Ez a csodálatos asszony több mint 600 árva kutyát mentett meg

Camberley Kate egyesek szerint üldözni való különc volt, de a többség, köztük a rendőrök és a helyi állatorvos is csodálták kiállását és példaértékű állatszeretetét. Ismerd meg valóban nem mindennapi történetét!

A Camberley-i legendárium különc és furcsa figuraként tartja számon Kate Wardot, vagy ahogy ma már a legtöbben ismerik, Camberley Kate-et. Hogy miért? Ismerjétek meg a történetét, és döntsétek el ti, milyen jelző illik ehhez a semmiképpen sem átlagos asszonyhoz.

Korán egyedül maradt

Kate 1895-ben született és Middlesborough-ban nőtt fel, Yorkshire-i lányként. Az önfeledt gyermekkor azonban nem sokáig tartott, a kislány mindössze 10 éves volt, mikor árvaságra jutott. Erősen vallásos nagynénje nevelte fel.

Idősebb korában elhagyta szülővárosát, Camberley-be költözött és háztartási alkalmazottnak állt. A fáma szerint később a Sandhursti Királyi Katonai Akadémia (Royal Military Academy Sandhurst)  főszakácsa lett, és jó kapcsolatot ápolt a környezetében élőkkel. Időnként említette nekik, hogy nagyon is jól tudja, milyen érzés hajléktalannak lennei. Ebből arra következtethetünk, hogy volt, amikor ő is az utcán élt. Végül 1943-ban Kate házat vásárolt Camberley Yorktown negyedében. Innentől számíthatjuk élete következő fejezetét.

Minden egy sánta agárral kezdődött

A II. világháború idején az elkötelezett kutyabarát hírében álló asszony vállalta egy sánta agár ápolását, akit az állatorvos különben altatásra ítélt. Erre tekinthetünk mintegy fordulópontként Kata életében, innentől kezdve ugyanis elkezdte módszeresen felkarolni az utcán élő árva kutyákat. Kis sorházi lakását szép lassan megtöltötte kóbor jószágokkal.

Camberley Kate életéről számos formában emlékeznek meg, az alábbi angol nyelvű videó is a történetét meséli el:

Gyűlölte, ha fotózzák

Az is köztudomású volt, hogy gyűlöli, ha a megkérdezése nélkül fotózzák. Pedig nem kis látványosság volt, ahogy rengeteg mentett négylábújával járta az utcákat kis zöld kézikocsijával. Így érthető, hogy minél többen szerették volna lencsevégre kapni a különös csapatot.

Egyetlen módja volt, hogy valaki ellenkezés nélkül fényképet készíthessen Kate-ről és a kompániájáról: ha valaki vásárolt tőle az adományként árult képeslapokból. Az így gyűjtött pénzt egy mentőszervezetnek juttatta el. Sőt ebben az esetben ragaszkodott is ahhoz, hogy modellt állhasson, hiszen így senki sem vádolhatta koldulással.

Sokan üldözték

Az erős személyiséggel és szilárd elvekkel megáldott asszonyt többen is megpróbálták elüldözni a kisvárosból. Ezek az emberek arra hivatkoztak, hogy Kate kutyái veszélyt jelentenek a helyiekre. Ám a jólelkű nőnek sikerült elnyernie a rendőrség támogatását azzal, hogy a kóbor ebeket begyűjtötte az utcákról, így stabil helyet biztosított magának a vidéki folklórban.

A karakteres fellépést azonban nem cáfolhatjuk, ugyanis Kate valóban nagyon szókimondó volt, és gyakran nyilvánosan is tiltakozott az őt ért vádak ellen. Emiatt többször is szerepelt az újságok hasábjain. Ám a háttérben szabálykövető ember volt, és minden alkalommal befizette a védencei kóborlása miatt kirótt büntetést. A rend őrei ezt is becsülték benne.

Megfogadva az egyenruhások javaslatát, egy kijelölt útvonalat használt, ahol nyugodtan tolhatta olajzöld kocsiját, és kedvencei is bátran sétálhattak mellette. Nagy szívről tanúskodik az is, hogy a gyengébb vagy idősebb jószágokat nem hagyta gyalogolni, helyette ő maga húzta őket a kézikocsin.

Az alábbi felvétel tanúsága szerint a macskák sem álltak messze a szívétől:

Ügyelt a tisztaságra

Amellett, hogy gondoskodott az állatok jóllétéről – mindig volt nála hús, hogy legyen mivel kínálnia őket, ha megéheznek –, a tisztaságra is figyelt. A kocsin helyett kapott egy lapát is, amivel összeszedhette az állatok piszkát (sokan példát vehetnének róla ma is!) Ezen felül képezte is a kutyákat, és egy síp segítségével irányítani is tudta őket.

Geoffrey Craddock állatorvos nagy csodálója volt Kate-nek, aki a történetek alapján valóban mintagazdaként bánt mentettjeivel.

A kutyáknak saját bankszámlájuk volt

A kutyák ellátása nem kevés pénzbe került. Az asszony mindezt kevéske nyugdíjából és a jólelkű támogatók adományából finanszírozta. Hogy mennyire előrelátó és felelősségteljes volt, az abban is megmutatkozik, hogy mindig elkülönítette az állatok ellátására szükséges összeget a kutyák saját bankszámlájára.

Camberley Kate maga volt egy teljes állatvédelmi szervezet egyetlen személyben. A legendárium szerint életében több mint 600 kutya életét mentette meg ezzel a példaértékű életfelfogással és magatartással. Szerencsére ma is akadnak hozzá hasonló önfeláldozó „fanatikusok”, és olyanok is szép számmal vannak olyanok is, akik támogatják az állatvédőket nélkülözhetetlen munkájukban.

(A borítóképen az asszony épp a nála levő 36 kutya ellátására gyűjt adományt 1968. október 15-én.)