Ráncos arcú harcos Pakisztánból: milyen kutyák a bully kutták?

Kevesen ismerik Európában, de annál többen Pakisztánban és Indiában. Bully kutta vagy pakisztáni masztiff: ki és mire használta, használja ezeket a hatalmas kutyákat?

A bully kutta típusú kutyákat elsősorban az amerikaiak és az európaiak nevezik bully kuttának, a világ más részein azonban számos más elnevezésük létezik. Hívják őket pakisztáni masztiffnak, indiai masztiffnak, alangunak, de szindh masztiffnak is. A kialakulásuk és történetük állandó viták tárgya és biztosat senki nem tud mondani ezekkel kapcsolatban. Egy dolog van, amiben a többség egyetért, ez pedig az, hogy az ősök a mai Pakisztán területén található Pandzsáb és Szindh régiók környékén keresendőek, de hogy mik is voltak ezek az ősök, abban nincs egyetértés.

A múlt és a kialakulás

Az egyik elmélet szerint az 1700-as években az ezeket területeket gyarmatosító brit hódítók masztiff típusú kutyái keveredhettek a helyi, akkor még indiai arisztokrácia nagytestű vadászkutyáival, és így alakulhattak ki az ősök. A másik elmélet szerint a krónikák által jegyzett, de az újkorra már eltűnő, úgynevezett alaunt kutyák leszármazottai lehettek, akik a mai Irán területén élő alánok masztiff típusú kutyái voltak. Akárhogy is volt, ez napjainkban már kideríthetetlen, hiszen ebben a régióban törzskönyvek és egyéb írott források kutyákkal kapcsolatban nem maradtak fenn. Az egészen bizonyosnak tűnik, hogy ezeket a kutyákat, amióta léteznek, elsősorban kutya-kutya elleni küzdelmekre használták.

Emellett szerepük lehetett az India és Pakisztán területén nagyon népszerű nagyvad-vadászatokon, például tigrisekre, vízibivalyokra és más vadállatokra, valamint terület- és vagyonőrzési feladatokat is elláthattak. Napjainkban a bully kuttát egyetlen nemzetközi kutyás szövetség sem ismeri el önálló fajtaként. De származásukat szinte mindenki, aki foglalkozik velük, elsősorban az 1947 óta létező Pakisztánhoz köti, ahol mind a mai napig, elsősorban kutyaviadalokra használják őket, amiben a helyiek semmi kivetnivalót nem látnak. Egy-egy ilyen „esemény” napjainkban is kiemelten népszerű, szinte egy helyi népünnepélyként kezelik. Habár a bully kuttákra vonatkozóan nem léteznek szigorú fajtasztenderdek, a velük foglalkozó kinológusok különbséget tesznek a modern, az ősi típusú, a nagi, az aseel és a masztiff típusú bully kutták között.

A jelen

A bully kutta név jelentése tulajdonképpen ráncos arcú és nyakú kutya. Nos, ez az elnevezés valóban nem áll távol a valóságtól, hiszen minden változat a küllemében számos hasonlóságot mutat. Ezek a kutyák általában igen nagy termetűek, súlyuk 65-80 kg között mozog és a magasságuk esetenként elérheti a 110 cm-t, ami ha belegondolunk, nem áll távol a német dog méreteitől sem. Általában jellemző rájuk a nagy, erős fej és a jól izmolt, atletikus testfelépítés és minden változatra jellemző az erőteljesen ráncolt nyak- és pofakörnyék, ami egyfajta védelmet jelent a kutya számára a más ebekkel szembeni küzdelemben. A szőrük általában rövid és testhez álló és a legváltozatosabb színkombinációk is megjelenhetnek, a fehér-feketétől kezdve a vörösön át a csíkosig, és ezek keveredéséig.

Beast from the East

Ahogy a világ egyre jobban megismerte ezeket a kutyákat, jellemzésükre az angol nyelvű „Beast from the East” elnevezés terjedt el, ami magyarul „Keleti vadállatot” jelent. A megválaszolandó kérdés természetesen az, hogy valóban illik-e ez a név ezekre a kutyákra és valóban olyan veszélyesek-e a környezetükre, ahogy számos leírás jellemzi őket. A bully kutták viselkedését jól ismerő szakemberek igencsak ritka leírásai szerint rendkívül, átlagot meghaladó mértékben domináns kutyatípusról van szó, ami egyáltalán nem meglepő a múltjuk – és részben a jelenük – ismeretében.

A Pakisztánban mind a mai napig természetesnek tartott kutyaküzdelmek során a bully kuttákat egymástól elválasztva vezetik fel egymással szemben. A leírások szerint ezen harcok nagyon eltérnek a nyugati, bullytípusú kutyák küzdelmeitől. A bully kutták, amint lehet, fogást keresnek egymáson, majd ezt követően hosszú ideig birkóznak egymással. A küzdelmet általában az az egyed nyeri meg, aki nagyobb izomerővel és állóképességgel rendelkezik, és tovább bírja szusszal az összekapaszkodást.

Óriás kutya, hatalmas erővel

Szinte minden szakértő egyetért abban, hogy a bully kuttának nevezett kutyatípus őrző-védő és testőrkutyaként is kiválóan megállja a helyét. Mivel ez egy óriás termetű eb, ahol ráadásul a küllemtenyésztés degeneráló hatásai sem igazán érvényesülnek, sőt a legtöbb esetben inkább a természetes kiválasztódás játszik szerepet, egy bármilyen okból támadó bully kutta bizony mindenkire rendkívül komoly veszélyt jelenthet. Képzeljünk el egy német dog méretű és erejű, majdnem dobermann mozgékonyságú kutyát, amit évszázadok óta arra szelektáltak, hogy legalább is gyanakvással, de inkább agresszióval fogadja a számára idegen két-és négylábúakat. Talán nem véletlen, hogy minden kutyás szakirodalom egyetért abban, hogy ez a kutyatípus kezdőknek egyáltalán nem, de kutyás tapasztalatokkal rendelkezők közül is csak a legtapasztaltabbak való.

A bully kuttát a divat mint veszély szerencsére nem fenyegeti, hiszen a nyugati világban igencsak ritkának mondható a jelenléte. Nagy mérete és a nyugati elvárásoktól jelentősen eltérő viselkedési sémai miatt nem is várható jelentős népszerűsödése a világ hozzánk közelebbi részén. Kivéve azt a nem túl valószínű esetet, ha valamelyik hollywoodi mogulnak eszébe jutna egy újabb családi mozit leforgatni, ezúttal a bully kuttákkal. Viselkedése, ereje és termete miatt van még egy tényező, ami szerencsére gátját képzi a nagyobb elterjedtségnek. Ez pedig nem más, mint egy bully kutta kölyök ára, ami napjainkban 2-3000 dollár körül kezdődik, és amihez hozzá kell számolni az Indiából vagy Pakisztánból történő szállítás költségeit is.