A majdnem kihalt testőr – ilyen a Cane corso

A tekintélyparancsoló, hatalmas kutya ugyan nem való bárkinek, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy pazar állatról van szó, számos érdekességgel.

Talán meglepő, de a Cane corso esetében csupán egyetlen helyezésen múlt, hogy a fajta bekerüljön hazánk legnépszerűbb kutyafajtáinak top 10-es listájába. (Sőt, 2017-ben még a hatodik helyen állt.) Az erős, magabiztos, és kétségkívül gyönyörű kutyát bár a világ számos országában a tiltott fajták közé sorolták, a magyar kutyatartók körében nagy népszerűségnek örvend. S ha már ennyien kedvelik, összegyűjtöttünk néhány érdekességet róla, hogy azok is egy kicsit jobban megismerhessék, akik korábban még nem találkoztak vele.

Több mint testőr

A Cane corso elnevezés tulajdonképpen őrkutyát jelent. A latin canis és cohors szavakból származik, amelyek kutyát és őrzőt/védőt jelentenek. A név pedig találó, hiszen eredetileg őr- és vadászkutyaként alkalmazták őket. Az évszázadok során azonban a fajta megítélése és feladata is sok változáson ment keresztül: kemény harci kutyából a családot védelmező házi kedvenccé vált. Azok a gazdik, akiknek valaha volt Cane corsójuk, állítják, hogy nincs náluk jobb kutya a világon.

Amilyen színű, annyit él

A Cane corso számos színben előfordul, többek között fekete, szürke, vörös és szürkéskék, illetve találhatunk brindle mintázatú, és a mellkasukon fehér foltot viselő egyedeket is. A kutatások pedig kimutatták, hogy az eb színe összefügghet az élettartamával – a fekete brindle kutyák a tapasztalatok szerint tovább élnek. A tanulmányban vizsgált Cane corsók többsége átlagosan 9 év 3 hónapig élt, a fekete brindle kedvenceknél az átlag viszont 10 év és 3 hónap volt.

Közel került a kihaláshoz

Az 1950-es évek közepén a fajta a kihalás szélére került. A folyamatos gépesítés miatt munkaszolgálataira már nem volt szükség, ráadásul méretéből és mozgásigényéből fakadóan a tartása sem gyerekjáték. Az egyedszám egyre csökkent – olyannyira, hogy a Cane corso a kihalás szélére került. A fajta kedvelői azonban az 1970-es években összefogtak, fajtaklubot alapítottak, és megmentették ezeket a csodás ebeket.

A rossz híréről nem ő tehet

Számtalanszor beszéltünk már erről, de nem győzzük hangsúlyozni: nem a kutya vagy a fajta tehet arról, ha viselkedése miatt rossz híre lesz, hanem a nem megfelelő tartás. Ez a Cane corso esetében is így van. Tény, hogy egy ilyen kutya nem való bárkinek, ám egy felelős gazda mellett, aki ismeri a fajta igényeit, tudja, milyen nevelésre van szüksége és biztosítja az állat számára a megfelelő mennyiségű fizikai és szellemi stimulációt, egy Cane corso imádni való kedvenc lesz.

Egykor az olasz művészek múzsái voltak

Ezek a fenséges kutyák sok festményen szerepeltek olyan művészek munkáiban, mint Bartolomeo Pinelli és Andrea Mantegna. De nem csak festők használták őket modellként; atletikus alakjukat  a szobrászatban is inspirációként használták.