Gyermeklelkű, tojásfejű harcos: kinek való a bullterrier?

Bullterrier: meghökkentő külsejével, egy tojásra hasonlító fejszerkezetével, rendkívül konok, egy csintalan gyermekéhez hasonló karakterével igazi kuriózum a kutyák világában.

Gyengéd családtag, de félelmetes harcos is egyben, „levakarhatatlan” szeretetbomba egy családban, ugyanakkor, ha nem kellőképpen szocializált, rendkívül morózus más kutyák társaságában. Milyen kutyák a bullterrierek valójában és milyen gazda mellé illeszkednek jól?

A múlt

A bullterrierek története a kora újkori Angliába vezethetők vissza, ahol az állatviadalok a nép meglehetősen véres és kegyetlen szórakoztatásának masszív elemét jelentették. A 19. század közepén ezeket az állatviadalokat az angol törvények betiltották, ugyanakkor a kutyaviadalok a legális körben maradtak, ami miatt új, kifejezetten e harcok céljaira kitenyésztett kutya típusok jelentek meg, többségében az akkori bulldogok és különböző kis testű terrierek keveréséből. Ezek közé tartoztak a bullterrierek ősei is, akiket egy birminghami tenyésztő, James Hinks alakított ki, aki az akkori bulldogokat keresztezte az azóta már kihalt fehér terrierekkel. Az így kialakított egyedi fejformájú kutya szerencséjére végül nem lett túl sikeres az arénákban, viszont rendkívül népszerűvé vált az akkoriban induló kutyakiállítások látogatói körében. Az eleinte teljesen fehér bullterrierek különböző színváltozatait különböző vadászterrierek tenyésztésbe vonásával alakították ki.

Makacs „kutyagyerek”

Az angolok és az amerikaiak a bullterriereket általában 2 becenéven emlegetik, ezek közül az egyik, a „the kid in a dog suit,” ami gyerek kutyaruhában jelentéssel bír, a másik pedig a „the clowns of the dog world”, azaz a kutyavilág bohócai, ami sokat elmond a bullterrierek személyiségéről. Ez a tojásfejű, mókás kutya rendkívül ember és gyerekbarát, nehezen, vagy nem tolerálja az egyedüllétet, élete a gazdája és családja körül forog. Az angolok „busy dog”-nak, azaz elfoglalt kutyának is nevezik, hiszen szereti, ha valamivel foglalkoznia kell és ha nem adnak neki feladatot, akkor talál magának. E mellett azonban harci múltja sem merült feledésbe a természetében, megfelelő szocializáció hiányában kifejezetten domináns és más kutyákkal, főként ha azok hasonló neműek rendkívül agresszív fellépésre is képes, ami nem feltétlenül jár pozitív következményekkel, hiszen egy félelmetes harcos.

A bullterrier egy középméretű kutya, jellemző súlya 20-36 kg, marmagassága pedig 40-55 cm. Kitenyésztésekor a bullterrierek alapszíne a fehér volt, a későbbiekben azonban több más szín is elfogadottá vált, mint például a fekete, a foltos, a vörös, az őzbarna és a tricolor. Szőre rövid és selymes tapintású, érdekes módon az aljszőrzet nem minden példány esetében fordul elő, ez csak bizonyos egyedek esetében fejlődik ki.

A bullterrierrel kapcsolatban fontos tudni, hogy még a tenyésztői is elismerik, hogy esetükben egy rendkívül makacs és önfejű, erős akaratú fajtáról van szó, ezért képzésük, tanításuk nem egyszerű feladat. Egy bullterriernek majdnem mindennel kapcsolatban van önálló véleménye és akarata, figyelmét másfelé terelni, kordában tartan, nem egyszerű dolog. Mindezek ellenére, a bullterrier intelligens és érzékeny fajta és ha kedve van hozzá, valamint kedvét is leli egy feladatban, gyorsan tanul. Ennél a fajtánál a korai szocializáció az átlagot meghaladóan fontos, hiszen erős akarata miatt bizony hajlamos megkérdőjelezni a gazda elsőségét és múltja miatt más állatokkal sem túl barátságos.

Robbanékony izomgolyó

Mivel egy izmos, nagy erejű fajtáról van szó, a bullterrierek óriási mozgásigénnyel rendelkeznek. Tartásukhoz a gazdának legalább napi egy óra szabadidőre van szüksége, hogy megfelelő módon le tudja vezetni e hiperaktív kutyában szabályosan tomboló energiákat. A bullterrierek egyébként minden játékos mozgásformát imádnak a labdadobálástól az interaktív játékokig, ugyanakkor kiválóak például az agilityben is. Imádnak sétálni, a pórázról való elengedés azonban ennél a fajtánál meglehetősen problematikus, hiszen igazi „terrieres”. kimagasló vadászösztönük miatt potenciális veszélyt jelenthetnek más háziállatokra is és többségük esetében az idegen kutyákkal történő játék sem kivitelezhető. Aktivitásuk kiélésében sokat segíthet, ha ugyanabban a háztartásban esetleg van egy másik, elsősorban más nemű mozgékony kutya, akivel futhatnak, birkózhatnak több órán át.

A bullterrierek átlagos élettartamával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, a statisztikák szerint 10-14 év, de döntő zömük 12 évig él. Sajnos nem tartoznak a legjobb egészségű fajták közé, születéskor – más fehér színű kutyákhoz hasonlóan – szűrni kell őket születéskori süketségre, de vakságra is. Hajlamosak a szív és érrendszeri és vese megbetegedésekre, bőr és egyéb allergiákra. Megfelelő etetésükre külön érdemes odafigyelni, hiszen esetükben egy hízásra kiemelten hajlamos, falánk fajtáról van szó.

Kinek való egy bullterrier?

Habár a bullterrier egy valóban nagyon ember és családközpontú kutyafajta, első kutyaként, tapasztalatlan és felkészületlen gazdának nem feltétlenül javasolható. Makacssága miatt egy bullterrier felnevelése és megfelelő szocializációja az átlagnál nagyobb figyelmet és tapasztalatot igényel és a legtöbb esetben szinte folyamatos felügyeletet. Mint említettük, a bullterrierek állandóan feladatokat keresnek maguknak és emellett rendkívül kíváncsiak is, egy növekedésben levő bullterrier egyedül hagyni egy lakásban, körülbelül olyan, mintha egy aktív gyereket hagynánk magára egy robbanószerekkel teli helységben. Kiskorú gyerekek mellé nem javasolt, hiszen a bullterrierek általában hatalmas hőfokon játszanak és ténykednek, ami sérüléseket okozhat. Egy olyan családban azonban, ahol már vannak kutya tartói tapasztalatok és a gyermekek már tinédzser korúak, ott ideális választás lehet, hiszen egy örökmozgó bullterrier fáradhatatlanul, egész nap benne van minden kalandban és mókában.