6 érdekesség a bullmasztiffról: nem véletlenül hívják csendes őrkutyának

A bullmasztiff nagy termetével és zord tekintetével tekintélyparancsoló megjelenést nyújt, ám a valóságban összetettebb jellem, mint azt első ránézésre, a sztereotípiák alapján gondolnánk.

Védelmező társ, akinek szelíd és lágy oldala könnyűszerrel megmutatkozik a megfelelő gazdi mellett. Ám nem szabad, hogy ez a kiegyensúlyozott temperamentum bárkit is becsapjon: az emberközpontú eb közel sem ilyen türelmes és toleráns a betolakodókkal szemben! Hozzáértő kezekben viszont egy csodálatos kutya, akit érdemes mindenkinek megismernie. Ebben igyekszünk segítséget nyújtani az alábbi érdekességekkel.

1.) Őrzésre teremtették

A bullmasztiff egy viszonylag modern fajta, közvetlen elődjét angol vadőrök fejlesztették ki valamikor a 18–19. században. Számos keresztezést próbáltak ki, hogy elérjék a kívánt hatást: olyan kutyákat akartak, akik nagyok, de csendesek, már-már észrevétlenek maradnak az éjszaka leple alatt, mindemellett viszont bátrak, gyorsak is, és pont elegendő agresszió van bennük az orvvadászokkal szemben. Ebben az időszakban Angliában ugyanis rengetegen éltek szegénységben, ez a helyzet pedig rákényszerítette az embereket a lopásra és az illegális vadászatra – gyakran a nemesek birtokain.

Így került tehát a képbe a bullmasztiff, aki talán az akkori próbálkozások legsikeresebb keresztezésének mondható: az angol bulldog és az angol masztiff keveréke volt. Sokáig valóban „csupán” ez volt: egy sikeres keverék, amihez újra és újra visszatértek a vadőrök, olyannyira, hogy a kialakuló fajta megkapta a „vadőr éjszakai kutyája” becenevet. Főleg a 20. század elején jelent meg arra az igény, hogy az eredményes keresztezésből különálló fajtát alakítsanak ki, amit hivatalosan is elismernek. 1924-ben ez pedig meg is történt, ugyanis az Angol Kennel Klub hivatalos fajtaként regisztrálta.

2.) A bullmasztiff védelmi taktikája nem hétköznapi

A fajta eredeti feladata tehát a vadállomány védelme volt, ám ezt nem tipikus őrkutya módjára tette. A figyelmeztető ugatás és a harapás helyett a bullmasztiff feladata az volt, hogy csendben bemérje az illetéktelen behatolót, majd leterítse és ott tartsa őt, különösebb sérülés okozása nélkül. Ez a munkamódja pedig a mai napig megmaradt.

3.) Minden téren kiegyensúlyozott

Ahogyan az a fajtaleírásunkból is kiderül, a bullmasztiff nem kifejezetten szélsőséges, még annak ellenére sem, hogy kiváló házőrzői képességeiről ismert. Megbízható és legtöbbször engedelmes, mégis képes és szeret is önálló döntéseket hozni. Ez a kutya maga a megtestesült nyugalom, szívesen heverészik a nap nagy részében. Ennek ellenére, vagy inkább emellett viszont, lehetnek kifejezetten aktív pillanatai, és legtöbbjük szívesen elkíséri a gazdáját kirándulni. (Kivéve, ha túl meleg van, hiszen arra kifejezetten érzékeny a fajta.)

4.) Óceánon túli karrierjét az 1920-as években kezdte

Manapság majdnem mindenki hallott már a bullmasztiffról, ám ez nem volt mindig így! Sőt, ahogyan már fentebb is említettük, sokáig nem is számított külön fajtának. Ám ez is, ahogyan sok minden más is, megváltozott a 20. században. A fajta híre az óceánon túlra is elért; először egy gazdag olajmágnás, John D. Rockefeller importált bullmasztiffokat az Egyesült Államokba, egészen pontosan a New York állambeli Tarrytownba. A kutyák feladata pedig nem volt más, mint az üzletember ingatlanának az őrzése.

5.) Több híresség is szereti a bullmasztiffot

Állítólag számos híres színésznek és zenésznek adatott meg a lehetőség, hogy egy ilyen csodálatos kutyával ossza meg az életét. Név szerint többek közt Marlon Brandót, Christina Aguilerát, Michael Bayt, és  Jon Bon Jovit szokták emlegetni. Bob Dylanről és kutyájáról, Brutusról pedig egy kedves kis anekdotát is el szoktak mesélni. Ez arról szól, hogy az eb milyen természetességgel és nyugalommal használta privát toalettnek Katharine Hepburn kertjét, amikor a zenész és a színésznő szomszédok voltak.

6.) A Rocky-filmekben is szerepelt a fajta

Az előző listából szántszándékkal kimaradt Sylvester Stallone neve. Az ő története szeretett bullmasztiffjával ugyanis külön érdekességként is megállja a helyét. Aki látta a Rocky-filmek első két részét, az találkozhatott a színész imádott kutyájával, Butkusszal. Ő ugyan nem volt betanított kutya színész (arra nem lett volna keret az első film készítésénél), mégis kiválóan helytállt a kamerák előtt.