A 4 bull típusú terrier: az előítélek nyomása alatt próbálnak bizonyítani

Az FCI III-as számú fajtacsoportjának, a Terriereknek a 3. alcsoportjában foglalnak helyet a bull típusú terrierek.

A következőkben a 4 bull típusú terrier történetével és jellemével ismerkedhetsz meg közelebbről.

1. Amerikai staffordshire terrier

Az amerika staffordshire terrier, vagyis az amstaff őse az 1800-as végén, Angliában látott napvilágot. Feltételezhetően bulldogok, fehér terrierek és black and tan terrierek elegyéből alakult ki. Az országban akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek a kutyaviadalok, melyek kegyetlensége nyomot hagyott több fajta megítélésén. Abban az időben még nem szabályozták a tenyésztést és nem határoztak meg fajtákat, mindenki a kedvére keresztezte az ebeket annak érdekében, hogy az utódok minél erősebbé, harciasabbá váljanak. Az elvárás az volt, hogy csak a fajtársakkal szemben mutassanak agressziót; fontos volt, hogy az emberekkel kedvesek legyenek, akik így könnyebben tudták irányítani és kezelni őket. Amikor az angolok kivándoroltak Amerikába, ezeknek a kutyáknak a szerepe némiképp megváltozott, ott már inkább őrző-védő munkákra használták őket. Igazi mindenes kutyákká váltak, aminek hozományaképpen családi kutyaként is megmutathatták rátermettségüket.

Ha az eb múltjából indulunk ki, nem is csodálkozunk, ha egy rendkívül bátor és kitartó fajta jelenik meg a lelki szemeink előtt, ha az amstaffra gondolunk. Sajnos az előítéletek következtében azt már kevesebben tudják, hogy szerető családi kedvenc is, aki kifejezetten kedveli a gyerekeket. Mivel Amerikába kerülése után munkakutyaként használták, elengedhetetlen volt, hogy stabil idegrendszerrel rendelkezzen. Erős jelleme miatt azonban meg kell értenünk, hogy nem való kezdő gazda kezébe. Elengedhetetlen az esetében a határozott, ám gyengéd nevelés, és a korai szocializáció. Rendkívül energikus eb, így csak aktív kutyatartóknak ajánlott. A megfelelő lemozgatás és nevelés mellett egy nyugodt, kedves, szerető társunk lesz a személyében.

2. Bullterrier

A fajta karrierje a 18-19. században indult Angliába, ősei feltehetően a mára már kihalt angol terrierek és a korai angol bulldogok voltak, de valószínűleg a tökéletesítés folyamatában dalmatákat is belekevertek az állományba. A célzott tenyésztés James Hinks nevéhez fűződik és 1850-ben indult meg. Hogy pontosan milyen célra szánták a kutyát az nem ismert, de elképzelhető, hogy társasági kutyaként terveztek vele. Az első időkben bevetették patkányvadászatokon is, amiben kifejezetten tehetségesnek bizonyult. Sajnos az állatviadalok elterjedésével a bullterriernek is harcolnia kellett medvék, bikák és kutyák ellen.

A tojásfejű, gyermeklelkű bullterrier nem csak külseje miatt vonzza magára a figyelmet. Karizmatikus személyiség, akit egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Erős jellem, szeret a családjában mindenről tudni, mindenhol jelen lenni. Meglepő, de nagyon játékos, emiatt gyerekekkel is remekül megtalálja a közös hangot. Alapvetően kiegyensúlyozott fajta, aki azonban hajlamos időként makacsságra is, ha nem látja valaminek az értelmét. Csak erőskezű, határozott gazda kezébe való, aki tudja, mit csinál és időben kezdi a szocializációt és a nevelést is. Ha eleget mozgunk vele és betartjuk a helyes nevelés alapelveit, egy nagyon kedves, csupaszív, mókás kutya lesz a családunk tagja.

3. Miniatűr bullterrier

Amikor kialakult a bullterrier és bizonyította patkányfogó tehetségét, a tenyésztők szinte azonnal elkezdtek dolgozni a lekicsinyített verzióján is, hogy még hatékonyabban tudjanak velük a föld felett patkányokra vadászni. A források szerint egy viszonylag hosszú folyamat eredményeképpen alakult ki a miniatűr verzió, aki ma már családi kutya, de általában a prédahajtási ösztön is erősen munkál még benne.

Ezekben a vidám, huncut kutyákban csak úgy lángol a terrieres tüzesség. Rettenthetetlen, de közben a legnagyobb mókamester is. A rajongói pont ezt a kettősséget szeretik benne igazán. Mozgásigénye viszonylag nagy, fontos, hogy legyen valamilyen feladata. A korai szocializáció és a határozott nevelés elengedhetetlen az ő esetében is. Szintén nem ajánlott kezdő gazdiknak. Kis mérete miatt elképzelhető, hogy többet elnézünk neki, ami egy ilyen határozott, karakán kutya esetében nagy hiba, hamar a fejünkre nőhet. Az biztos, hogy unatkozni nem lehet majd mellette, de ahhoz, hogy kiegyensúlyozott társsá váljon, be kell tartanunk a játékszabályokat.

4. Staffordshire bullterrier

A staffordshire bullteriert a 19. században, szintén Angliában tenyésztették ki, Black Country területén, őse feltehetően a bull and terrier ma már kihalt fajta. Ez a régió akkoriban a nehézipar és a bányászat központja volt. A munkások a kutyát patkányvadászatra használták, ám idővel arra az elképzelésre jutottak, hogy remekül teljesítene állatviadalokon is. Rá is jellemző, hogy emberrel szembe nem agresszív, ám fajtársakkal és más állatokkal szemben igen, ha nem megfelelően nevelik, szocializálják. Amikor a viadalok illegálissá váltak, a fajta tenyésztésének iránya is változott; azokat az egyedeket részesítették előnyben immár, akik nyugodtabbak és kedvesebbek voltak. Ennek a folyamatnak a részeként vált a staffordshire bullterrierből is családi kutya.

Ha van lehetőséged megismerkedni egy felelős, tudatos gazdi által tartott staffordshire bullterrierrel, hamar látni fogod, hogy egy rendkívül emberközpontú és barátságos fajta. Családjához elképesztő módon ragaszkodik, nagyon szereti a gyerekeket is. Érzékeny kutya, amit figyelembe kell venni a nevelésénél, de határozott, gyakorlott gazda kezébe való csak. Igényli a sok foglalkozást és gondoskodást; tele van erővel, energiával, így a lemozgatásáról is gondoskodni kell. Szeret tanulni és szeret a gazda közelében lenni, kutyás sportokban is remekel.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.