Bully kutta: a sértődékeny pakisztáni molosszer

Miben tér el a pakisztáni masztiff, a bully kutta a nyugati fajtáktól? Megtalálhatóak-e Magyarországon is ezek a kutyák? Kiss Istvánnal, a Moloss Kennel tulajdonosával folytattuk a beszélgetést.

Kiss Istvánt korábban arról kérdeztük, miként alakult ki a bully kutta, és nevezhetjük-e fajtának; az interjú első részét itt olvashatod.

Világos, hogy ezt a típust elsősorban kutya-kutya elleni küzdelmekre alakították ki egykoron. Van-e más képessége is, mire alkalmas még a bully kutta e kegyetlen célon kívül?

K. I.: Mint említettem, karakterben, erőben és még méretben is leginkább a japán tosa inuhoz hasonlíthatóak, de az őrző-védő hajlama a bully kuttának erősebb. A tosa egy nyugodtabb karakterű kutya, aki, ha rendszeresen viszik kutyaiskolába, egy kiváló őrző-védő kutyává képezhető, alakítható. Velük szemben, számomra is meglepő módon, a bully kutták maguktól is jó őrző-védő ebek, kiváló képességeik vannak ezen a területen. Továbbá nagyon erős, ösztönös terület- és személyvédő hajlamaik. Ez nem véletlen, a kialakulása óta ezt a kutyatípust majorságokban és tanyákon tartják, így ezek az ösztönök nem vesztek még ki belőlük. Szintén meglepetés volt számomra, hogy

a háziállatokkal kapcsolatban semmiféle zsákmányosságot nem mutatnak, sőt, az állatokat szeretik, és nagyon jól elvannak tehenekkel és lovakkal is, még a baromfira sem vadásznak, ami szinte már pásztorkutyás tulajdonság.

Ha általánosan kellene fogalmaznom, a fékezhetetlenebb és a temperamentumosabb őrző-védő karakterű kutyák közé tartoznak, ráadásul szeretik hallatni a hangjukat. Az, hogy egy ilyen kutyatípus miként alakul és formálódik, szinte érthetetlen a mi régiónkban, és az FCI-kutyázáshoz szokott közönség számára. Arrafelé a 100%-os vérvonal „tisztaságnak” nincs értelme. Ha a kutya szép, de munkára alkalmatlan, az az ő felfogásuk szerint egy nagyon komoly hiba, ezért folyamatosan alakítgatják és kevergetik a törzsállományt a kennelekben, de elsősorban nem küllemre, hanem hatékonyságra tenyésztenek. Nem divatkutya a cél, hanem a használható kutya.

A nyugati világban mi a helyzet ezekkel a kutyákkal? Tiltott-e bárhol a tartásuk és a tenyésztésük?

K. I.: Jelen pillanatban nem tudok ilyen jellegű korlátozásról. De szerintem ha nagyobb számban megjelennek a mi világunkban, Anglia, Ausztria és Németország lesz az első három ország, ahol tiltani fogják őket. Annak ellenére, hogy az európai bully kuttázás Angliából indult, és mind a mai napig az ország a tenyésztés európai központja. Tény, hogy ezt a sok tekintetben mind a mai napig rurális kutyatípust nem könnyű elhelyezni egy városi környezetben, mert hatalmas a mozgásigénye.

Míg a klasszikus európai őrző-védő fajták beérik napi 5-6 kilométer futtatással, addig – és ezt a saját kutyáimon tapasztalom élesben – a bully kutták napi elvárt futásadagja simán eléri a 6-8-10 kilométert.

Szóval élénk, éber kutyák, igen nagy mozgásigénnyel. Igazán ez a fajta talán azok mellé az aktív fiatalok mellé való, akik tudják, hogy miként kell bánni egy nagy termetű, erős fajtával, és akik igen aktívan élik a napjaikat. Ami egy specialitása ennek az egyébként kemény kutyatípusnak, és egyben ez volt számomra a legnagyobb meglepetés is velük kapcsolatban, az a kiemelkedő érzékenységük.

A bully kutták egyszerűen nem viselik el a méltánytalannak vélt dolgokat,

annyira „be tudnak sértődni”, hogy molosszernél én még ilyet nem láttam a praxisomban az elmúlt évtizedekben. Elképesztően lelkizős kutyák, amely tulajdonság nekem úgy tűnik, hogy a dog ősöktől öröklődött át. Ha valamit elrontasz velük kapcsolatban, és azt ők méltánytalanságként vagy nem fair bánásmódként élik meg, nagyon nehéz a bizalmukat visszanyerni.

Tudomásod szerint Magyarországon vannak-e már példányok ebből a típusból, és elérhetőek-e ezek a kutyák?

K. I.: Tudomásom szerint nem igazán. Az enyéimen kívül 2-3 példányról tudok baráti körben, de ők is tőlem kerültek ki, felelős gazdákhoz. Talán nem is baj, ha nem siettetjük a bully kutták bekerülését hazánkba, azért sem, mert ez a típus még folyamatosan formálódik, kialakulóban van, és természetesen egyelőre az FCI sem ismeri el őket önálló fajtaként. Pakisztán egy nagy és népes ország, és rengeteg kutya él ott, ahogy Indiában is, így szemben sok európai fajtával, például a magyar pásztorkutyákkal, a belterjesség nem jellemző a bully kutták esetében, a vérfrissítés nem gond egy ekkora populációnál. Ezek a kutyák tartományonként eltérnek egymástól, igaz, hogy egy-egy tartomány nagyobb, mint egész Magyarország.

Ennyi molosszer honosítása és tartása után hogy látod, megmaradsz ennél a kutyatípusnál? Megtetszettek a bully kutták?

K. I.: Ez a tudás, amit az elmúlt években gyűjtöttem velük kapcsolatban, még igencsak csekély mértékű ennek a kérdésnek az eldöntéséhez. Ahhoz, hogy igazán sokat tudjak róluk, és azt mondhassam, hogy ismerem őket, és el tudjam ezt dönteni, hosszú évek, talán évtizedek kellenek, és sok-sok releváns tapasztalat.