban farkasok, északkeleten pedig 8-11%-nyi kutya is kimutatható bennük. A mérések alapján azonban ezek a számok igen sokat változnak az élőhelyük függvényében. Amikor a hibridek pusztán prérifarkasok és kutyák keverékei, azokat coydognak hívjuk, nem coywolfnak

Az olyan kétértelmű terminológiák használata, mint a coywolf és coydog, zavaróak lehetnek a laikusok számára, ugyanis arra engedhet következtetni, hogy ez az új genetikai szervezet egy új fajt is takar. Ez azonban nincs így, egy új genetikai szervezet nem új faj. Úgy lehet a legegyszerűbb megmagyarázni, hogy a coywolf a prérifarkas egy populációja, amelyben nem kizárólag prérifarkas DNS van.

Miért szaporodik két különböző faj?

DNS-elemzések azt mutatják, hogy a prérifarkasok körülbelül 100 éve párosodtak először farkasokkal, és körülbelül 50 évvel ezelőtt kutyákkal. Alapvetően azonban egyik fajnak sem célja a másikkal szaporodni – már ha fogalmazhatunk ilyen pongyolán. A körülmények mégis rávették őket erre a különös szokásra. (Épp úgy, ahogy hazánkban is a vadmacskát a házi macskával való keveredésre, melynek hasonló oka van a következőkben tárgyaltakhoz. Erről a macskás oldalunkon olvashatsz bővebben.)

Körülbelül egy évszázaddal ezelőtt a Nagy-tavak (öt tóból álló csoport, amely az Egyesült Államok és Kanada határán található) farkaspopulációja olyan alacsony volt, hogy egyes nőstények nem találtak farkastársat, így prérifarkasokkal kellett beérniük. A helyzet mára valamennyit változott; úgy tűnik, hogy valamelyest visszarendeződni látszanak az állapotok, vagyis a kojotok, farkasok és kutyák potenciális ellenfélként vagy áldozatként tekintenek egymásra, amely így is van jól. A 100 évvel ezelőtt történtek azonban nem múlnak el egykönnyen nyom nélkül.

A fajok hibridizációja valamilyen szinte egyébként egy természetes evolúciós folyamat, ami alapvetően veszélyezteti a fajok genetikai integritását és túlélését. Bizonyos esetekben a hibridizáció új, adaptív tulajdonságokat vezethet be. Sok ilyen példány elpusztul a mai, gyorsan változó környezetben, azonban ezek az állatok sokszor hatékonyabban kamatoztatják őseiktől megszerzett eltérő erősségeiket, így jobban teljesítenek, ha a túlélés kerül terítékre. Például élőhelyük keleti erdejeiben a szarvasok levadászatában a coywolfok sikeresebbek. A farkasokhoz hasonlóan falkában vadásznak, azonban tőlük eltérően nagyon jól alkalmazkodnak az emberközeli élethez. Jóllehet, magabiztosabbnak tűnnek az emberek jelenlétében, mégis viszonylag visszahúzódónak ismertek. Megközelíteni semmiképpen sem tanácsos őket.