A világ egyik legritkább kutyafajtája: a chinook, az amerikaiak szánhúzó kutyája

Kevesen tudják, de a szánhúzó kutyák nem csak a malamutokból, huskykból és hasonszőrű társaikból állnak. A chinook első ránézésre egy átlagos kutyának tűnik, de közel sem az.

A chinook az Egyesült Államokból származó, a 19. század végén, 20. század elején kialakult, ma már meglehetősen ritka kutyafajta. Egyedszáma nem éri el a kétszázat, pedig nem is olyan régen értékes munkaerőnek számított, ha a szánhúzásról volt szó.

New Hampshire állam hivatalos fajtája ez a kitartó, elszánt és erős kutya. Bár őzbarna színével és meglehetősen átlagos külsejével nem feltétlen erre gondolnak a legtöbben, de ő egy vérbeli szánhúzó. Vastag, kétrétegű bundája miatt jól tűri a hideget, erős testfelépítése miatt pedig a fizikai megterhelést is. Habár jelleme kedves, szeretetteljes, mégsem annyira elterjedt családi kutyaként, mint más szánhúzók.

A chinook kialakulása

A Chinook Kennel Wonalancetben, New Hampshire-ben volt, a White-hegységnél. Itt képezték ki az Amerikai Hadsereg katonai szánhúzó kutyáit. A hely ideális volt az ebek tréningezéséhez, neveléséhez, így a második világháború során itt zajlott a szánhúzók képzése. Jóval egyszerűbb volt ezen a terepen kutyaszánnal közlekedni, mint lovakkal, emellett az ebek jól viselték az időjárás viszontagságait, és igen kitartónak is bizonyultak. Először a Washington-Alaszka között húzódó távírórendszer kiépítésében segédkeztek szánhúzók.

Az ebek a téli időszak alatt szállították az eszközöket, nyáron pedig kezdődhetett a munka. De nemcsak teherszállításra, hanem sérültek cipelésére is használták őket. Sőt, egyes bevetéseken a fogathajtónak és kutyáinak ejtőernyővel repülőből kellett kiugraniuk.

A fajta atyja Arthur Walden, aki már az 1896-os alaszkai aranyláz idején is kutyákat képzett ki teherszállításhoz. Amikor visszatért New Hampshire-be, saját ebeket is vásárolt, hogy egy új fajtát hozzon létre. Egyikőjük egy hatalmas sárga masztiff ősökkel rendelkező keverék volt, akit később egy admirális grönlandi kutyájának kölykével pároztatott. Az 1917 januárjában született alom egyik kiskutyáját Walden Chinooknak nevezte el.

Chinook 45 kilogrammosra nőtt. Walden Harness and Pack című könyvében így írt róla: „nagy sárgásbarna kutya, félvér eszkimó, sötét fülekkel és pofával”. Chinook nemcsak csodálatos szánhúzó tehetségéről volt ismert, hanem a gyerekek iránti gyengéd hozzáállásáról is.

A Walden által tenyésztett kölyköket csodálták szánhúzási tehetségükért és barátságos, ragaszkodó természetükért. A férfi a fajtát Chinookról, az egykori szánhúzó csapatának vezető kutyájáról nevezte el, akit korábban Alaszkában kellett hagynia. (A chinook indián szó, jelentése „meleg szél”.) Ez a kutya volt a fajta nagyapja, és az összes chinook tőle származik.

Az alábbi videóban a korabeli chinookok láthatók:

A kiemelkedő tehetség

A Chinook nevű eb különösen tehetségesnek számított, kiemelkedően okos és önálló vezetőnek bizonyult szánhúzáskor. A csapat tarolt a különböző versenyeken, Walden pedig nem sokkal később megalapította a New England-i Szánhúzó Kutyás Klubbot. Később a férfi déli-sarki expedíciókon vett részt, illetve katonai szánhúzókat is kiképzett. A kennele által használt hámot (Siwash hám) használták katonai hámnak is.

Walden kedvenc kutyája, Chinook a déli-sarkra majdnem 12 évesen is elkísérte gazdáját. Egy napon az eb elhagyta a tábort, keresett magának egy nyugodt helyet, majd örök álomra szenderült. Testét sosem találták meg, és halálának híre számos sajtóorgánumban helyet kapott. Őt tartották a világ egyik legjobb vezérkutyájának, így elvesztése sokak számára okozott szomorúságot. Tiszteletére a Tamworth és Wonalancet közötti 113A út a Chinook Trail nevet viseli.

Walden visszavonult az antarktiszi kalandok után, és átadta a fajta gondozását Milton és Eva Seeley-nek, valamint Julia Lombardnak. Aztán Perry és Honey Greene átvették az irányítást, végül már csak egyedüliként tenyésztették a kutyákat.

Walden 1947-ben halt meg, mikor házuk kigyulladt, és megmentette felesége életét. Az 1965-ös Guinness-rekordok könyve szerint az idő múlásával a Chinook a világ legritkább fajtája címet kapta meg. Egyszer csak 28 kutya maradt, és ekkor, 1981-ben többen is próbálkoztak a fajta megmentésével. Sikeresek voltak, de chinookot még mindig nehéz fellelni.

(Felhasznált irodalom: Dr. Király Klára: Kutyák és más állathősök a háborúban, David Alderton: Kutyák)