A kutyafajta, amely majdnem kihalt a politika miatt

Nem sokon múlt, hogy egy igen régi kutyafajta ma már ne legyen velünk.

A legtöbb kutyafajtával kapcsolatban még a gazdik sincsenek tisztában azzal, hogy kedvencük őseinek milyen viszontagságokat kellett átélniük a túlélés érdekében. Szerencsére manapság már nem kell attól tartani, hogy bizonyos kutyafajták a politika áldozataivá váljanak (illetve a fajtatiltásokkal azért tudnánk vitatkozni, de ez más téma), azonban ez nem volt mindig így. Tudtad például, hogy a világ egyik legnépszerűbb kutyafajtája, a Cavalier King Charles spániel túlélése egy hajszálon múlott? Íme a története.

A fajta felemelkedése

A Cavalier King Charles spánielek születése a 17. századi Angliához köthető. A fajta angol toy és más ázsiai toy kutyák keresztezésével jött létre, bájos megjelenése pedig hamar népszerűvé tette. Az új kutyák egyik legnagyobb rajongója II. Károly király volt, aki 1661-ben lépett trónra. Az angol polgárháborúk idején apja támogatóit „cavalier”-nek nevezték, Károly pedig uralkodása idején folytatta a megnevezés használatát politikai besorolásként.

A tenyésztőknek természetesen imponált, hogy maga az uralkodó méltatja az új kutyafajtát – így lett Cavalier King Charles spániel a neve. II. Károly regnálása idején a fajta az egész országban népszerűvé vált. A király támogatói körében egy ilyen kutya tartása egyfajta politikai elköteleződést is jelentett, így aki csak tehette, beszerzett egyet, hogy II. Károly kedvében járjon.

A népszerűség átka

Utóbb kiderült, hogy II. Károly szeretete a fajta iránt majdnem a pusztulásukat okozta. Miután az uralkodó jogos trónörökös nélkül hunyt el, politikai viszály és háború tépte szét Angliát, amely végül egy új uralkodócsalád megalakulásához vezetett. Politikailag pedig kockázatosnak bizonyult az, ha valaki az egykori király szimpatizánsa volt. Ennek eredményeként egyre ritkábbá váltak a Cavalier King Charles spánielek, hiszen senki sem szerette volna, ha kutyája miatt politikai támadások célpontjává válik. A fajta helyét az arisztokrácia körében így más kutyák vették át.

Mivel a fajta veszített népszerűségéből, a tenyésztők igyekeztek valamilyen megoldást találni. Hiszen rendkívül nagy volt a fajta tenyészpopulációja, de az állatok már szinte senkinek sem kellettek. Megoldásképp úgy döntöttek, hogy az új uralkodói család kedvenc fajtáival kezdik el keresztezni a spánielt. A legelterjedtebb módszer a Cavalier King Charles spánielek mopsszal történő keresztezése volt. Ennek eredményeként a fajta szinte teljesen elveszítette eredeti formáját.

A világháború sem volt kegyes ezekkel a kiskutyákkal. A népszerűség hanyatlása ellenére a fajta sokáig jelentős tenyészpopulációval rendelkezett a keresztezéseknek köszönhetően. A háború okozta élelmiszer- és ellátmányhiány következtében azonban a Cavalier King Charles spánielből mindössze néhány egyed maradt.

A pénz hatalma

A fentiek hatására a fajta megjelenése a 20. századra drasztikusan megváltozott. Az eredeti Cavalier King Charles spániel feltámasztása Roswell Eldridge nevéhez fűződik. A gazdag amerikai üzletember csalódott volt, hogy nem talált hosszabb orrú egyedeket a fajtából, ezért hirdetést tett közzé az 1926-os Crufts programfüzetében. (A Crufts a világ legnagyobb nemzetközi kutyakiállítása, amelyet 1891 óta rendeznek meg minden évben az Egyesült Királyságban). Ebben 25 fontos díjat ajánlott fel az elvárthoz legközelebb álló kannak és szukának:

régi típusú Blenheim spánielek, ahogy azt a II. Károly korabeli képek mutatják, hosszú arccal, stop nélkül, lapos koponyával, nem domború, középen foltos fejjel.

A felhívás beindította a folyamatot, és 1945-re sikerült reprodukálni az eredeti fajtát. Ekkor a Brit Kennel Klub el is ismerte, de a nemzetközi jegyzésre még várni kellett. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség 1955-ben, az Amerikai Kennel Klub pedig fél évszázaddal az újjászületését követően, 1995-ben fogadta el.